Pőcze Gábor

Nyomtatóbarát változat

Magyar gyerek, nemzetközi jog

Közismert tény, hogy Magyarország aláírta a Gyermekek Jogairól szóló nemzetközi egyezségokmányt (ami 1989. november 20-án kelt New Yorkban, s ma már kötelezi Magyarországot is). Ez persze még semmire nem kötelezne, hiszen deklarált elvekben sem a ’85-ös, sem az azt megelőző oktatási törvények nem szűkölködtek, ám e jogok érvényesülésének garanciái jószerével teljesen hiányoztak minden eddig ismert szabályozásból, beleértve a jelen törvénytervezet publikus változatait is.

A gyermeket megillető jogok érvényesülésének egyik kritikus eleme a gyermek korlátozott cselekvőképessége, a másik pedig a képviseletében fellépők kötelességmulasztásának szankcionálása.

Azzal a közismert ellentéttel állunk szemben, ami a philadelphiai szupermarket konzervtornyainak tövében, illetve egy magyarországi közértben elcsattanó atyai pofon között fennáll. Nálunk ez közönnyel övezett magánügy, Philadelphiában nyilvánvaló jogsérelem. Tudósító a közértben zavarba jön, mert nem tudja, ki venné komolyan, ha fellépne a gyermek érdekében, a tengeren túl viszont cinkossá válik, ha elfordul. A gyermeken esett jogsérelemmel kapcsolatos szabályozásra javaslatot tevő szakértő, Pál Tamás abból indult ki, hogy a törvény szövetébe szőtt elvek csak akkor válnak a gyermek jogait garanciálisán is biztosító gyakorlattá, ha a törvény szabályozza a megsértésük esetén megállapítható felelősséget és a szankciók érdekében eljáró képviselő jogait.

A gyermeket és a közoktatás szervezetében érintett felnőtteket életkoruktól és szerepüktől függetlenül korlátozásmentesen illet meg minden elfogadott és kihirdetett jog; e jogok csak akkor korlátozhatók, ha a korlátozás mások alapvető jogainak érvényesülése érdekében történik, s ebben az esetben is csak kontrollálható garanciák mellett. Ha ilyen garanciák nincsenek, a jogkorlátozás egyáltalán nem történhet meg.

A jogok szabályozásának arra is ki kell terjednie, hogy milyen esetekben kérhető számon a tapasztalt jogsértés elleni fellépés elmulasztása. Ennek egy tantestületben nagyon is konkrét következményei lehetnek, mondjuk egy jogszerűtlenül eljáró tantestületi tag felelősségre vonása ügyében.

Egyéni jogok, kollektív jogok

A közoktatási törvény tervezetének első változatai kísérletet tettek arra, hogy szabályozzák az iskolán belüli diák-érdekképviseleti fórumok működését. A diákok kollektív érdekvédelmét életkorhoz kötötték, kinyilvánították, hogy bizonyos jogok csak szervezett formában érvényesíthetők.

A szakértői javaslat elvi kiindulópontja az, hogy e jogok életkor szerint nem korlátozhatók, s mindegyikük a tanulói jogviszonyból eredő egyéni jog. Az egyéni jogokat testületi jogok semmilyen módon nem korlátozhatják, e testületek számát és jellegét (leszámítva természetesen az alkotmányos korlátokat) semmilyeii szempont nem befolyásolhatja szűkítően.

A deklarált jogelvek aktív érvényesülése érdekében javaslatunkban szerepelt az a jog, hogy a diákok érdekeik képviseletére, jószolgálati szerepre korlátozás nélkül bárkit felkérhessenek, s ha jogsérelem éri őket, a nyilvánossághoz fordulhassanak.

Nevelő-oktató intézmény csak a személyes jó hírnévhez fűződő nyilvánvaló polgári jogelv érvényesülése erejéig korlátozhatja a tanuló szabad véleménynyilvánításának jogát.

Másfelől viszont – az eredménykötelem érvényesülése jegyében – az iskolafenntartókat kötelezze a törvény és a törvényt kísérő jogszabályok rendszere, arra, hogy gondoskodjanak a mindenkit megillető jogok azonos szinten történő érvényesüléséről.

Új eleme az általunk javasolt szabályozásnak, hogy kimondja: nevelési-oktatási intézményben nemcsak homogén (pl. tanulói), hanem vegyes összetételű (például pedagógusokból és diákokból, iskolai dolgozókból stb. alakuló) szervezetek is működhetnek. E csoportok maguk döntenek arról, hogy bejegyeztetik-e magukat vagy sem, ami azt jelenti, hogy az egyéni jogokból fakadó jogait minden csoport érvényesítheti a szervezetekre vonatkozó korlátozás (pl. a csoport belső működését megszorító szabályok érvényesülése) nélkül is. Ez azt jelenti, hogy a csoporton belüli kisebbségben maradás nem jelenti a kisebbségi álláspont automatikus vereségét.

Úttörők, cserkészek és…

Mivel feltételezhető, hogy a jövőben az országos diákszervezetek és az ágazati irányítás között nem minden esetben alakul ki olyan harmonikus, felhőtlen és nagyvonalú kapcsolat, mint az úttörők és gazdáik között, fontosnak tartjuk az országos diákszervezetek támogatására vonatkozó szabályok rögzítését. Itt is a diszkrimináció általános tilalmának talaján állunk: minden bejegyzett diákszervezetet és szövetséget támogatnia kell a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnak, illetve az iskolafenntartóknak. E támogatás módjáról azonban ne a törvény, hanem e szervezetek és a finanszírozó közötti megegyezés alapján szülessen döntés. (A finanszírozás kényszere természetesen nem jelenti a finanszírozottság kényszerét.) E szervezeteket az egyesülési jog, és nem a tanulói jogviszony alapján illetik meg jogok: így a kiskorúak szervezetei talán nem válnak automatikusan kiskorú szervezetekké.

• Oktatás