Skip to main content

Beszélő hetilap, 12. szám, Évfolyam 5, Szám 13

–szeg [Kőszeg Ferenc]: Megtelt

nwa [Nagy W. András]: Ukrán föld dicsérete / Különvonat, borotvakészlet, ószeres

Kőszeg Ferenc: Rendőr-civilkurázsi

: A miniszter feljelentése

–g [Kőszeg Ferenc]: Tanúk százával

solt: Agyas Bubu a centrumban

révész: Hosszú hasalás után…

[Fencsik Flóra]: Szociáldemokrata újjászületés

Iványi Gábor: Százan vagy százévesen?

–ster– [Angster László]: A törvénytélen sport

Szentesi György: Egy tárca elégtelent kapott

Történelmi visszapillantás a Honvédelmi Minisztérium államtitkárainak távozása alkalmából

Szabó Béla István: Tavasz Magyarországon

Zádori Zsolt: Iskolakarcsúsítás Szegeden

A Szilléri Iskola esete

Zolnay János: 13+1

Ipari és területi fejlesztési tervek Csepelen

: Néphadsereg tér, 1956. október 24.

Markó György: Dokumentumok a Hadtörténelmi Levéltárban

Eörsi László: Az ellenforradalmárok támadásától a sortűzig

Morvai Krisztina: Bűn és bűnhődés?

Gondolatok a tettarányos és az egyéniesített büntetésről a büntető törvénykönyv módosítása ürügyén

Gyurovszky S. László: Hogyan menesszük minisztereinket?

Yehuda Lahav: Prága, árnyékban

Irina Krivova: A szocialisták kiseprűzése

Bíró Béla: Tőkés püspök szelet vetett…

Bányai Péter: Szép új világ

K. I. [Kiss Ilona]: Ki-út-vesztők

Langmár Ferenc: Aranykor helyett válság

A társadalombiztosításról

Kozák László: Egy hűtőszekrény és egy 40-es égő

Az energiapolitika csapásirányai

Neményi László: Manit Moonnak?

Fehér Márta: Polányi, a pótolhatatlan

Erdélyi Ágnes: Wittgenstein, a fordíthatatlan

Török Orsolya: A művészet borús égtájai

Beszélgetés a Velencei Biennáléról

Kálmán C. György: Terjed az ismeret

Bikácsy Gergely: Cselovek, avagy a Kárpátok

Hajdu István: A macesz és az elliffent történelem

Fehér László kiállítása a Kiscelli Múzeumban

Darvasi László: Titkos kiküldetésen

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon