Orbán Viktor

Nyomtatóbarát változat

Orbán Viktor (Fidesz):

Polgártársak, fiatalok!

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet számára felállította a nemzeti függetlenség és politikai demokrácia európai mércéjét. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen kormány sem kerülhette el, hogy ezzel a mércével megméressék. Ma azt a kérdést kell feltennünk maguknak, vajon a politikai hatalom jelenlegi birtokosai közelebb vittek-e bennünket az 1848-as eszményekhez? De beszélhetünk-e nemzeti függetlenségről, amikor a Magyarországot az 1956-os forradalom után újra megszálló orosz csapatok itt állnak városainkban? Beszélhetünk-e politikai demokráciáról, felelős kormányról, ha 40 éve nem tarthattunk szabad választásokat? Vajon kinek felelős a mai magyar kormány? 1848. március 15-én Petőfiék azzal a boldogító és felszabadító érzéssel vághattak neki a pesti utcáknak, hogy egyetlen forradalmi lendülettel megnyitották az utat a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás előtt. A mi generációnk esetében ennél jóval többről van szó. A kommunista politikai vezetés 4 évtizednyi uralkodásának eredményeképpen a mi generációnknak egy utolsó garasáig eladósodott, leszegényedett, csőd szélén tántorgó társadalomba kellett belenőnie. Azt a csődtömeget, amit a politikai hatalom birtokosai felhalmoztak nekünk, nem csak fiatalként, hanem apaként és nagyapaként is vállunkon kell majd hordanunk. A jövőt felfaló politika ma is folytatódik. Azaz, akik rossz gazdaságpolitikájukkal előidézték az ifjúsági munkanélküliséget, most kirekesztettek bennünket a munkanélküli segélyhez való jogból; azok, akik csak éhbért fizetnek a pályakezdőknek, most nem építenek lakásokat, ahol felnevelhetnénk a gyerekeinket. Mi, akik 1956 után születtünk, ízig-vérig ennek a rendszernek a gyermekei vagyunk. Annak a rendszernek, amely nemcsak a jövőbeli jólét lehetőségét vette el tőlünk, hanem kis híján megfosztott bennünket a tiltakozás, védekezés, önszerveződés képességétől, sőt, attól a képességtől is, hogy el tudjunk képzelni egy másik világot, mint amelyikbe beleszülettünk. Az a tény, hogy mi most itt vagyunk, fényesen bizonyítja, hogy mindez nem történhetett meg jóvátehetetlenül.

Barátaim! Emlékezzünk, alig néhány hónapja, hogy amikor függetlenséget és többpártrendszert követelve az utcákra mentünk, gumibottal intettek csendre bennünket azok, akik ma pontosan ugyanazt mondják, mint amit mi mondtunk. Arra kérnek bennünket, felejtsük el, ami eddig történt, higgyünk nekik. Én félek a görögöktől, ha ajándékot hoznak is. Olyan országban, ahol konzervatívok egyik napról a másikra reformerré válhatnak és viszont, ahol az 1956-os forradalom utáni rendcsinálás bajnokai és a többpártrendszert támogató, népfelkelést emlegető PB-tagok[SZJ] ugyanahhoz a párthoz akarnak tartozni, csak a legnaivabbak hagyatkozhatnak pusztán a pártállam ígéreteire. Mi csak magunkban bízhatunk. Nekünk kell olyan helyzetet teremteni ebben az országban, amikor az uralkodó párt nem tehet mást, mint amit ígért. Nem tehet mást, mert elvettük tőle minden eszközét, amellyel visszahúzhatna bennünket a diktatúra sarába. Ne higgyük, hogy elérkezett az össznépi összeborulás ideje. Én nem hiszek a diktatúrát bevezetni képesek és az esetleges diktatúrát majd elszenvedni kényszerülők kézfogásának őszinteségében. Én abban hiszek, hogy mi így együtt képesek vagyunk visszavezetni ezt az országot 1848 eszményeihez. Én abban hiszek, hogy mi képesek vagyunk megfosztani e pártállamot a diktatúra bevezetésének minden lehetőségétől.

Ezért

– követeljünk egyenlő jogi és gazdasági feltételeket a politikai szervezetek működéséhez;

– zárjuk ki a pártszerveket a munkahelyekről;

– bontsuk le a nómenklatúrát;

– zárjuk ki a pártszerveket a rendőrségből, a hadseregből, oszlassuk fel a Munkásőrséget.

Szolidaritást!

Ivánnak nincs honvágya

• Március 15.