Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Vasárnapról hétfőre virradóra véget ért az új magyar demokráciát megrázó első nagy társadalmi válság. Megkönnyebbüléssel vettük tudomásul, hogy a szemben álló felek rendelkeztek a kellő bölcsességgel, és kölcsönös engedményeket tettek. Az élet – úgy tűnik –visszatér a megszokott kerékvágásba.
Elnök Úr!
Tisztelt Ház!
Hölgyeim és Uraim!
„Ünnepi pillanatban állok a magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt” – kezdte beszédét Antall József. Mi, fiatal demokraták is úgy véljük, hogy ünnepi az a pillanat, amikor a kommunista rendszer bukása után, az első szabadon megválasztott parlament elé terjeszti kormányprogramját a kijelölt miniszterelnök. Örömmel üdvözöljük, hogy ez a kormány a szabadság kormánya kíván lenni.
Orbán Viktor (Fidesz):
Polgártársak, fiatalok!
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a magyar nemzet számára felállította a nemzeti függetlenség és politikai demokrácia európai mércéjét. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen kormány sem kerülhette el, hogy ezzel a mércével megméressék. Ma azt a kérdést kell feltennünk maguknak, vajon a politikai hatalom jelenlegi birtokosai közelebb vittek-e bennünket az 1848-as eszményekhez?
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét