Skip to main content

Közelről

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egyesületünk álláspontja szerint nagy hiba volt, hogy eddig csak akkor szerepeltek távoli külföldiek a sajtóban, ha baj volt velük. Szeretnénk elérni, hogy a távoli külföldiek jobban beilleszkedjenek a magyar társadalomba, napirenden legyenek a sajtóban. Problémáik megismerése nélkül nem várható el, hogy bárki is segítsen. Ezért sajtóhadjáratot hirdettünk, amihez aktív segítségeteket kérjük minden diákegyesület prezentáljon számunkra legalább 2-3 fiatalt, akiket sajtónyilvánosság elé tudunk vinni. A teljesség igénye nélkül felsorolnánk, hogy az elmúlt hetekben kiknek adtunk nyilatkozatot: többször tájékoztattuk a Népszabadságot, interjút adtunk a Magyar Nemzetnek; cikkek jelentek meg egyesületünkről és a külföldiekről a Mai Napban, a Kurírban, az Európa c. magazinban, a Daily News-ban, a Washington Postban, a London Timesban, az Independent c. újságban stb. Riportműsort sugárzott közreműködéseinkkel a rasszizmusról a Naptévé, a Reggel c. műsor, a Kriminális, a holland és a belga rádió is.

Mivel a gyermekkorban szerzett tapasztalatok döntőek, és mivel igény is van rá, elhatároztuk, hogy összehozzuk a távoli külföldi egyetemistákat a magyar diákság széles rétegeivel. Ebben is segítségeteket kérjük: minden diákszövetségtől kérnénk legalább 2 tagjuk címét, akik hajlandóak egy-egy ilyen beszélgetésen részt venni. Álláspontunk az, hogy minden külföldi diákért tanintézménye a felelős, ezért fel kívánunk szólítani minden felsőoktatási intézményt – ott tanuló diáktársainkon keresztül –, hogy álljanak ki a külföldiek mellett, védjék meg őket a rosszindulatú, alaptalan rágalmaktól és vádaskodásoktól.

Megbíztuk egyesületünk főtitkárát, hogy szólítsa fel a minisztériumot arra, hogy magas rangú tisztségviselő útján tévéjén, rádión, sajtón keresztül magyarázza meg a magyaroknak: hogy kerültek ide, mit csinálnak és mennyi hasznot hoznak a külföldiek. Értessék meg a közvéleménnyel, hogy a külföldiek senkinek a helyét nem foglalják el (magyar numerus clausus). Végső soron, végül a minisztérium is szólítson fel a megbékélésre, a rasszizmus elleni fellépésekre.

Mivel az egyházak befolyása nem lebecsülendő, ezért levelet írtunk a legnagyobb magyar történelmi egyházaknak, amitől a közvélemény befolyásolását várjuk.

A kollégiumokban plakátokat szándékozunk kitenni, melyekkel magyar diáktársainkat szeretnénk tájékoztatni és segítségüket kérni.

Megpróbáljuk rávenni a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, adjon ki hivatalos közleményt a kőbánya–kispesti tragédiáról, hiszen a tények objektív nyilvánosságra hozatala nagy segítség lenne.

A miniszterhez akarunk fordulni abban az ügyben, hogy a KEOKH-ot és annak kiszolgáltatottságérzést keltő állapotait szüntesse meg, és helyette egy Külföldieket Segítő Központi Rendőrséget alakítson meg.

Kérjük segítségeteket abban is, hogy figyeljétek a tömegtájékoztatást, és azonnal jelezzétek egyesületünknek, ha bármilyen elferdített vagy sértő hírközlést tapasztaltok, hogy rögvest tiltakozhassunk.

Alakítsunk ki a diákvezetők között egy gyors mozgósítást lehetővé tevő riasztóhálózatot azokra az esetekre, amikor rendkívüli helyzet alakul ki, vagy gyors információátadás szükséges.

Magyarázzuk meg diáktársainknak a „jogos önvédelem” fogalmát, mindenkit világosítsunk fel az önvédelmi eszközökről.

A diáktársakkal értessük meg, hogy minden incidenst jelenteni kell legalább egyesületünk részére, mert ez az alap ahhoz, hogy problémáinkat és szenvedésünket a kívülállókkal megértessük.

Üljünk össze és egységes tájékoztatást nyújtsunk, mindegyikünk diplomáciai testületének segítségét kérve.

Egyesületünk bízik benne, hogy fenti javaslataink, valamint a diákszövetségek önálló ötletei együttműködésünk keretein belül, a kooperatív magyar személyekkel és szervekkel karöltve eredményesnek fog bizonyulni.

Egyesületünk minden magyar és külföldi érdeklődőt szeretettel vár ideiglenes székhelyünkön (Bp. XI., Zsombolyai u. 3. tel.: 166 5570, fax: 185 2218).

Üdvözlettel a lap készítői:

Oyama Yoko mb. főtitkár
dr. Ill Márton
José Malunga
Szabó Zsuzsa

I. Mi is történt Kőbánya-Kispesten?

Úgy érezzük, sem a hírközlő szervek, sem a magyar hatóságok nem tettek és nem tesznek eleget az objektív tájékoztatás követelményeinek. Mivel ez az esemény alapvetően meghatározta az elmúlt egy hónap történéseit, és meggyőződésünk szerint hosszú távon is befolyásolja a külföldiek helyzetét, a külföldiek és a magyarok kapcsolatát Magyarországon, ezért próbáltuk az összes fellelhető információt ez ügyben összeszedni.

Félhivatalos közlemény

1992. január 11-én a Kőbánya–Kispest metróállomásnál halálos kimenetelű dulakodás tört ki. Az ügy előzménye – megbízható források szerint –, hogy már hosszabb ideje nézeteltérések alakultak ki két nigériai (nem diák) és egy 16 éves magyar fiú – az áldozat – között. Az egyik nigériai fiú szendvicsemberként dolgozott a Váci utcában. Ott kötött bele többször az a 16 éves magyar fiú, aki külsőségeiben nem, megnyilvánulásaiban azonban egyértelműen követte a baráti társaságát alkotó skinheadek ideológiáját, de ott az ügy soha nem fajult tettlegességgé.

A január 11-i délutánon a 16 éves magyar fiú vállával nekiment a nigériai fiúnak, és meglökte. Azonnal szidni kezdték egymást, a nigériai fiú mondta is társának, felismerve, hogy bőrfejűekkel van dolguk: skinheads. A vitatkozás enyhe fokú verekedésbe, lökdösődésbe ment át, ami azonban spontán abbamaradhatott volna. Ugyanakkor egyre nagyobb gyűlölködő tömeg vette körül őket, és fenyegette a nigériaiakat. Váratlanul nagyobb csoport érkezett, és a csoport egyik tagja – aki egyértelműen skinhead volt – ráugrott az egyik fekete hátára. Ebben a helyzetben vette elő a kését az afrikai fiú. A kést kinyitotta, de még ekkor se lehetett szó menekülésről a nagy tömeg miatt. Késével hadonászni, majd vagdalkozni kezdett. Az előtte álló 16 éves fiút késszúrás érte. A szúrás rendkívül szerencsétlen volt, ugyanis igen súlyos sérüléseket okozott. A fiú percek alatt elvérzett. Ugyancsak késszúrás ért egy, a szintén a feketék ellen küzdő újságárust is. Az árus sérülése a karján szerencsére nem súlyos. A tragikus szúrás hatására a tömeg megrettent, és az addig sarokba szorított külföldiek, a pillanatnyi helyzetet kihasználva, elmenekültek.

Mérvadó körök véleményére alapozva valószínűsíthető, hogy a tett elkövetésével gyanúsított személy a cselekmény utáni hétfőn külföldre távozott.

Kommentár

Egyesületünk tagjai döbbenettel értesültek arról, hogy egy fiatal fiú értelmetlenül és szükségtelenül halálos tragédia áldozata lett.

Az üggyel kapcsolatban közleményt adtunk ki, amit mind a tv, mind az országos sajtó ismertetett (lásd később). Véleményünk szerint akár bűnös, akár ártatlan az afrikai fiú, óriási szégyen Magyarországnak az az általános gyűlölethullám, amely válogatás nélkül minden távoli külföldi, sőt később már a zsidóság ellen is irányult.

Egyesületünk közleményének nyilvánosságra hozataláig senki nem lépett fel az idegengyűlölet ellen, pedig a megtorló akciók rendkívül sok sebesülést okoztak. Ilyen esetekben célszerűnek láttuk volna a diákvezetők határozott fellépését.

Levél a belügyminiszterhez

Dr. Baross Péter
Belügyminiszter Úr részére
Budapest

Tisztelt Miniszter Úr!

Önhöz fordulunk segítségért, mert úgy érezzük, hogy Ön az egyetlen, aki nekünk segíteni tudna, és aki ügyünkben illetékes.

A Magyarországon tartózkodó külföldiek (önköltséges és ösztöndíjas diákok, aspiránsok, kutatók, családi okok miatt itt tartózkodók stb.) megítélésében igen nagy szerepet játszik az, amit a közvélemény tapasztalhat nap mint nap a velük való találkozások során. Az itt lévő külföldiek túlnyomó többségét alkotó diákság hiába tesz meg mindent azért, hogy jobb, emberibb kapcsolat alakuljon ki „vendégek és vendéglátók” között, ha van egy kisebbség, amely állandóan szem előtt van, és tevékenységével kivívja az itt élők jogos haragját, ellenszenvét. Számunkra érthetetlen, hogy a külföldiek egy bizonyos szűk rétege láthatóan minden zavartatás nélkül törvényellenes tevékenységet (pénzváltás és egyéb) folytathat hosszú ideje, folyamatosan, a főváros legforgalmasabb pontjain. Ez szolgálhat alapul annak az általánosításból fakadó előítéletnek, amely minden Magyarországon tanuló külföldi életét megkeseríti, az itt lakókkal történő kapcsolatteremtést megnehezíti.

Számunkra lenne a legnagyobb megkönnyebbülés, ha ez a probléma megoldást nyerhetne.

Meggyőződésünk, hogy egyedül Önnek áll módjában a kérdést megnyugtató és végleges módon rendezni, és így egyúttal egy hosszabb ideje húzódó áldatlan állapotot megszüntetni.

Bízva az Ön hathatós intézkedéseinek sikerében és egy mindannyiunk számára immáron elodázhatatlan döntés meghozatalában.

Kiváló tisztelettel: Oyama Yoko
Martin Luther King Egyesület
mb. főtitkára













































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon