Papp Emília

Nyomtatóbarát változat

A jegybankelnök a hatályos törvény szerint párt nevében nyilvános szereplésre, politikai állásfoglalásra nem vállalkozhat. Láthatólag azonban a fórumon részt vevő párttagok nemigen akarták ezt tudomásul venni. Hiába szólt a vitaest szlogenje pénzügypolitikánk aktuális kérdéseiről, a kérdezőket hallva úgy tűnt, számukra ebbe minden belefér, kivéve a monetáris politikát. Erről jószerivel csak a jegybankelnök vitaindítójában esett szó, és még talán egy-kettőben a tucatnál is több kérdés közül.

A hallgatóságot érezhetően nem villanyozta fel az állami vagyon és az államadósság összefüggéseit, a költségvetés helyzetét, a bevételek eltűnését, az infláció mibenlétét felvázoló elnöki előadás. Pedig Bod Péter Ákos érintette az élénkülés kérdését is, mondván, látható jelei vannak a gazdaságban annak, hogy már beindultak az ez irányba mutató folyamatok. Ilyen jelnek tekintette, hogy ha kinézünk az utcára, láthatjuk: két év alatt megújult a gépkocsipark, a lakásépítés forintban számított értéke sem stagnál, csak most nem az állam, hanem a polgár jóvoltából. Nagyon magas a gépimport szintje is – jelezte a jegybankelnök –, s a mostani egymilliárd dolláros behozatal azt jelzi, hogy a vállalkozók nem székházakat építtetnek (a bankok kivételek – szúrta közbe), hanem a gépparkot cserélik le. Az infrastruktúra, ha lassan is, de fejlődésnek indult, s az export a négy évvel ezelőtti 6–7 milliárd dollárról 11–12 milliárdra nőtt. Ahhoz, hogy a gazdasági élénkülést segíthesse az állam és a monetáris szféra, elsősorban ez infrastruktúrát, az út-, vasút- és távközlési hálózatot kell erőteljesebben fejleszteni külföldi hitelből. Másodsorban gondoskodni kell a kezdő vállalkozások hitelezését nehezítő kockázatok csökkentéséről. Ez utóbbi feladat már hamarosan megoldódik a garanciaintézmény felállításával – jelezte a jegybankelnök.

Az ország gazdasági és pénzügyi helyzetét vázoló bevezető után záporoztak a kérdések. Többek között a Tungsramról, a villamos energia áráról, a magyar mezőgazdaság helyzetének és felívelésének lehetőségeiről. Tehát a legalapvetőbb monetáris kérdésekről. A pénzügypolitika a kereszténydemokrata hallgatóság számára részben személyekkel és morális jelenségekkel kapcsolatos kérdésekben öltött testet, illetve az alapvető ismertek hiányáról tanúskodott.

Kérdezték Bod Péter Ákost például egy XVI. kerületi párttitkárról, aki bankalkalmazott lett, arról, hogy miért kell (állítólag) 2 milliót „letejelni” egy bank tisztviselőjének ahhoz, hogy valaki 10 milliós Start-hitelhez jusson. (Itt ugyan megjegyezte a jegybankelnök, hogy ennek utánanézhetne a Bankfelügyelet, s megemlítette: ő is gondolkozik egy bankellenőrző apparátus kiépítésén.) Volt, aki felvetette, miért nem az élénkítésre használják azt a 4,5 milliárd dollárnyi összeget, amely a jegybank devizatartalékát jelenti. Ennek a kérdezőnek a jegybankelnök részletes előadást tartott a tartalék mibenlétéről.

Érdeklődtek afelől is, hogy a jegybankelnök számára nem okoz-e problémát, hogy a Tervgazdasági Intézetben dolgozott, s úgymond a marxizmus emlőin nevelkedett (nem ilyen szépen mondták). Többen felvetették, s a jegybankelnök támogatását kérték ahhoz, hogy a televízióban egy népszerű ismeretterjesztő műsort indítsanak, amely a kormány által eddig elért eredményekről szólna, hadd lássák az egyszerű emberek, mit köszönhetnek a mostani hatalomnak. Az oktatósorozatnak persze része lehetne egy, a pénzügyi kérdések rejtelmeibe beavató adás is – tették hozzá megadóan a kereszténydemokrata mozgalom képviselői.

Éles hangnemben került terítékre az állítólag hatalmas, 300 százalékos (!) nyereséggel dolgozó bankok és az általuk finanszírozott vállalatok csődhelyzete közötti ellentét, s nem értették, miért lett éppen Németh Miklós volt miniszterelnök az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) egyik vezérigazgató-helyettese. Vehemensen követelték a kereszténydemokrata kérdezők a múlt bűneiért felelős személyiségek felelősségre vonását, így többek között kifogásolták, hogyan állhat Fekete János, az MNB egykori elnöhelyettese ma az egyik kereskedelmi bank élén.

Bod Péter Ákos egyre gyengébben állta a rohamokat, s több kérdésre, ahelyett, hogy elutasította volna, ha sután is, de megpróbált válaszolni. Így nem zárkózott el a tévében sugárzandó ismeretterjesztő sorozat gondolatától, s Németh Miklós ügyében azzal védekezett, hogy Attali, az EBRD vezérigazgatója saját elhatározása alapján választotta ki helyetteseit, ebbe nem szólhatott volna bele az új kormány. A legrosszabbul az a kedélyeskedés sült el, amikor védelmébe vette Fekete Jánost. (Tehát nem hallottuk, hogy hazugnak nevezte volna.) Fekete megítélésének enyhítésére (!) vetette be a kiszámítható, jövőbelátó és kalkulatív protestáns jegybankelnökök és a ravasz, kereskedelmi bankügyekben verhetetlen örmények, zsidók, arabok és kínaiak kettősségét. Tehát az utóbbiakra is szükség van, s Fekete is lehet egy kereskedelmi bank élén.

A szembeállítás kissé felkavaró élmény volt a külső – pártberkeken kívüli – hallgatóságnak. A párttagok azonban láthatóan – ki-ki saját szája íze szerint lefordítva – élvezték a „tréfát”.

• gazdaság