Skip to main content

Egészen Tilos az Á

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Németh Vova: Kezdetben bíztunk azokban a társadalmi változásokban, amelyek vállalkozópártiaknak tűntek Majd pedig az alakuló önkormányzatokban kezdtünk bízni, de az eredmény kiábrándító volt ez esetben is. Helyzetünk szempontjából a legelfogadhatatlanabb az, hogy igazából nem tudjuk, hogyan fajulhattak idáig a dolgok. Mindössze sejtelmeink lehetnek. Ügyünk úgy kezdődött, hogy még tavaly májusban az illetékes felügyeleti szervek kifogást emeltek a portálunk miatt, majd amiatt, hogy az alkalmazottak nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel. A legfőbb vádpontnak az számított, hogy – egy egészen friss rendelet értelmében – egészségügyi, illetve alsó- és felsőfokú tanintézmények 200 méteres körzetében, melegkonyhával nem rendelkező szórakozóhelyek szeszes italt nem árusíthatnak. Nos, a Tilos az Á nem vendéglő, profilunknál fogva heti öt-hat alkalommal koncerteket vagy kulturális rendezvényeket tartunk, színházi előadásokat, filmvetítéseket.

Múlt év tavaszán elsőfokon a VIII. kerületi tanács hozott olyan döntést, hogy nem működhetünk tovább, másodfokon ezt megerősítette a fővárosi tanács, most a napokban pedig megkaptuk az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium megfellebezhetetlen döntését bezáratásunkról.

Beszélő: Jogilag tehát a kör bezárult. Hogyan képzelitek mégis a jövőt?

N. V.: Minthogy az ellenünk felhozott „vádpontok” közül jószerével ma már egyik sem állja meg a helyét – leszámítva az alkoholárusítást –, mindenféleképpen élni fogunk azzal a – nem tudom, törvény adta-e – jogunkkal, hogy kezdeményezzük az illetékes miniszternél. Bod Péter Ákosnál a döntés eltörlését. És addig is mindenképpen folytatjuk működésünket.

Beszélő: De mi lesz, ha a hatóságok más eszközökhöz fognak folyamodni?

N. V: Nagyon reménykedünk benne, hogy azért annyira fekete pont mégsem vagyunk a főváros térképén, hogy drasztikusabb eszközökhöz folyamodjanak. Nagyon eltökéltek vagyunk, és teljes az egyetértés korunkban afelől, hogy addig mi innen ki nem megyünk, amíg a rendőrség ki nem visz bennünket…

Beszélő: Nem tudom, mennyire vagytok „fekete pont”, de – meleg ételt nem forgalmazó – hasonló „pontok” azért tucatszám akadnak a környéken. Miért épp ti vagytok az áldozatok?

N. V.: Úgy látjuk, hogy ez a velünk szembeni diszkriminatív lépés részben a kerület országgyűlési képviselője, Somogyi Tamás, részben pedig a tőszomszédságunkban található piarista gimnázium számlájára írható.

Beszélő: Esetleg politikai háttere lenne a dolognak?

N. V.: Nem hiszem, azazhogy mégis lehet benne némi populista politikai számítás. A képviselő nyilvánvalóan jó pontokat akart szerezni magának azok körében, akik ellenzik jelenlétünket a kerületben. Nem mellékes az sem, hogy a megszületett döntés nyomán a bürokrácia már saját presztízsét védi. Mi csak annyit vetünk Somogyi úr szemére, hogy előzetes, alapos tájékozódás, a velünk való találkozás nélkül avatkozott be a dologba. Ennek a neve: részrehajlás. De azokkal sem találkozhatott, akik itt a házban, a közvetlen környezetünkben élnek, s akikkel a kapcsolatunk mindig is felhőtlen volt.

Beszélő: Azon túl, hogy „ellenálltok”, van egyéb tervetek is?

N. V.: Ó, hogyne. De talán néhány szó előbb arról, hogyan is zajlott az élet eddig. A legavantgárdabb koncertektől kezdve a hagyományos dzsesszig, amelyet mondjuk Pege Aladár neve fémjelez, minden volt nálunk. Nem hiányzott a népi hangvétel sem. Aztán színház: a mi pincénkben vittük színre – a Katalizátor Iroda szervezésében – Forgács Rezső Ezra Pound-összeállítását. Nagyon sok külföldi zenekar is megfordult nálunk. A múlt szombaton Lidia Lonch volt vendégünk, az alternatív zene egyik leghíresebb képviselője. A Tilos az Á olyan fórum ebben a városban, amilyen nincsen még egy.

Ami a jövőt illeti, épp most tárgyalunk Fogazival, aki szintén nagyon neves alternatív zenésznek számít Ha lesz esély a fennmaradásra, szeretnénk beindítani vasárnap délutánonként egy középiskolai színjátszó fórumot. Mivel délután kihasználatlan a hely, nyelviskolát szeretnénk szervezni, társalgóklub keretében.

Beszélő: Mondd, egyáltalán nyereséges ez a vállalkozás?

N. V.: Igen, különösen ha nem lennének ezek a bizonytalanságok. Nem igazán magyar vállalkozásokra jellemzően, összes tavalyi bevételünket arra fordítottuk, hogy civilizált körülményeket teremtsünk azon a szemétdombon, amit akkor átvettünk, s amely ellen a hatóságoknak akkor semmilyen kifogásuk sem volt.






























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon