Alulírottak, a Budapest Belváros–Lipótvárosi Önkormányzat SZDSZ-frakciójának tagjai, elhatároljuk magunkat a Mihályi Gábor polgármester ellen folyó hajszától, és elítéljük annak módszereit. Megítélésünk szerint a polgármester felfüggesztésére szabálytalan eljárás keretében, törvénysértő módon került sor. Elítéljük a fegyelmi eljárás tényleges megkezdését megelőző ajtófeltörést, „házkutatást” és az azóta is tartó – a fegyelmi bizottság hatáskörébe nem tartozó – vizsgálódást a polgármester irodájában.
Elvárjuk mind a kerületi jegyző, mind a polgármester elleni vádak tárgyilagos, pártatlan kivizsgálását úgy, hogy közben a polgármester a hivatalában végezhesse a munkáját.
Elítéljük azoknak az SZDSZ-színekben megválasztott képviselőtársainknak a magatartását, akik anélkül, hogy a vizsgálat eredményét megvárták volna, szembefordultak a kerület SZDSZ-es polgármesterével és a frakció döntésével, hozzájárulva ezzel a polgármester folyamatos felfüggesztgetéséhez és a liberális képviselőcsoport szétzilálásához.
Aggódunk a kerület és a lakosság érdekében végzett munka súlyos, hetek óta tartó akadályoztatása miatt.
Budapest, 1992. július 6-án.
Dr. Makkai Ferenc frakcióvezető, dr. Bartal Sándor, Montágh Nelli, Margittai Edit, dr. Szekeres Varsa Vera, Antony János, dr. Fehér Gábor Ottó, Madarász Péter
Blogok
„Túl későn jöttünk”
Zolnay János blogja
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
E-kikötő
Forradalom Csepelen
Eörsi László
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét