Skip to main content

A populisták győzelme a liberális értelmiségiek fölött

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Választások Horvátországban


Skrabalo úr, milyen eredménnyel zárult az első forduló?

A 22-én megtartott forduló a parlamenti helyek egyharmadát illetően hozott döntést. Ezen a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) a szavazatok mintegy 42%-át szerezte meg. A Horvát Kommunista Szövetség (SKH) 25%-ot, míg a Nemzeti Megegyezés Koalíciója – amelynek a Szociálliberális Szövetség is tagja – 16%-ot kapott, a többi szavazaton pedig több kis párt osztozott. Valószínű, hogy az eredményen a május 6-án tartandó második forduló már nem változtat lényegesen. A választási rendszer a többségi elven – azaz az egyéni jelöltek versenyén – alapul, az arányos megoszlás korrekciójára nincs lehetőség. Így egy-egy pártból gyakran a gyengébb, kevésbé rátermett jelöltek jutnak a parlamentbe, míg a komolyabb erőt képviselők kiestek a versenyből. Ez érzékenyen érinti a mi pártunkat, amelynek nagyszámú értelmiségi jelöltjéből kevesen kerültek ki győztesen, de érvényes például a kommunistákra is.

Hogyan értékeli a HDZ győzelmét, s milyennek tartja ezt a pártot?

Ennek a nacionalista beállítottságú pártnak a győzelme olyan nagyarányú, amelyre rajtuk kívül senki sem számított. Meglepetés volt, mert nem gondoltunk arra, hogy a lakosság most elsősorban nem valami érdekében, hanem valami ellen szavaz. A választók a kommunizmus ellen, és Jugoszlávia, azaz a szerb dominancia ellen szavaztak. Az embereknek elegük volt abból, hogy a horvát nép negyven éven keresztül bűnös népnek volt kikiáltva, s mindezt a Milosevics-féle szerb politika csak felerősítette. Ugyanakkor a kommunistákra szavazók sem elsősorban a kommunizmusra, hanem a nacionalizmus ellen szavaztak. Ilyen helyzetben a centrum felé törekvő Koalíciónak nem volt igazán helye. Mi ugyanis nem figyeltünk eléggé erre a problémára, illetve csak finoman és lassan akartuk megoldani. A HDZ ebben előbbre járt. A HDZ jobboldali, nacionalista párt, de nem igaz a kommunisták vádja, hogy fasiszta jellegű. Igaz, erősen populista, s megtalálható benne a vezérkultusz, a volt tábornok, Tudjman kultusza. A pártra jellemző az antiintellektualizmus is, amelynek szóvivője egyébként egy költő. A HDZ a Koalíciót és a többi pártot nem ellenfélként, hanem ellenségként kezelte, s a küzdelem igen gyakran nem volt európai színvonalú. A Koalíció nevét a HDZ például „A Nemzeti Árulás Koalíciójává” torzította. Ők magukat demokratáknak nevezik, és én remélem, hogy a választási harc elcsitultával, a normális politikai élet megindulásával a HDZ valóban ezt fogja bizonyítani.

Mi a különbség a HDZ és a Koalíció között a Jugoszláviához fűződő viszony szempontjából?

A HDZ, ha nem is mondta ki nyíltan, de érzékeltette, hogy az önálló Horvátország a célja. Mi nem elleneztük ugyan az önállóságot, de érzékeltük nehézségeit, s megmondtuk, hogy milyen körülmények teszik lehetségessé és szükségessé Horvátország önállóságát Ezenkívül a Koalíció Jugoszlávia belső határait érintetlenül akarta hagyni, míg Tudjmanék ebben a kérdésben kétértelműen fogalmaztak. Utaltak arra, hogy a nagyszerb elképzelés ellenhatásaként ők igényt tartanak Boszniára. Boszniában a lakosság 40%-a muzulmán, kb. 38%-a szerb, a horvátok pedig csak 20%-ot tesznek ki. Tudjman szerint a muzulmánok valójában horvátok, a muzulmánok nagy része azonban ezt nem fogadja el. Úgyhogy, ha valaki a köztársaságok határait meg akarja változtatni, akkor polgárháború elé nézünk.

Számomra meglepetés a kommunisták jó szereplése.

Ez több mindennel magyarázható. Egyrészt azzal, hogy ide a kommunistákat nem az oroszok hozták. A kommunizmus itt igazi harcból jött létre, és sokan valóban gyarapodtak az elmúlt időszakban. Másrészt érdemes azt is megfigyelni, hogy hol kaptak a kommunisták több szavazatot. A nemrég létrejött szerb nacionalista szervezetek még gyengék, így a vegyes lakosságú területeken a szerb lakosság a kommunistákra szavazott. Ugyancsak mandátumhoz jutottak Isztriában is, ahol a második világháború idején erős volt az ellenállás.

Végül is hogyan értékeli a választásokat?

Soha nem gondoltam volna, hogy az első szabad választáson, amikor megszabadulunk a kommunizmustól, nem fogom magam jól érezni, márpedig most ez a helyzet. Ugyanakkor azonban ez a választás demokratikus választás volt, ahol a nép akarata érvényesülhetett, s ezt nagy győzelemként értékelhetjük. Nekünk, liberálisoknak sehol a világon nem az a fontos, hogy a hatalmat megszerezzük, hanem hogy jelen legyünk a demokráciában, s a demokrácia rendszerének védelmezői legyünk. A politika „főzelékéhez” a liberálisok adják a sót, a borsot. Ebből kevés kell, de nagyon fontos, hogy legyen, mert enélkül ízetlen az étel.




















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon