Skip to main content

MÁV-álom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Keleti pályaudvar gépészeti főnökségének 30 fizikai állományban lévő dolgozója elhatározta, hogy jól megérdemelt szabadságát idén családostul Palermóban tölti. Az indulás időpontját szeptember 15-re tűzték ki. A MÁV-alkalmazottakat az ilyen esetekben valamelyik menetrend szerinti járathoz kapcsolt különkocsin utaztatják.

A dolgozók megkezdték az utazási előkészületeket, a férjek, feleségek kivették rendes évi szabadságukat, és a gyerekeket kikérték az iskolából. Szeptember 15-e előtt néhány nappal azonban kiderült, hogy az utazást a MÁV vezérigazgatóságának kérésére el kell halasztani. A vezérigazgatóság a kérést azzal indokolta, hogy az utazással kapcsolatban az olasz államvasutak részéről úgymond nehézségek merültek fel.

Az indulás új időpontját október 20-ra módosították. Az érintettek mást nem tehetvén, kicsomagolták bőröndjeikét, a gyerekeket visszaküldték az iskolába, áttetették szabadságukat, s várták az indulás napját. Az utazás előtt három nappal, csütörtökön, 17-én 0 óra 30-kor azonban távirat érkezett Olaszországból a MÁV vezérigazgatóságára. A táviratban, mint arról Sipos István vezérigazgató-helyettes a nap folyamán tájékoztatta Kalmár Tibort, a Vasutasok Független Szakszervezeti Szövetségének elnökét, az állt, hogy a MÁV és az olasz államvasutak közötti megállapodás értelmében a különkocsikat csak Rómáig lehet ingyenesen közlekedtetni, Rómától Palermóig a költségeket a MÁV-nak kell valutában kifizetni. A vezérigazgató-helyettes elmondta azt is, hogy erre a MÁV jelenlegi anyagi helyzetében nem látnak lehetőséget. Közölte továbbá, hogy a felmerült nehézségek miatt a dolgozók csak október 29-én utazhatnak, és akkor is csak Rómáig.

Nem nehéz elképzelni az érintettek elkeseredését, akiket immár másodszor csaptak be. Elkeseredésüket csak fokozta, hogy október 20-án, a Keleti pályaudvarról induló, Olaszországba tartó 9.50-es Gondolier expresszen mégiscsak volt egy különkocsi. A debreceni és pécsi MÁV-igazgatóság vezetői utaztak rajta. Az egyik csoport Szirakuzába, a másik érdekes módon Palermóba tartott. Úgy tűnik, hogy vagy a két ország utaztatásra vonatkozó vasúti szerződésének lehetnek általunk nem ismert titkos záradékai, vagy pedig a MÁV szűkös valutakerete kezelhetőbizonyos esetekben rugalmasan.

Kalmár Tibor elmondta, hogy az ilyen fajtájú utakat általában kölcsönösségi és viszonossági alapon szokták lebonyolítani. A MÁV vonalain számtalan különkocsi közlekedik külföldi vasutasokkal, akiket kollégák lévén mindig szívesen látnak, s akiket néha a magyar vasutasok is szeretnének meglátogatni. Sajnálatosnak találja, hogy a MÁV vezérigazgatósága ezt a fizikai dolgozók számára nem teszi lehetővé.

A független szakszervezetiek úgy döntöttek, hogy nem hagyják annyiban az ügyet. Több párt parlamenti képviselőjével érintkezésbe léptek, közülük kettő, az SZDSZ-es Lotz Károly és a fideszes Hegedűs István vállalták, hogy segítenek. Lotz érintkezésbe lépett az ágazati miniszterrel, Siklós Csabával is.

Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy amikor kedd délután felhívtam Sipos István vezérigazgató-helyettest, tudakozódásomra, egy újabb verzióval szolgált. Eszerint az olasz távirat csak a jövőben indítandó csoportokra vonatkozik, s ez a csoport még ingyenesen utazhat Palermóig. Erre 20-án csak azért nem kerülhetett sor, mert a debreceniek és pécsiek különkocsijával együtt a szerelvény 11 kocsiból állt, és az olasz és osztrák rendelkezések szerint ennél hosszabb szerelvényt nem lehet indítani.

Így hát a 30 munkás számára újra elérhető közelségbe került Palermo; lehet újra csomagolni, a feleségeket újra meggyőzni, hogy most már biztosan utaznak, a szabadságokat újra áttetetni, a gyereket újra kikérni az iskolából. Akinek még van kedve hozzá.
















Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon