Skip to main content

Beszélő hetilap, 19. szám, Évfolyam 7, Szám 19

Tábor Ádám: Jászi jó utóda

Szabó Miklós köszöntése

Mink András: …a demokratikus politika paradoxonáról

solt - zádori: Tűz van, Lajos!

Loppert Csaba: Ébred az Álompárt?

Eörsi János: Az MSZOSZ kongresszusa

Jóföldi Zsuzsa: Brómozás

(ZZS) [Zádori Zsolt]: SZEF: szorosabb egységben

(eö) [Eörsi János]: VFSZSZ: peren kívül?

G. Á.-Z. J. [Gosztonyi Ágnes–Zolnay János]: A „következetes” rendőrök

–lt [Solt Ottilia]: Mutatja, vagy mondja?

(–) [Neményi László]: Felhívás embargóra / Torycídium / Az emlékezés politikája

SZ. J. [Szabolcsi János]: Chiracot kapták

Bódis Gábor: A várva várt vereség

[Bódis Gábor]: Blitzkrieg

Blaha - F. Havas - révész: Nyerőviszonyok

Roma politikatörténet

solt: A törvény feslett szövedéke

Kamarás István: Rendszerváltás egyházamban

Szebényi Cecília: „…hogy van egy másik életem, arról kevesen tudtak”

Polcz Alaine-nel beszélget Szebényi Cecília

Parti Nagy Lajos: S. J. levele tárgyban

Sajó László: Anti, avagy a Dunától a Gangeszig és vissza

[Kisbali László]: Vigasztalan történelem

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon