Skip to main content

A törvénytélen sport

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Pedig a sport sokkal fontosabb, mint azt a pártok, beleértve az SZDSZ-t is, gondolják” – mondta Nádori László (SZDSZ), a parlament sportbizottságának elnöke. „Azon túl, hogy edzett, egészséges ifjúság nélkül nem működhet jól egy ország, a sport jelentősége a nemzetközi kapcsolatokban is óriási. A nagyhatalmak a hidegháború fagypontján is fenntartották a sportkapcsolatokat. Ám a mostani kormány programjában a »sport« szó még csak nem is szerepelt.”

Sport és jog

Az sem mellékes – folytatta –, hogy ha valahogyan sikerülne megnyerni az aktívan sportoló közönséget, az országosan legalább 600 000 szavazatot jelentene.

A sportegyesületek és sportszövetségek működésének jogi szabályozása terén jelenleg meglehetős káosz uralkodik. Csak egy példa: az Úszószövetség a Társasági Törvény alapján jegyeztette be magát, pedig a szakszövetségekkel kapcsolatos törvény alapján kellett volna ezt megtennie – amit egyébként most készülnek hatályon kívül helyezni.

Az egyesületek pénz- és adóügyeinek rendje is tisztázatlan. (Horvátországban már 1992-ben meghozták a sporttörvényt, az önállóvá válást követő év elején.)

Magyarországon is volt már sporttörvény, 1921-ben fogadta el a parlament. E törvény többek között kimondta, hogy az állam „mindennemű iskolában gondoskodik mindkét nembeli tanulóifjúság rendszeres testneveléséről, a főiskolák körében pedig ezt minden hallgató számára kötelezővé teszi”. A törvény kötelezte a városokat és községeket, hogy sportolásra alkalmas infrastruktúrát – uszodákat, sportpályákat – hozzanak létre. Akkoriban három hónap alatt közel ezer labdarúgópályát létesítettek. Ezzel szemben mára a még meglévő pályák 20%-át is beépítették.

A rendszerváltás előtt már megkezdődött egy új sporttörvény előkészítése. Szintén 1988-ban indították azt a tornaterem-építési programot, amelyet az Antall-kormány is átvett. Ennek célkitűzése az volt, hogy 1990 és 1995 között 300-400 tornaterem épüljön az országban, 40%-os állami támogatással. A program – bár némi lemaradás tapasztalható – nagyjából sínen van, az időarányos terv majdnem teljesült. (Hogy mennyi is ez a 300-400 tornaterem, álljon itt néhány adat: a nyolcvanas évek közepén az általános iskolák 60%-ában volt tornaterem. Ez most az építkezések nyomán 85-86%-ra javult.)

Míg kiforr a társadalom

Sokáig az volt a kormány, illetve Horváth Balázs sportügyekért felelős tárca nélküli miniszter álláspontja, hogy a sporttörvény jelenleg „nem időszerű”, meg kell várni, amíg „kiforr a társadalom”. Ezért 1991-ben nem törvényt, hanem csak egy országgyűlési határozattervezetet készítettek elő. E koncepció szerint a sport megsegítésére a körülötte lévő gazdasági környezetet kell valamilyen módon sportbaráttá tenni. Ám ez az elképzelés nyilvánvalóan nem találkozott más tárcák – pl. a pénzügy – elképzeléseivel. A sportnak nyújtott esetleges kedvezmények az egész adótörvényt fellazíthatták volna.

A kormány 1992-ben Görögországban, az Európa Tanács sportért felelős minisztereinek tanácskozásán két nyilatkozatot is aláírt, az Európai Sportchartát és egy sportetikai kódexet. Ezzel elodázhatatlanná vált egy sporttörvény megalkotása. A nyilatkozatban Magyarország vállalta, hogy fejleszti a lakossági sportot, és hogy olyan normatív támogatási rendszert vezet be, amely egy adott lélekszámú településen meghatározza azokat a sportlétesítményeket, amelyek építését az állam automatikusan támogatja. Így kiküszöbölhetőek lennének a mai pályázati rendszer visszásságai, és az önkormányzatok jobban tudnának gazdálkodni az anyagi erőforrásaikkal. Az aláírt dokumentum azt is lehetővé teszi, hogy az építtetők ingyen jussanak a legkorszerűbb építési tervekhez is.

A sporttörvény bizottsági vitáin Nádori László tizenegy módosító javaslatot nyújtott be, melyek közül a bizottság tízet el is fogadott. A módosító javaslatok nagyobb súlyt helyeznek a sport tisztaságára, a doppingügyekre, és a fiatalok esetében a sportot a „biológiai érés és személyiségfejlődés” érdekeinek rendelik alá. Ugyancsak nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetvédelmi szempontok, a nézőtéri erőszak elleni fellépés és a hivatásos sport törvényes kereteinek rendezése.

A törvény várható elfogadása mellett legalább ilyen fontos lenne az, hogy a kormány minél gyorsabban tisztázza, kinek a tulajdonában vannak a sportegyesületek. Mert amíg ez nem egyértelmű, senki sem fog pénzt fektetni a lepusztuló létesítmények fenntartásába.
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon