A Szovjetunió súlyos törvényhozási válságát néhány hete újabb zűrzavar bonyolítja: a március 17-i népszavazás meghirdetése. A köztársaságok többsége – mint várható volt – elfogadhatatlannak tartja és bojkottálja ezt az újabb „központosító” kezdeményezést, a hetvennégy éves birodalom történetének első népszavazását. A moszkvai konzervatív vezetés mindenhatóságának megtartása érdekében minden lehetséges eszközét beveti, eljárásuk a Moszkovszkije Novosztyi cikkíróját az orosz Matrjoska babára emlékezteti: a felső szinten tökéletesen érintetlen és egyre inkább visszarendeződő hatalom konzervatív politikacsinálói (uram bocsá’: fafejei) illeszkednek, az ajándéktárgy ornamensei felelősségük jegyeit viselik. Egyre kevésbé zökkenőmentesen, de magabiztos rendpártisággal bújnak meg az összeomlóban lévő rendszer Matrjoska-hiarerchiájában.
A népszavazás kérdésfeltevésének módja maga is a Gorbacsov-éra utóbbi szakaszának beszédes jelensége: „Szükségesnek tartja-e a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének mint szuverén, egyenjogú tagköztársaságok megújult föderációjának megőrzését, amely teljes mértékben biztosítja minden nemzetiség emberi jogait és szabadságát?” Egy hosszú és nehézkes mondatba mindent beletömve: az állam egységének megőrzésétől a társadalmi rendig, az államformától a hatalmi alapelvekig és a polgári jogokig. A ravasz és alattomos kérdés legalább négy különböző momentumot takar, amelyekre külön-külön eltérő válaszok adhatók. Csak egyféle vélemény lehet, mint a hadseregben: „igen” vagy „nem”. Harmadik variáns, a bojkott természetesen nem adott, pedig a szavazópolgárok élni fognak vele.
Oroszország egyik legnépszerűbb és talán legobjektívebb napilapja, a leningrádi székhelyű Szmena, egy szovjet szociológuscsoport írását közli. Szerzői a felkínált kérdést részleteiben veszik bonckés alá, megengedhetetlen többértelműségére és nyelvtani összetettségére hívják fel a figyelmet. Először is: mit jelent a „szovjet köztársaság”? A birodalmon belül manapság egyes körök még az államformák szovjet jellegének célszerűségéről folytatnak vitát, amikor egy sor köztársaság már törölte nevéből a szovjet jelzőt… Másodszor: mit jelent a „szocialista”? Ez a szó nem az államforma, hanem egy társadalmi rend meghatározására szolgál. Mindezen kívül az országban jelenleg aligha értelmezhető közmegegyezéses alapon a „szocializmus” fogalma. A Szovjetunió fennmaradását megerősítő válasz tehát a szocialista társadalom megőrzését is kívánja? Avagy fordítva, aki a szocializmust elveti, egyben az unió fennmaradását sem akarja? Harmadszor: mit értenek a megújított föderáció fogalma alatt? Nemleges válasz esetén mi az alternatívája ennek a kreációnak? Megújultnak számíthat-e az az unió, amelynek épp fennmaradására szavaz a polgár? Ha nem, akkor miben fog állni újdonsága? Negyedszer pedig: a szabadságjogok biztosítása, amely ellen nyilván senki sem fog szavazni ebben a deklaratív formában. És a kérdések tovább folytathatók. Kérdés, hogy a kérdezés jogát rég elvitató rendszer éppen most megengedi-e a kételyek ilyen fokú túlburjánzását?…
(Moszkva)
- Külföld [6]