Cs. Gyímesi Éva

Nyomtatóbarát változat

Az Európai Idő a romániai magyarság egyetlen politikai hetilapja. Sepsiszentgyörgyön adják ki, azon a vidéken, amely – legalábbis az erdélyi értelmiség körében – eddig a regionalizmus szimbóluma volt. Itt volt a régión belüli külön régió, a sajátos székely öntudat centruma. És most – immár egy esztendeje – innen indul országos terjesztésre az önmagának már címével is magas mércét szabó lap, melynek kolofonján ez a hitvallás áll: Célunk: életerős fórumot teremteni itt, Európa legeurópaiatlanabb szegletében – egyetemes és sajátos emberi értékek képviseletére. Az európaiatlanság kritikájává és az európai szellem bástyájává szeretnénk lenni – a magyar nyelv, a kisebbségi magyar szellemiség és publicisztika legjobb hagyományainak folytatóiként.

Sokszínű – és minden árnyalatában szabad –, egységes Európát akarunk. Ezért lépünk porondra (hiszen ez létérdekünk is) minden etnikai, kulturális és társadalmi kisebbség, minden emberi érték megőrzéséért és szabad kibontakoztatásáért – az elemi és egyetemes emberi jogokért, az európai értékek érvényesüléséért. Ezért szorgalmazzuk a különböző kultúrák közti kölcsönös megismerést, a népeket elválasztó történelmi örökségek higgadt, tárgyszerű megvitatását. (…)

A „független emberjogi-kisebbségvédelmi és kritikai hetilap” alapítója és főszerkesztője Horváth Alpár, aki a múlt év január 27-e, az első szám megjelenése óta életerős kiadóhivatalt, országos terjesztési hálózatot hozott létre. Rendszeresen megjelenik az Európai Idő gyermeklapja, a Tik-Tak, aktuálpolitikai, gazdasági és jogi kérdésekkel foglalkozó könyvkiadó vállalatuk segítségével jelent meg nemrégiben egyebek közt az a könyv, mely a bukaresti Társadalmi Dialógus Csoport (Grupul pentru Dialog Social) és a Helsinki Bizottság jelentését közli az 1990-es június 13–15-ei hírhedt bányászakcióról. A magánvállalkozás alaptőkéje mindössze 7000 (hétezer) lej volt, most pedig négymillió lejes forgótőkével rendelkezik, s az Európai Idő Alapítvány révén további tőkegyarapodásra számíthat.

Mindez nyilván csak úgy lehetséges, hogy az a szellemi tőke, amely a lap hasábjain tárgyiasul, képes magához vonzani a kellő erkölcsi és anyagi nyereséget biztosító olvasótábort. Ez az egyetlen lap, amiért hét közepén körbejárom a kolozsvári újságstandokat.

Különösen az utóbbi hetekben. Mert az idei 3-as számtól kezdve a lap figyelemre méltó tanulmányokat, cikksorozatokat közöl politikai, kisebbségideológiai, szociológiai, jogi témakörökről. A tizenöt-húszezres példányszám és a nyereség azt mutatja, hogy érdemes volt a lapnak ilyen kérdésekre szakosodnia. Ez az egyetlen romániai magyar sajtótermék, amely rendszeresen közöl parlamenti tudósításokat, mégpedig közvetlenül a forrásból, szerzőjük, Márton Árpád ugyanis alsóházi képviselő. A politikai vezércikket mindig az alapító, Horváth Alpár jegyzi. Sajátos hangú publicisztikájának hatásfokát jelzi, hogy a Romania Mare című közismerten fasiszta lapban, melyben a román és magyar értelmiség legjavát kikezdő cikkek jelennek meg, őt is megrágalmazták, és bűnrészesnek állították be a sepsiszentgyörgyi szoborrobbantásban. A hetenként megjelenő román lapszemle kitűnő tájékoztatást ad arról, milyen a többség sajtójának magyarságképe, de nem hiányoznak az erdélyi problémát nyugati szemmel megközelítő kommentárok sem. A lap írásai közül ezúttal Bíró Béla Kossuth-paradoxon című cikkét ajánlom a Beszélő olvasói figyelmébe.

• Március 15.