Skip to main content

Referendum – kérdőjelekkel

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


A Szovjetunió súlyos törvényhozási válságát néhány hete újabb zűrzavar bonyolítja: a március 17-i népszavazás meghirdetése. A köztársaságok többsége – mint várható volt – elfogadhatatlannak tartja és bojkottálja ezt az újabb „központosító” kezdeményezést, a hetvennégy éves birodalom történetének első népszavazását. A moszkvai konzervatív vezetés mindenhatóságának megtartása érdekében minden lehetséges eszközét beveti, eljárásuk a Moszkovszkije Novosztyi cikkíróját az orosz Matrjoska babára emlékezteti: a felső szinten tökéletesen érintetlen és egyre inkább visszarendeződő hatalom konzervatív politikacsinálói (uram bocsá’: fafejei) illeszkednek, az ajándéktárgy ornamensei felelősségük jegyeit viselik. Egyre kevésbé zökkenőmentesen, de magabiztos rendpártisággal bújnak meg az összeomlóban lévő rendszer Matrjoska-hiarerchiájában.

A népszavazás kérdésfeltevésének módja maga is a Gorbacsov-éra utóbbi szakaszának beszédes jelensége: „Szükségesnek tartja-e a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének mint szuverén, egyenjogú tagköztársaságok megújult föderációjának megőrzését, amely teljes mértékben biztosítja minden nemzetiség emberi jogait és szabadságát?” Egy hosszú és nehézkes mondatba mindent beletömve: az állam egységének megőrzésétől a társadalmi rendig, az államformától a hatalmi alapelvekig és a polgári jogokig. A ravasz és alattomos kérdés legalább négy különböző momentumot takar, amelyekre külön-külön eltérő válaszok adhatók. Csak egyféle vélemény lehet, mint a hadseregben: „igen” vagy „nem”. Harmadik variáns, a bojkott természetesen nem adott, pedig a szavazópolgárok élni fognak vele.

Oroszország egyik legnépszerűbb és talán legobjektívebb napilapja, a leningrádi székhelyű Szmena, egy szovjet szociológuscsoport írását közli. Szerzői a felkínált kérdést részleteiben veszik bonckés alá, megengedhetetlen többértelműségére és nyelvtani összetettségére hívják fel a figyelmet. Először is: mit jelent a „szovjet köztársaság”? A birodalmon belül manapság egyes körök még az államformák szovjet jellegének célszerűségéről folytatnak vitát, amikor egy sor köztársaság már törölte nevéből a szovjet jelzőt… Másodszor: mit jelent a „szocialista”? Ez a szó nem az államforma, hanem egy társadalmi rend meghatározására szolgál. Mindezen kívül az országban jelenleg aligha értelmezhető közmegegyezéses alapon a „szocializmus” fogalma. A Szovjetunió fennmaradását megerősítő válasz tehát a szocialista társadalom megőrzését is kívánja? Avagy fordítva, aki a szocializmust elveti, egyben az unió fennmaradását sem akarja? Harmadszor: mit értenek a megújított föderáció fogalma alatt? Nemleges válasz esetén mi az alternatívája ennek a kreációnak? Megújultnak számíthat-e az az unió, amelynek épp fennmaradására szavaz a polgár? Ha nem, akkor miben fog állni újdonsága? Negyedszer pedig: a szabadságjogok biztosítása, amely ellen nyilván senki sem fog szavazni ebben a deklaratív formában. És a kérdések tovább folytathatók. Kérdés, hogy a kérdezés jogát rég elvitató rendszer éppen most megengedi-e a kételyek ilyen fokú túlburjánzását?…

(Moszkva)








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon