Bányai Péter

Nyomtatóbarát változat

Napról napra nő a feszültség Romániában. Egyre kevésbé érvényes az az egyébként is leegyszerűsített kép, hogy az egyik oldalon áll az önkényuralmat restaurálni vágyó, a nómenklatúrát védő Hatalom, másik oldalon a demokráciáért küzdő Ellenzék. Naponta ismétlődnek a tüntetések, sztrájkok, az árak hihetetlen sebességgel nőnek, a közellátás és a közbiztonság rosszabb, mint Ceausescu idején.

Hétfőn este Petre Roman miniszterelnök bejelentette: ha a tiltakozó akciók nem szűnnek meg, lemond tisztségéről.

Az ellenzékről eddig is tudtuk, hogy távolról sem egységes. Az viszont egészen új elem, hogy miközben a pártok szerepe csökkenőben van, a szakszervezetek, diákszervezetek, újságíró-szervezet, emberi jogokat védő ligák mind keményebben politizálnak.

Október elején, a konstancai sztrájkok idején a szakszervezetek vezetői felvetették az országos sztrájk lehetőségét is. Végül más stratégiát választottak: Iliescu elnöknek állítottak csapdát. Tárgyalásokat ajánlottak fel neki, pedig ez törvénytelen, hiszen az ő problémáik a kormány hatáskörébe tartoztak. Az elnök besétált az egérfogóba, hatáskörét túllépve különböző, természetesen teljesíthetetlen ígéreteket tett. Mindezek után egy új általános sztrájkban már jogosan követelhetik nem csupán a kormány, de az elnök lemondását is. Nem ez az egyetlen, de jellemző példa, hogy a román vezetők mennyire rövid távon gondolkodnak.

Ez persze eddig sem volt titok, mint ahogy azt is tudtuk, hogy a Hatalom végképp nem egységes. De hogy a klánok, csoportok, az elnök, a kormány, a Front, a Securitate kemény magja, a hadsereg már nyíltan egymás ellen fordulnak, meglepő újdonság. A hadügyminiszter, Victor Stanculescu például Für Lajossal együtt közleményt ad ki, melyben szükségesnek ítéli a kisebbségek kollektív jogait is. Ugyanakkor a külügyminiszter, az elnök, a miniszterelnök hallani sem akar erről.

A júniusi bányászakciót vizsgáló parlamenti bizottság dokumentumok, videokazetták birtokában egyértelműen bizonyítani tudja az elnök, a miniszterelnök és a titkosszolgálat bűnösségét. A bizottság 9 tagja ezt a közvélemény elé szeretné tárni, a másik 11-12 tag (a frontosok) viszont kompromisszumot akarnak. Hajlandók feláldozni Chitacot, a volt belügyminisztert és a Front volt alelnökét, N. S. Dmitrut, de meg akarják menteni Iliescut és Petre Romant. Az egyezkedés holtpontra jutott, a bizottság egyelőre mégsem tudja közzétenni a jelentést.

Új hangok a Frontban?

A Front új alelnöke, Claudiu Iordache (voltaképp ő az igazi vezető, mivel Petre Roman miniszterelnök inkább afféle tiszteletbeli elnöki tisztet tölt be) eddigi nyilatkozataiból őszintén kommunistaellenesnek és szekuellenesnek tűnik. Elítélte a Front sajtójának és propagandájának sovén-, illetve ellenzékellenes uszító hangvételét, s mintha pár hete valóban csitult is volna kissé a „kardcsörgetés”. Jellemző azonban az az epizód, hogy Románia főügyésze, G. Robu, beadta lemondását – tiltakozásul amiatt, hogy Iliescu elnök meggátolta(!) a Romania Mare című fasiszta újság betiltását.

Claudiu Iordache csoportja a múlt rendszerben nem vagy nem túlságosan kompromittálódott, nyugati orientációjú értelmiségiekből, mérnökökből, szociológusokból áll. Meg akarják tisztítani a Frontot, ugyanakkor valamiféle – leginkább szociáldemokrata irányú – programot is akarnak adni a Frontnak, amely az eddigi 9 hónap alatt erről alaposan megfeledkezett.

Ez a megújulási próbálkozás mindenképp pozitív jelenség. De sikere kétséges. Vagy elsöpri a Front szekubarát, kemény magja, vagy túlságosan is sikerül a tisztogatás, és a Front nem csupán hatalmát veszti el, hanem egyúttal jelentéktelen utódpártokra bomlik szét.

Éljen a király?


A fölöttébb instabil helyzet sajátos vonása, hogy Romániában a katonai puccstól jóval kevésbé félnek, mint várná a külső megfigyelő. Ugyanis a katonaság berkeiben is létezik egy csoport, a CADA (a Katonaság Demokratizálásáért Küzdő Szervezet), mely ellensége a totalitarianizmusnak, még nemzeti változatának is! Állítólag ezt a csoportot az a hadügyminiszter is támogatja, akit egyébként is a CADA utcai tüntetéseinek nyomására neveztek ki idén februárban. A CADA létszáma, ereje ismeretlen, főleg fiatalabb tisztekből áll, akik minél előbb meg akarják tisztítani a hadsereget a temesvári ügyben besározódott főtisztektől.

Sokan rebesgetik, hogy I. Mihály király hamarosan visszatér a trónra, s a monarchia visszaállítását esetleg katonák segítik. Személyiségét ismerve ez a lehetőség már-már kívánatosnak tűnik. Szerepe hasonlíthatna János királyéhoz Spanyolországban. Segítene helyreállítani az ország egyensúlyát, meggátolná a polgárháborút. Bukaresti újságok feldobták a hírt, hogy a hadügyminiszter titokban találkozott a Svájcban élő királlyal.

Kivonulás a parlamentből?


Érdemes odafigyelni a parlamentben folyó vitákra is. Nemrégiben Vasile Mois volt milicista tiszt, a szenátus alelnöke szavazásra bocsátott egy olyan szöveget, melynek közvetlen célja épp a CADA betiltása s a kemény diktatúra bevezetésének igazolása volt. Idézet a szövegből: „A hadsereg nem vonható felelősségre amiatt, hogy a lakosságra lőtt, hisz harckészültségben volt, tehát jogos önvédelemben cselekedett (…) A temesvári események túlzott emlegetése egyenlő az állambiztonság elleni merénylettel.” Tekintsünk most el attól, hogy a szöveg a logika teljes mellőzésével született (miért következik a harci készültségből a jogos önvédelem?!), hiszen egyébként sem észérvekre, hanem az erőre támaszkodnak, s most is csak azoknak a belügyi és hadügyi tiszteknek a pozícióját akarják erősíteni, akik az elnök és a Front védelmében – ha kell – újra a népre lövetnek, utólagos felelősségre vonás nélkül. A szenátus – formai okokból – egyelőre elhalasztotta a Honvédelmi és Közrendi Bizottság javaslatának megszavazását.

De volt nemrégiben egy másik intő jel is. December 1-jén, Románia nemzeti ünnepén és az Erdéllyel való egyesülés évfordulóján a parlament Gyulafehérváron vesz részt az ünnepi ceremónián. Ám Ioan Gavra, a közismert Vatra Romaneasca-propagandista azt indítványozta, hogy a magyar képviselők részvételét csak akkor engedélyezzék, ha az RMDSZ újabb hűségnyilatkozatot tesz a fennálló rend mellett. A magyar képviselők ekkor tiltakozásuk jeléül kivonultak a parlamentből.

Ami a szenátusban történt, talán kevésbé látványos, de jóval veszélyesebb eset. A Kereskedelmi Társaságok törvényét tárgyalták, melynek tervezete kimondta: a Társaságok vezetőbizottságának elnöke és a vezetőségnek legalább fele(!) román kell legyen. Nem román állampolgár, nem román nemzetiségű, hanem román. A magyar képviselők azonnal tiltakoztak: velük mi lesz? Válasz: semmi probléma – ti románok vagytok… A magyar szenátorok természetesen azonnal kivonultak a szenátusból.

Pár óra múlva váratlanul közbelépett a kormány: megvétózta a szenátus döntését, mivel az a tervezett „numerus clausus”-szal diszkriminatív jellegű a romániai magyarokkal szemben. Az első hallásra meglepő fordulat magyarázata újra csak az lehet, hogy a hatalom berkein belüli politikai klikkek közül adott esetben az kerekedett felül, amelyik nem akarta átengedni a szenátus ezen intézkedését. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy amikor az RMDSZ határozottan fellép, akkor talán a Hatalom is megszeppen, zavarba jön, s kissé meghátrál.

Kalandor vagy áldozat?


Valami ilyesmi történt az utóbbi napokban is, amikor Doru Braia ügye kavarta fel a közvéleményt. Doru Braia 12 évvel ezelőtt, „nem egészen önszántából” hagyta el Romániát. „A Securitaté-nak 1978-ban érdekében állt, hogy erőteljes emigrációs hullámot indítson el. Ne feledjük, hogy Pacepa Securitate-főnök árulása után vagyunk: az emigránsok közé új ügynököket kellett kitelepíteni a Pacepa által lebuktatottak helyére” – nyilatkozta. Doru Braia Németországban újságíró lett, tüntetéseket szervezett, a Ceausescu-rendszer bukásakor társaival elfoglalta a nyugat-németországi román követséget. Januárban tért vissza Romániába, de mint mondja „ellenzéki tevékenysége miatt” április 2-án erőszakkal kitoloncolták az országból, minden törvényes alap, minden indoklás nélkül kihurcolták a repülőtérre… Most újra szeretne visszatérni Romániába, ám a román szervek megtagadják az engedélyt, s még jelenleg is Budapesten tartózkodik.

Az eset jogi súlyát mi sem igazolja jobban, mint hogy a Temesváron ülésező Emberi Jogi Konferencia tiltakozó nyilatkozatot szavazott meg, amelyet a Front alelnöke, Claudiu Iordache is elfogadott. A hivatalos állásfoglalás mégis késik. Az ellenzék egyes képviselői magától a belügyminisztertől kértek kihallgatást az ügyben, a miniszter fogadta is őket, sőt ahhoz is hozzájárult, hogy magnófelvétel készüljön a megbeszélésről. De ennél többet nem tud tenni. Tárgyal, hebeg, kínosan érzi magát, nyilvánvalóan fél az ellenzéktől. Tegnap a budapesti nagykövet is kijelentette, hogy jogtalanság történt, de neki sincs lehetősége, hogy fensőbb utasítás nélkül lépjen. Ugyanakkor racionális megoldás helyett az ellenzék egyes képviselői is hisztérikus, egzaltált, már-már kalandor lépésekkel fenyegetőznek: egy kolozsvári ellenzéki újságíró bejelentette: felgyújtja magát, amennyiben nem teljesítik követelését, s nem engedik be Braiát az országba.

• Külföld