Bányai Péter

Nyomtatóbarát változat

Volt egyszer egy Golania…

Pedig Temesvár lakosságának többsége napokon át tüntetett, sztrájkolt. De az ország többi része, főleg Bukarest, ez alkalommal nem volt szolidáris. Persze voltak tüntetések, kisebb sztrájkok, de csak az ellenzék kemény magja vett részt. Annyian, mint a híres, heteken át tartó, Egyetem téri golantüntetés egy átlagos napján (Iliescu elnök nevezte el sértő módon a „tekergők, csavargók” tüntetésének, amit aztán a diákok magukra vettek. A „golan” szó új értelmet kapott, még Eugen Ionesco is így írja magát alá: Ionesco, a golan akadémikus).

Az ellenzék persze részben maga is hibás abban, hogy nem sikerült maga köré gyűjteni az újabb elégedetleneket. Megosztottabb, mint valaha. Folynak próbálkozások az összefogására, de ezek a lépések inkább gesztusértékűek. Jó két hónapja a parlamenti ellenzéki pártok közös együttműködési konvenciót írtak alá, de hogy ez mennyit ért, mindjárt másnap bebizonyította Radu Campeanu, a Liberális Párt elnöke, aki anélkül tárgyalt Iliescu elnökkel az új kormány kinevezéséről, hogy ellenzéki „kollégáit” legalább értesítette volna. Az ellenzéki propaganda ugyanakkor vagy (túl) magas színvonalú, csak az elitértelmiség számára érthető, vagy populista, kissé hazafiaskodó, antikommunista szöveg, ami már közérthető, csak kissé unalmassá vált.

Decemberben tehát megint nem volt forradalom. Mit jelent ez? Csupán időt nyert a hatalom? De bukása elkerülhetetlen? Attól félek, a decemberi forradalom elmaradása nem csupán időveszteség a demokratikus erők számára, hanem egészen új helyzetet teremtett. Pontosabban: megpecsételheti a későbbi demokratikus kormányzatok sorsát is.

Románia lakoságának nagy része tudja, hogy a nómenklatúra megőrizte hatalmát. Tudja, hogy a tavalyi terroristák Iliescuék közreműködésével ténykedtek s ténykednek ma is. Tudja, hogy nekik „köszönhető” Marosvásárhely márciusa, a bukaresti bányászok júniusa. Ha mindezért a tüntetők már decemberben elkergették volna őket, most viszonylag könnyű dolga lene az új kormánynak. Hónapokon át a nemzet bizalmát élvezték volna, ha csupán elkezdik a felelősségre vonást, a valódi rendszerváltást, a privatizálást stb. Nem kellett volna gazdasági csodával hitegetni az embereket, hisz ez a rendszerváltás elsősorban erkölcsi és politikai elégedetlenség miatt következett volna be…

A mai hatalom azonban tovább folytatja makacs politikáját, amelynek mind kézzelfoghatóbb eredménye a gazdaság megbénulása, az általános nyomor lesz. Pár hónap múlva tehát valószínűleg emberek milliói kényszerülnek tüntetni, sztrájkolni, de ekkor már elsősorban gazdasági követelésekkel. El fogják söpörni a mai hatalmat, de végső kétségbeesésükben nem lesznek képesek felfogni, hogy gazdasági csodára a legjobb szakemberekből álló kormány sem lesz képes. Tehát elsöprik azt a kormányt is. És ezzel megindul a kormányválságok hosszú sorozata. Beáll a teljes káosz. Amit már esetleg tényleg csak egy katonai diktatúra tud orvosolni. Vagy újra egy extrém jobboldali nacionalista mozgalom használja ki a tömegek tudatlanságát és késégbeesését.

Megy a Vatra Bukarestbe

Ma a Vatra Romaneasca önmagában – a Front erkölcsi és anyagi támogatása nélkül – nem jelentene komoly politikai erőt. Pár hete ugyan észlelni némi távolodást a Vatra és a Front között. Vajon a Vatra vezetői ezt az Egyetem téri tüntetők új lehetőséget, ezt az új helyzetet ismerték fel? S a Fronttól eltávolodva törnek hatalomra? Eddig a román ellenzék – mind a parlamenten belül, mind pedig a parlamenten kívül – diszkréten bár, de elhatárolta magát a Vatrától, a jelenség igazi súlyát azonban nem ismerte fel. Az utóbbi hetekben a pártok, szervezetek vezetői is, az ellenzéki sajtó is hangot változtatott. Veszélyt szimatolnak. Rájöttek, hogy az 1992-es választásokon a Front ugyan veszít népszerűségéből, az ellenzék azonban mégsem nyerhet. És akkor esetleg jön a Vatra.

A hírhedt Romania Mare nevű lap, amely a Vatrával koalícióra lépett, a hatalom támogatásával indult, és fő célja a hatalom támogatása volt. Eszköze: a nyílt fasiszta ideológia alapján támadni a magyarokat, zsidókat, cigányokat, a régi és a mai ellenzékieket („véletlenül” ugyanazokat), a Nyugatot, a Szabad Európa Rádiót, az Európához való csatlakozás gondolatát. Az utóbbi hetekben viszont már nyíltan dicsőítik Nicolae Ceausescu személyét is. Ez már nem lehet az ország mai vezetőinek érdeke, hisz ők Ceausescu szelleméhez hűek, de mégiscsak kivégezték.

Eleinte azt hittük, a Romania Marét csak eltűri a hatalom, később úgy látszott, ez a hatalom első számú szócsöve, a végén kiderült, hogy ez a lap a hatalom egyik klikkjének a tulajdona. Azé a klikké, amelyik a mai vezetők első garnitúráját is el akarja seperni, s a teljes restauráció híve. Jellemző, hogy a lap elindítására és működtetésére létrehozott alapítvány fő támogatója ugyanaz a személy, akit megbízható források a Vatra szülőatyjának is tartanak – Petre Roman miniszterelnök.

Az eddig felvázolt szcenárium persze csak egy a lehetségesek közül, igaz, a legpesszimistább. S Románia más, normálisabb irányba is indulhat. Ennek is megvannak az előjelei. A Vatra túllicitálta magát, propagandája túl otromba volt, túlságosan kötődött a Fronthoz, ezért népszerűsége kisebb, mint bármikor.

Jellemző epizód: a marosvásárhelyi eseményekről szóló jelentés hírére Bukarestbe érkeznek a Vatra „spontánul megszervezett” tüntetői. A bukaresti utca egy része érdektelenül nézi őket, más részük kiabál: „Gyilkosok, takarodjatok haza!” A Parlament előtt tüntető vatrásokat így heccelték a bukarestiek: „Srácok, szaladjatok az élelmiszerboltba, banánt osztogatnak, de siessetek, mert a magyarok mind felfalják előletek.”

Persze, nem szabad illúziókba sem ringatni magunkat. Az erdélyi románság köreiben egészen más a viszonyulás a Vatrához.

Tehát minden lehetséges. De a nagy alkalmat, a forradalom évfordulóját elmulasztottuk.

• Külföld