Skip to main content

A harmadik erő

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Vatra Romaneasca–Romania Mare-koalíció eltávolodik a hatalomtól, s ellenzéki erőként próbál fellépni. Természetesen szó sincs arról, hogy az eddigi demokratikus ellenzékhez közeledne, hanem független erőként, nyílt fasiszta-populista propagandával támadja a hatalmat. Ráadásul néhány, eleddig demokratikusnak ismert lap is, mint amilyen az Atlasul Liber–Cluj, 180 fokos fordulatot vettek: február közepén már nyíltan antiszemita cikkeket közöltek. Az egyik cikk felsorolja az antiszemiták klasszikus vádjait: a Román Kommunista Pártot a zsidók hozták létre, 1944-ig ők voltak az 5. hadosztály, ők „adták” Besszarábiát a Szovjetuniónak, ők hamisították meg a román történelmet, ők kreálták és honosították meg a román irodalomban a szocialista realizmust, arról nem is szólva, hogy Ceausescu felesége is valószínűleg félzsidó volt, és így tovább.

A cikk második fele már többé-kevésbé új (és a mai helyzetben veszélyesebb) vádakkal hozakodik elő. A zsidók – úgymond – nem Izraelbe emigráltak, hanem Nyugatra, hogy ott uralhassák a román emigrációt, a Szabad Európát, és „utasítsák” a román népet, miként küzdjön a kommunizmus ellen. Zsidók jelentek meg mindenütt 1989 decemberében is, s ma a hatalom minden szintjén jelen vannak (a megyei főispáni hivataltól kezdve a parlamentig és a kormányig).

Az a tény, hogy ez a cikk egy eddig kimondottan demokratikus jellegű és nyíltan Vatra-ellenes lapban jelent meg, kétszeres veszélyt jelent. Egyrészt úgy tűnik, a Harmadik Erő, a nyílt jobboldal komolyabb kísértéssel fenyeget, mintsem hittük volna. Másrészt a cikk a külföldi, többé-kevésbé felületes megfigyelők (és kormányok) számára utólagosan bár, de igazolja a hatalom különböző antidemokratikus lépéseit.

A cikket ugyan fölfoghatnánk diverzió, szervezett provokáció gyanánt is, hogy végre ne a kormánypárt és szövetségesei legyenek Románia politikai spektrumának az extrém jobboldalán, hadd kompromittálódjék végre az ellenzék is a külföld szemében.

Az optimistább feltételezésnek, hogy ti. elszigetelt esetről van szó, ellentmond az is, hogy az ugyancsak Kolozsvárott megjelenő Agora február 6-i száma is antiszemita felhangot üt meg. Az Agora cikke ugyan nem nyílt antiszemita támadás, azt azonban határozottan tagadja, hogy Romániában zsidóellenes pogromok lettek volna. Amennyiben mégis, úgy ezeket a németek számlájára írja. Ez az eljárás tovább torzítja a románság zsidóképét: mindmáig úgy tudják, hogy Romániában a zsidóságnak semmi bántódása nem esik. A cikk támadja Rosen főrabbit amiért – úgymond – alaptalanul vádolja a román népet zsidók százezreinek a lemészárlásával. A szerző történelmi bizonyítékként többek között Matatias Carp „Fekete Könyv”-ét említi, holott ez a könyv egyértelműen bizonyítja, hogy a regáti és besszarábiai zsidók lemészárlásáért kizárólag a román hatóságok voltak felelősek. A cikk súlyát azonban növeli a tény, hogy az Agora a kolozsvári Antitotalitárius Demokrata Fórum lapja (amelynek viszont olyan pártok a tagjai, mint a Nemzeti Liberális Párt, a Nemzeti Parasztpárt, az RMDSZ), s a cikk szerzője nem más, mint a Fórum alelnöke.

Corneliu Vadim Tudor, a Romania Mare főszerkesztője is a hatalmat támadja, kiválóan megírt vezércikkben: „A hatalomnak nincs mentsége arra, hogy válság van és hideg, csökken az életszínvonal, nagy az áruhiány, a kilátástalanság pedig nyomasztóbb, mint Ceausescu idején volt. Noha 14 hónap telt már el Ceausescu bukása óta, a hatalom semmi eredményt nem tud fölmutatni.” Talán nem is teljesen alaptalanul állítja C. V. Tudor, hogy Ceausescu niépszerűsége visszatérőben van. „Ha az Őrült élne, legalább befejeződtek volna az elkezdett építkezések, s a tolvajok meg a magyarok sem lennének ennyire merészek.”

Úgy hittük, 1992 májusában a mai hatalom és a demokratikus ellenzék közt választ majd a nép. Ma már azonban az sem biztos, hogy megtartják-e a választásokat.

Akkor aztán válogathatunk a mai nacionalista-populista hatalom és a nyílt fasizmus között. És akkor majd még Iliescuékat is visszasírjuk?

(Bukarest)


















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon