Skip to main content

A szlovén választási csata után

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Kommunista elnök – DEMOS-parlament


Hogyan alakultak a végső eredmények?

Rajko Pirnat: Ami a köztársasági elnöki pozíciót illeti, Milan Kucan, a Kommunista Szövetség jelöltje 58,5%-kal nyert az egyesült ellenzék (DEMOS) 41,5%-ot szerzett jelöltje, Joze Pucnik előtt. A háromkamarás parlamentben a DEMOS a szavazatok 55%-át szerezte meg. A győzelemnek természetesen örülünk, de az eredménye elmaradt a várakozásunktól. Így most a DEMOS-nak döntenie kell, hogy megpróbál-e önállóan kormányozni, vagy az alkotmánymódosításhoz szükséges 2/3-os többség érdekében bevonja-e a koalícióba a szocialista ifjúsági szervezetből (ZSMS) létrejött Liberális Pártot.

Reális-e ez utóbbi elképzelés?

R. P.: A megegyezés nem teljesen lehetetlen, mert bár az ifjúsági szervezetben sokan szocialista meggyőződésűek, de vannak – nem kevesen – liberálisok is. Ugyanakkor nem kizárt, hogy a koalíció körüli nézeteltérések következtében a ZSMS kettészakad.

Mikorra alakulhat ki a végleges koalíció?

R. P.: Várhatóan május 4–5. körül. Most folynak a megbeszélések a DEMOS-on belül, elküldtük az ajánlatunkat a ZSMS-nek, s majd meglátjuk, hogyan válaszolnak.

Ami a DEMOS pártjait illeti, úgy tűnik, a szociáldemokraták meglehetősen gyengén szerepeltek.

R. P.: Ez valóban így van, tény azonban az is, hogy az egyház némileg beleavatkozott a választási harcba. A püspöki konferencia egy levele közvetett módon eligazítást adott a hívőknek. Így a kereszténydemokraták meglehetősen jól szerepeltek, ők a legerősebb párt a DEMOS-on belül.

A szlovén sajtóból úgy tűnik, hogy a kereszténydemokraták az abortusz ellen vannak, s ez némi problémát is okozott.

R. P.: A kereszténydemokraták hivatalos állásfoglalása nem ez, igaz azonban, hogy vannak közöttük – még a vezetőségben is – olyanok, akik szeretnék az abortuszra vonatkozó törvényt megváltoztatni. A programban azonban csak az van, hogy ösztönözni kell a szülési kedvet. A kereszténydemokraták programja nem ellentétes a mi elképzeléseinkkel, de az iskolai hitoktatás kérdésében még megegyezésre van szükség. Ezenkívül ők kevésbé határozottan állnak ki a szlovén önállóság mellett, s talán ebben van közöttünk a legnagyobb különbség.

Melyik párt áll a legközelebb az Önök szövetségéhez, amely, mint tudjuk, tagja a DEMOS ellenzéki szövetségnek?

R. P.: A program alapján a szociáldemokraták, bár a mi pártunk nem szociáldemokrata irányultságú. Az SDZ nem ideologikus alapon szerveződött, különféle irányzatai vannak (liberális, kereszténydemokrata), de a klasszikus szociáldemokrata irányzat a mi pártunkban nem létezik. Ezt a kérdést egyébként a közeljövőben egy konferencia keretében kell tisztáznunk.

Mi az elképzelés a tv és a sajtó ellenőrzését illetően?

R. P.: A tv-nek a parlament ellenőrzése alatt kell állnia, az írott sajtónak pedig függetlennek kell lennie.

Van-e együttműködési lehetőség a horvátországi választások győztese, a Horvát Demokrata Egyesület (HDZ) és a DEMOS között, tekintettel arra, hogy a HDZ nacionalista irányultságú?

R. P.: A nacionalista irányultság igaz ugyan, de a HDZ programja nem nacionalista. A SDZ-nek jó a kapcsolata a HDZ-vel, s már tárgyaltunk az együttműködésről. Ennek személy szerint nagyon örülök, mert ez a mi (önálló nemzeti) programunk szempontjából nagyon hasznos.

Köszönöm a beszélgetést.


































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon