Nyomtatóbarát változat
– Skrabalo úr, milyen eredménnyel zárult az első forduló?
A 22-én megtartott forduló a parlamenti helyek egyharmadát illetően hozott döntést. Ezen a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) a szavazatok mintegy 42%-át szerezte meg. A Horvát Kommunista Szövetség (SKH) 25%-ot, míg a Nemzeti Megegyezés Koalíciója – amelynek a Szociálliberális Szövetség is tagja – 16%-ot kapott, a többi szavazaton pedig több kis párt osztozott. Valószínű, hogy az eredményen a május 6-án tartandó második forduló már nem változtat lényegesen. A választási rendszer a többségi elven – azaz az egyéni jelöltek versenyén – alapul, az arányos megoszlás korrekciójára nincs lehetőség. Így egy-egy pártból gyakran a gyengébb, kevésbé rátermett jelöltek jutnak a parlamentbe, míg a komolyabb erőt képviselők kiestek a versenyből. Ez érzékenyen érinti a mi pártunkat, amelynek nagyszámú értelmiségi jelöltjéből kevesen kerültek ki győztesen, de érvényes például a kommunistákra is.
– Hogyan értékeli a HDZ győzelmét, s milyennek tartja ezt a pártot?
Ennek a nacionalista beállítottságú pártnak a győzelme olyan nagyarányú, amelyre rajtuk kívül senki sem számított. Meglepetés volt, mert nem gondoltunk arra, hogy a lakosság most elsősorban nem valami érdekében, hanem valami ellen szavaz. A választók a kommunizmus ellen, és Jugoszlávia, azaz a szerb dominancia ellen szavaztak. Az embereknek elegük volt abból, hogy a horvát nép negyven éven keresztül bűnös népnek volt kikiáltva, s mindezt a Milosevics-féle szerb politika csak felerősítette. Ugyanakkor a kommunistákra szavazók sem elsősorban a kommunizmusra, hanem a nacionalizmus ellen szavaztak. Ilyen helyzetben a centrum felé törekvő Koalíciónak nem volt igazán helye. Mi ugyanis nem figyeltünk eléggé erre a problémára, illetve csak finoman és lassan akartuk megoldani. A HDZ ebben előbbre járt. A HDZ jobboldali, nacionalista párt, de nem igaz a kommunisták vádja, hogy fasiszta jellegű. Igaz, erősen populista, s megtalálható benne a vezérkultusz, a volt tábornok, Tudjman kultusza. A pártra jellemző az antiintellektualizmus is, amelynek szóvivője egyébként egy költő. A HDZ a Koalíciót és a többi pártot nem ellenfélként, hanem ellenségként kezelte, s a küzdelem igen gyakran nem volt európai színvonalú. A Koalíció nevét a HDZ például „A Nemzeti Árulás Koalíciójává” torzította. Ők magukat demokratáknak nevezik, és én remélem, hogy a választási harc elcsitultával, a normális politikai élet megindulásával a HDZ valóban ezt fogja bizonyítani.
– Mi a különbség a HDZ és a Koalíció között a Jugoszláviához fűződő viszony szempontjából?
A HDZ, ha nem is mondta ki nyíltan, de érzékeltette, hogy az önálló Horvátország a célja. Mi nem elleneztük ugyan az önállóságot, de érzékeltük nehézségeit, s megmondtuk, hogy milyen körülmények teszik lehetségessé és szükségessé Horvátország önállóságát Ezenkívül a Koalíció Jugoszlávia belső határait érintetlenül akarta hagyni, míg Tudjmanék ebben a kérdésben kétértelműen fogalmaztak. Utaltak arra, hogy a nagyszerb elképzelés ellenhatásaként ők igényt tartanak Boszniára. Boszniában a lakosság 40%-a muzulmán, kb. 38%-a szerb, a horvátok pedig csak 20%-ot tesznek ki. Tudjman szerint a muzulmánok valójában horvátok, a muzulmánok nagy része azonban ezt nem fogadja el. Úgyhogy, ha valaki a köztársaságok határait meg akarja változtatni, akkor polgárháború elé nézünk.
– Számomra meglepetés a kommunisták jó szereplése.
Ez több mindennel magyarázható. Egyrészt azzal, hogy ide a kommunistákat nem az oroszok hozták. A kommunizmus itt igazi harcból jött létre, és sokan valóban gyarapodtak az elmúlt időszakban. Másrészt érdemes azt is megfigyelni, hogy hol kaptak a kommunisták több szavazatot. A nemrég létrejött szerb nacionalista szervezetek még gyengék, így a vegyes lakosságú területeken a szerb lakosság a kommunistákra szavazott. Ugyancsak mandátumhoz jutottak Isztriában is, ahol a második világháború idején erős volt az ellenállás.
– Végül is hogyan értékeli a választásokat?
Soha nem gondoltam volna, hogy az első szabad választáson, amikor megszabadulunk a kommunizmustól, nem fogom magam jól érezni, márpedig most ez a helyzet. Ugyanakkor azonban ez a választás demokratikus választás volt, ahol a nép akarata érvényesülhetett, s ezt nagy győzelemként értékelhetjük. Nekünk, liberálisoknak sehol a világon nem az a fontos, hogy a hatalmat megszerezzük, hanem hogy jelen legyünk a demokráciában, s a demokrácia rendszerének védelmezői legyünk. A politika „főzelékéhez” a liberálisok adják a sót, a borsot. Ebből kevés kell, de nagyon fontos, hogy legyen, mert enélkül ízetlen az étel.
Friss hozzászólások
6 év 17 hét
8 év 42 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 47 hét
8 év 48 hét
8 év 48 hét
8 év 50 hét
8 év 50 hét
8 év 51 hét