Skip to main content

Kossuth tér

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Kis János (Szabad Demokraták Szövetsége):

Polgártársaim!   

1848. március 15-e két befejezetlen feladatot hagyott ránk: megvalósítani hazánkban a szabadság és demokrácia európai eszméjét, és kivívni a nemzeti függetlenséget. A magyar nép a 20. században többször is kísérletet tett e történelmi föladat beteljesítésére. Demokratikus forradalmainkat rendre vérbe fojtották.

A bukást minden alkalommal történelmi fejlődésünk végzetes megzavarodása követte. Utolsó, 1956-os forradalmunk leverése után 30 évbe tellett, míg a társadalom kezdte újra kiegyenesíteni a gerincét.

De nem halt ki belőle, s ma egyre elevenebb a demokrácia, a szabadság, a függetlenség és az Európához tartozás vágya. A szocializmusnak nevezett rendszer fölött a történelem kimondta az ítéletet. Az állampárt mindenre kiterjedő uralma feltartóztathatatlan gazdasági és társadalmi hanyatlásba sodorta az országot. Nincs más kiút, csak a teljes újrakezdés.

Békés átmenetet akarunk, nem újabb nemzeti katasztrófát. Félmegoldásokkal azonban nem érhetjük be; a látszatengedmények csak növelik a bajt. Az MSZMP már nem tud igazán tiltani, de valódi kiegyezésre sem hajlandó. Ezért aztán nem képes megállítani saját szervezetének bomlását, az országban politikai káoszt idéz elő; százezreket, milliókat taszít megalázó anyagi nyomorúságba.

A kommunisták azt ajánlják az új, független szervezeteknek, hogy részt kaphatnak a hatalomból, ha elfogadják az állampárt főségét, és társfelelősséget vállalnak a sikertelenül kezelt gazdasági válságért. Mi azt ajánljuk a kommunistáknak, hogy súlyuknak megfelelő részt kaphatnak az új Magyarország pártjai között, ha elfogadják a szabad választásokon nyugvó, demokratikus többpártrendszert. Erről kell tárgyalni, az idevezető átmenet garanciáiról.

Attól még nem lesz népképviselet, ha a mandátumok kisebbik felét új színekben induló politikusoknak osztja ki az MSZMP. Attól még nem lesz felelős kormány, ha az Árhivatal élére nem kommunista minisztert állítanak. Attól még nem dönt a saját sorsáról a nép, ha szabadon választhat a koronás címer meg a Kossuth-címer között.

A válságból csak nemzeti összefogással lábolhat ki az ország. De nem olyan koalícióval, amit a kommunista párt, hatalmi fölényét kihasználva, a saját kezében tart. Előbb a demokratikus pártok és mozgalmak koalícióját kell megteremteni, hogy az MSZMP-nek erős, megkerülhetetlen vetélytársa és tárgyalófele legyen.

Nemzeti összefogást az új Magyarországért!

Éljen a független, demokratikus Magyar Köztársaság!

Szabadságot, demokráciát!                                  
























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon