Az iskolaszerkezet átalakulása önmagában nem lenne rossz, hiszen mégiscsak jobb, ha valamit meg lehet csinálni, mint ha nem, még akkor is, ha butaság. A baj az, hogy ezt a folyamatot az oktatáspolitika szokásos eszközeivel nem lehet visszafordítani. Ma nincs értelme és iskolahasználói bázisa a 6 vagy 8 évfolyamos középiskolák szétbontásának vagy visszaalakításának.
Pokorni Zoltán: 1988-ban az Eötvös-szobornál szervezett tüntetés idején nem pusztán bérköveteléseket fogalmaztunk meg, hanem azt mondtuk, hogy duplájára kell emelni az oktatásra fordított költségvetési összegeket. Akkoriban még eléggé amatőrök voltunk, nem ismertük igazán az oktatásfinanszírozás alapkérdéseit. Meg kellett tanulnunk: a finanszírozás módja nem az, hogy a parlament eldönti, az iskola pedig elkölti.
A közoktatási törvény tervezetét a parlament el fogja fogadni. Elfogadja, mert ez a törvény tetszik az MDF-nek, klappol a kereszténydemokratáknak, nem érdekli a kisgazdákat, és az ellenzék körében is akadnak, akiknek „elmegy”. A törvény életbe lép. Kezdetben csak annyi hatása lesz, hogy az első osztályban megint lesz osztályozás és a jobb iskolákban felvételi vizsga, az óvónéniknek pedig főiskolára kell járni, ha eddig csak középiskolában tanulták volna a szakmájukat.
Dobos Krisztina helyettes államtitkár egy hónapja a Pesti Hírlapban a kompromisszum öröméről számolt be az ottani tudósítónak. Szerinte sok kérdésben megegyezés született, a közoktatási törvénytervezet végső változata a jól előkészített törvénytervezet mintapéldája lesz. Nos, azóta az Oktatási Érdekegyeztető Fórum szakszervezeti és önkormányzati oldala berekesztette a tárgyalásokat azzal, hogy a kormány-előterjesztés sem szellemében, sem betűjében nem felel meg a legendás 68 órás egyeztetésen született megállapodásoknak.
Nem oly rég még minden szakember egyetértett abban, hogy ha van értelme egyáltalán az iskolarendszer általános szabályait újragondolni, akkor azért van, hogy megszűnjön a közoktatás állami monopóliuma, és hogy a pazarló és a hiányokat folyamatosan újratermelő finanszírozási rendszert egy jobb váltsa fel. Nos, az első kérdésben még lehetnek illúzióink, a másodikban már nem.
Ugyanannyit (vagy kevesebbet) ugyanúgy!
A Szilágyiné dr.
Magyar gyerek, nemzetközi jog
Közismert tény, hogy Magyarország aláírta a Gyermekek Jogairól szóló nemzetközi egyezségokmányt (ami 1989. november 20-án kelt New Yorkban, s ma már kötelezi Magyarországot is).
A Művelődési és Közoktatási Minisztérium törvényalkotó lendülete a szakértői tárgyalások idejére sem hagyott alább. Kész a törvény – ha jól számoljuk – negyedik változata. Ez a változat azonban már nem a szerény „koncepció” elnevezést viseli fedőlapján, hanem ún. „kodifikált” változat, vagyis éppen olyan, mint egy törvény, még akkor is, ha „szakmai egyeztetésre készült munkaanyag”.
Örvendetes, hogy van ilyen, de számos félreértést is szülhet. Azt jelentené ez – vetettük fel a tárgyalások legutolsó fordulóján –, hogy a vitának mégis vége van?
A hazai szakértők döntő többsége állítólag hosszabb ideje egyetért abban, hogy a közoktatás még elviselhető mértékű egységességének fenntartásához szükség van valamiféle kerettantervre. Ez a szakszó (a frame-curriculum magyarítása) egy, az állam által kikényszerített, vagyis tankötelezettséggel definiált konszenzust jelent arról, hogy mi az, amit az adott időszakban, az adott országban „mindenkinek tudnia kell”. Mostanában sűrűn emlegetik, hogy még az olyan ősliberális iskolarendszerekben is, mint az angol, újabban életbe léptettek egy ilyesféle szabályozást.
A január 10-i választást követően a pedagógus szakmai szervezetek, a szülők és a diákszervezetek képviselői február 5-én ültek össze először a Művelődési és Közoktatási Minisztérium koordinációs titkára, dr. Juhász Árpádné irodájában. A tárgyalás célja az együttműködés formáinak és a résztvevők jogosítványainak tisztázása volt. A koordinátor tájékoztatja a megjelenteket arról, hogy hogyan képzeli el a minisztérium a további együttműködést. Javasolja, hogy szakértői stábként működjünk mostantól a törvény parlamenti benyújtásáig.
„A közoktatási tárca a közoktatási törvénytervezet további munkafolyamataiba célszerűnek látja bekapcsolni az országos hatókörű érdek-képviseleti szervek, szakszervezetek, szakmai szervezetek és önkormányzatok képviselőit” – írta Dobos Krisztina művelődési és közoktatási minisztériumi helyettes államtitkár asszony december 27-i levelében, s meghívott 33 szakmai szervezetet január 6-ára, választana „belső megegyezésük alapján” összesen 5-7 főből álló szakértői csoportot „saját képviseletükre”.
Ekkor már majdnem két hónapja vitatta a fél ország a Gazsó-féle törvénykoncepció kihajít
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 45 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét