Skip to main content

Ünnep és ünnep

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Szabó Miklós hozzászólása a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslat általános vitájához


A Szabad Demokraták Szövetsége március 15-ét kívánja állami ünnepnek. Méltányoljuk azokat az érveket, amelyek augusztus 20-a mellett szólnak. Augusztus 20. mellett szól, hogy valóban a legegyetemesebben átélt és átérzett magyar nemzeti ünnep, valószínűleg ez az az ünnep, amit ma Magyarországon senki nem ellenez. Ezzel szemben március 15. csak és egyedül a demokrácia ünnepe. Március 15-ével csak a demokraták azonosultak. Augusztus 20., éppen egyetemes volta következtében, minden hatalom által kisajátíthatónak bizonyult. 1945 előtt az akkori nem demokratikus hatalom számára Szent István ünnepe volt a fő ünnep Magyarországon. Erről már Németh Zsolt is szólt. Nem kevesek voltak, akik István királyban nem a katolikus egyház szentjét tisztelték. 1945 után az alkotmány ünnepévé silányították ezt az ünnepet. Március 15-ét antidemokratikus hatalom soha nem tudta kisajátítani. A maga képére nem tudta az ünneplését formálni. A maga eszközévé nem tudta tenni.

Március 15-e a maga fiatalos arcával szembenézett minden elnyomó hatalomnak, és éreztette a magyar nemzet szabadságvágyát. Március 15-ével sem az 1945 előtti, sem az 1945 utáni antidemokratikus hatalmak nem tudtak mit kezdeni. Nem merték betiltani, nem merték eltörölni. Azzal éltek vissza, hogy március 15-e a szabadság ünnepe, az ifjúság ünnepe is, az iskola ünnepségét, a fiatalság ünnepét csinálták belőle, ezért szállították alá a rangját.

Úgy gondolom, hogy azzal teszünk hitet politikai újrakezdésünk volta mellett, hogy március 15-ét emeljük az állami ünnep rangjára. Ennek az ünnepnek sajátos politikai tartalma is emellett szól. Március 15. a hazafiság és a demokratizmus összefonódásának, harmóniájának, egyesülésének az eseménye volt. Ennek különösen fontos politikai mondandója van a ma számára. És még valami: ha a három ünnepet összehasonlítjuk, akkor augusztus 20. az ezeréves folytonosság ünnepe, a másik kettő az újrakezdésé. Október 23-a egy rossz, bűnös korszak lezárásának, elutasításának az ünnepe, március 15. a jövő felé fordulás, az újrakezdés ünnepe.

Frakciónk képviseletében is azt indítványozom, hogy ezt az ünnepet emeljük az állami ünnep rangjára.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon