„Pedig a sport sokkal fontosabb, mint azt a pártok, beleértve az SZDSZ-t is, gondolják” – mondta Nádori László (SZDSZ), a parlament sportbizottságának elnöke. „Azon túl, hogy edzett, egészséges ifjúság nélkül nem működhet jól egy ország, a sport jelentősége a nemzetközi kapcsolatokban is óriási. A nagyhatalmak a hidegháború fagypontján is fenntartották a sportkapcsolatokat. Ám a mostani kormány programjában a »sport« szó még csak nem is szerepelt.”
Sport és jog
Az sem mellékes – folytatta –, hogy ha valahogyan sikerülne megnyerni az aktívan sportoló közönséget, az országosan legalább 600 000 szavazatot jelentene.
A sportegyesületek és sportszövetségek működésének jogi szabályozása terén jelenleg meglehetős káosz uralkodik. Csak egy példa: az Úszószövetség a Társasági Törvény alapján jegyeztette be magát, pedig a szakszövetségekkel kapcsolatos törvény alapján kellett volna ezt megtennie – amit egyébként most készülnek hatályon kívül helyezni.
Az egyesületek pénz- és adóügyeinek rendje is tisztázatlan. (Horvátországban már 1992-ben meghozták a sporttörvényt, az önállóvá válást követő év elején.)
Magyarországon is volt már sporttörvény, 1921-ben fogadta el a parlament. E törvény többek között kimondta, hogy az állam „mindennemű iskolában gondoskodik mindkét nembeli tanulóifjúság rendszeres testneveléséről, a főiskolák körében pedig ezt minden hallgató számára kötelezővé teszi”. A törvény kötelezte a városokat és községeket, hogy sportolásra alkalmas infrastruktúrát – uszodákat, sportpályákat – hozzanak létre. Akkoriban három hónap alatt közel ezer labdarúgópályát létesítettek. Ezzel szemben mára a még meglévő pályák 20%-át is beépítették.
A rendszerváltás előtt már megkezdődött egy új sporttörvény előkészítése. Szintén 1988-ban indították azt a tornaterem-építési programot, amelyet az Antall-kormány is átvett. Ennek célkitűzése az volt, hogy 1990 és 1995 között 300-400 tornaterem épüljön az országban, 40%-os állami támogatással. A program – bár némi lemaradás tapasztalható – nagyjából sínen van, az időarányos terv majdnem teljesült. (Hogy mennyi is ez a 300-400 tornaterem, álljon itt néhány adat: a nyolcvanas évek közepén az általános iskolák 60%-ában volt tornaterem. Ez most az építkezések nyomán 85-86%-ra javult.)
Míg kiforr a társadalom
Sokáig az volt a kormány, illetve Horváth Balázs sportügyekért felelős tárca nélküli miniszter álláspontja, hogy a sporttörvény jelenleg „nem időszerű”, meg kell várni, amíg „kiforr a társadalom”. Ezért 1991-ben nem törvényt, hanem csak egy országgyűlési határozattervezetet készítettek elő. E koncepció szerint a sport megsegítésére a körülötte lévő gazdasági környezetet kell valamilyen módon sportbaráttá tenni. Ám ez az elképzelés nyilvánvalóan nem találkozott más tárcák – pl. a pénzügy – elképzeléseivel. A sportnak nyújtott esetleges kedvezmények az egész adótörvényt fellazíthatták volna.
A kormány 1992-ben Görögországban, az Európa Tanács sportért felelős minisztereinek tanácskozásán két nyilatkozatot is aláírt, az Európai Sportchartát és egy sportetikai kódexet. Ezzel elodázhatatlanná vált egy sporttörvény megalkotása. A nyilatkozatban Magyarország vállalta, hogy fejleszti a lakossági sportot, és hogy olyan normatív támogatási rendszert vezet be, amely egy adott lélekszámú településen meghatározza azokat a sportlétesítményeket, amelyek építését az állam automatikusan támogatja. Így kiküszöbölhetőek lennének a mai pályázati rendszer visszásságai, és az önkormányzatok jobban tudnának gazdálkodni az anyagi erőforrásaikkal. Az aláírt dokumentum azt is lehetővé teszi, hogy az építtetők ingyen jussanak a legkorszerűbb építési tervekhez is.
A sporttörvény bizottsági vitáin Nádori László tizenegy módosító javaslatot nyújtott be, melyek közül a bizottság tízet el is fogadott. A módosító javaslatok nagyobb súlyt helyeznek a sport tisztaságára, a doppingügyekre, és a fiatalok esetében a sportot a „biológiai érés és személyiségfejlődés” érdekeinek rendelik alá. Ugyancsak nagyobb hangsúlyt kapnak a környezetvédelmi szempontok, a nézőtéri erőszak elleni fellépés és a hivatásos sport törvényes kereteinek rendezése.
A törvény várható elfogadása mellett legalább ilyen fontos lenne az, hogy a kormány minél gyorsabban tisztázza, kinek a tulajdonában vannak a sportegyesületek. Mert amíg ez nem egyértelmű, senki sem fog pénzt fektetni a lepusztuló létesítmények fenntartásába.
- Belföld [6]