Bányai Péter

Nyomtatóbarát változat

A Román Televízió ugyancsak a megújhodás korát éri. Hogy itt mit jelent a közszolgálat, az külön tanulmányt érdemelne. A nemzetiségi műsorok szerkesztőinek például véletlenül épp az Európa Parlamentbe készülő román tárgyalóküldöttség Strassbourgba indulásának napján tiltották meg, hogy társadalmi vagy aktuálpolitikai kérdésekkel foglalkozzanak. Csupán folklór, népi hagyomány engedélyeztetik. Néhány nap múlva ugyan észbe kaptak, s a belső rendelkezést visszavonták…

A televízió talán egyetlen igazi morális tartásról árulkodó műsora, A fájdalom emlékirata című sorozat is kis híján az újító buzgalom áldozatául esett. A romániai politikai üldözések, a felszabadulás utáni börtönök, munkatáborok történetét feltáró műsor szerkesztőjét, Lucia Hossu-Longint névtelen levélírók, titokzatos telefonálók zaklatják, halállal fenyegetik. Nyílt állásfoglalás volt viszont az a félhivatalos átirat, amelyben nemrég a Nemzeti Megmentés Demokratikus Frontja néhány aktivistája, a tagság nevében, a sorozat betiltását követelte. Talán nem véletlenül éppen akkor, amikor a román tévé élére új vezérigazgató került.

Paul Everac vezérigazgatói minőségében új műfajt, saját megnevezésével „heti vezércikket” honosított meg a képernyőn. Az első ilyen elmélkedést éppen az Európa Tanács ülése idején közvetítették. Hangvétele még a román tévében megszokottnál is keményebben Nyugat-ellenes és nacionalista jellegű volt.

Paul Everac, akit a kormány a legmegfelelőbbnek tartott arra, hogy a televízió élére álljon, szocialista realista színpadi szerzőként kezdte pályáját: évtizedeken keresztül a szó szoros értelmében „megdramatizálta” a Központi Bizottság legutóbbi gyűlésének jelszavait. Színdarabjaiban hemzsegnek a jó és bölcs aktivisták, az alulról jövő kezdeményezés, a termelési sikerek és más hasonlók. De figyelt a külföldre is. A román értelmiségi emigráció, főleg a liberális szellemű párizsi csoport, Monica Lovinescu és társai volt fő céltáblája, természetesen pártutasításra.

1989 decembere után a leendő tv-elnök a szélsőséges nacionalista sajtóban jelentkezett rendszeresen. A Romanul című Vatra-barát újságban a múlt év júliusában közölt „üdvtanát” (Ha én lennék Románia elnöke) épp nemrégiben szedte ízekre a Romania Libera, a szerző tévé-vezérigazgatói kinevezése alkalmából. A cikk címe nagyon jól összegzi az everaci gondolkodás lényegét: Egy rémálom: Everac „Mein Kampf”-ja.

Csak tallózva, íme, néhány a tévé-vezérigazgató országmegváltó ötletei közül. Románia 23 millió lakosát tízes osztással kasztokba kellene sorolni tanulmányi felkészültségük, erkölcsi tulajdonságuk alapján. Az egyes kaszthoz tartozók csak meghatározott foglalkozásokat űzhetnek. Aki becstelennek bizonyul, visszaesik az alacsonyabb rangú kasztba. Az országot 230 parlamenter és 23 miniszter irányítja egy vagy két elnök vezetésével. A közrendet egy elsősorban lelkes fiatalokból álló erkölcsvédő testület vigyázná. Az se baj, ha ezek szüzességi fogadalmat tesznek, legalább a vezetőik. Intervenciós, megtorló és egyben nevelő szerepük lenne. Különben is a megtorlás, a határozott, kemény büntetés – nevelőeszköz. Idegen az országba csak egy román állampolgár garanciájával jöhetne. De nem ám akárkiével! Csak a 230 ezres vagy ezen felüli kaszt tagjai jogosultak a meghívásra. Szép jövő várna a kisebbségekre, főleg a cigányokra is. A románság arányszáma csökken, fő veszély a szapora cigányság. Ebben a vészhelyzetben az idegengyűlölet fogalma értelmét veszti, és egyenértékűvé válik az önfenntartási ösztönnel. A cenzusos (kaszt) rendszerrel fokozatosan be lehetne olvasztani a nevelésre fogékony kisebbségieket, azután túlnépesedési adót kellene kivetni rájuk, s ha ez sem segít, úgy a turbulens, asszimilálhatatlan elemeket ki kell zsuppolni az országból – javasolja Paul Everac drámai szerző, az Román Televízió új vezérigazgatója.

(Bukarest)

• Külföld