Skip to main content

[Az Országgyűlés teljesítménye számokban]

Vissza a főcikkhez →


Elfogadott új törvények, törvénymódosítások és országgyűlési határozatok, 1990. május 2.–1992. június 24.

1990-ben
29 új törvény
48 törvénymódosítás,
55 országgyűlési határozat

1991-ben
55 új törvény
38 törvénymódosítás
73 országgyűlési határozat

1992-ben
31 új törvény
24 törvénymódosítás,
47 országgyűlési határozat

Összesen:
155 új törvény
110 törvénymódosítás
205 országgyűlési határozat

Az Országgyűlés napirendjére tűzött, de még nem elfogadott indítványok

Törvény, illetve törvénymódosítási javaslat

Kormány-előterjesztés 30
Bizottsági önálló indítvány 1
Képviselői önálló indítvány 31

Országgyűlési határozati javaslat
Kormány-előterjesztés 10
Bizottsági önálló indítvány 4
Képviselői önálló indítvány 21

































Megjelent: Beszélő hetilap, 28. szám, Évfolyam 4, Szám 27


Hasonló cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon