Skip to main content

Szociáldemokrata újjászületés

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem túlságosan nehéz a dolgunk, mert a tanácskozás mintegy ötven résztvevője között ott volt a Beszélő néhány többé-kevésbé állandó szerzője és barátja is, mint például Dalos György, Bródy András, Heiszler Vilmos, Forgács Pál, Őry Csaba, ifj. Donáth Ferenc, továbbá többen az SZDSZ szociálliberális platformjából. Ott volt természetesen Király Zoltán, szerkesztőink képviselőtársa is, aki az egyik szociáldemokrata párt (a demokratikus) elnöke. A megjelentek három kérdéskört vitattak meg. Az első: „A társadalom és intézményeinek válsága.”  Az előadók G. Márkus György és Hegyi Gyula voltak. A második a „Létezik-e szociáldemokrata alternatíva ma Magyarországon?” címet viselte, s Kapolyi László exminiszter vezette be. Előadott még Miszlivetz Ferenc, s a vita vezetője Bonifert Márta volt. Harmadik fő témaként megvitatták a szakszervezetek szerepét a szociáldemokrata mozgalomban, itt szakszervezeti vezetők, Forgács Pál, Főcze Lajos és Schalkhammer Antal exponálták a problémát. Végül Borbély Endre, az MSZDP elnöke, valamint Podkoniczky István, az SZDSZ szociálliberális platformjának volt szóvivője a szociáldemokrata mozgalom kibontakozásához szükséges intézményi feltételeket összegezték. A vita során vetetődött fel egy Szociáldemokrata Akadémia létrehozásának gondolata. Ennek feladata a hazai szocdem hagyomány és a nemzetközi tapasztalatok közvetítése és a szociáldemokrata program kidolgozása. Az akadémiát támogatja az Ehbert Alapítvány, amely egyébként ennek a tanácskozásnak is a gazdája volt, a Vegyipari Szakszervezet pedig helyet ad neki. Az akadémiát Mónus Illésről kívánják elnevezni, ami szellemiségét is meghatározni hivatott. A két és fél nap alatt többször érintették a májusban esedékes tb-önkormányzati választásokat, és végül határozatot fogadtak el arról, hogy elsőrendű fontosságúnak tartják a választás sikerét. Továbbá, irányítandó a szociáldemokrácia újjászületése fölötti bábáskodást, választottak egy bizottságot, amiben helyet kaptak az összes meghívott csoportok. Tagjai a következők: Király Zoltán, Borbély László, Kapolyi László, Bonifert Márta mint a szociáldemokrata pártok képviselői; Miszlivetz Ferenc mint független értelmiségi; Podkoniczky István, Heiszler Vilmos SZDSZ-szociálliberálisok; valamint Gaskó István, Papp Pál és Borsik János, a Liga, az MSZOSZ és az Autonómok vasutas-szakszervezeteinek vezetői.

A tanácskozás függőben hagyta azt a kérdést, hogy a szociáldemokrácia újjászületését egy új, a régieket is egyesítő párt megszervezése s a ’94 es választási versengésben való fellépés, vagy az MSZP-s, az SZDSZ-es és a pártokon kívüli rokonszenvezőket is befogadó mozgalom szolgálja-e inkább.




Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon