SZ. J. [Szabolcsi János]

Nyomtatóbarát változat

Nem történt meglepetés a francia elnökválasztás második fordulójában: az esélyes Jacques Chirac győzött az érvényes szavazatok 52,64%-ával a 47,36%-ot szerző Lionel Jospin előtt. Ahogy az várható volt, a szocialista jelölt folyamatosan csökkentette hátrányát (az első forduló után az előrejelzések még csak 43%-ot adtak neki), de ledolgozni nem tudta.

Jacques Chirac, a 63 éves gaulle-ista jelölt harmadik nekifutásra, két vereség után érte el az áhított elnöki széket. A franciák jól ismerik: ez előny és hátrány is volt számára. Kétszer volt miniszterelnök, és hosszú ideje Párizs polgármestere. Nemrégiben adta át a hatalmon lévő párt, az RPR elnöki tisztségét Alain Juppének. Közben egy vidéki kerület képviselője is…

Ez a sajátos francia jelenség, a cumul, a politikai tisztségek halmozása volt a választási kampány egyik témája. Jospin szerette volna megtiltani, hogy egy politikus több tisztséget is betöltsön. Chirac erre úgy válaszolt, hogy ha a Párizsban székelő miniszter nem lehet például ugyanakkor polgármester vagy a regionális tanács tagja, elszakad a választóitól. Ez a probléma most éppen Juppé esetében vetődik fel, aki az egyik esélyes jelölt a miniszterelnöki posztra, ám meg akarja pályázni Bordeaux polgármesteri székét a június 11-i helyhatósági választásokon. Lehet-e Bordeaux-t a Matignon palotából vezetni? Miért ne, feleli Juppé, a most távozó Chaban-Delmas polgármester is volt miniszterelnök…

Az első forduló vesztesei közül Balladur miniszterelnök Chirac egyértelmű és feltétel nélküli támogatására szólította fel híveit, akik ezt meg is tették. Balladur bizalmi emberei szintén gyorsan és lelkesen csatlakoztak. Ezzel együtt nagyon valószínű, hogy az új kormányban nemigen kapnak szerepet, különösen Balladur két kulcsembere, Sarkozy és Pasqua nem. Maga Balladur is távozik – legalábbis egy bizonyos időre.

Le Pen nagyon utálja Chiracot („Olyan, mint Jospin, csak még rosszabb” – nyilatkozta), érvénytelen szavazatok leadására biztatta híveit, akik azonban mégis elég nagy számban Chiracra szavaztak. Pedig Chiracék valóban karakánul elzárkóztak a szélsőjobb szavazótábora megnyeréséért teendő legcsekélyebb engedménytől is. (Majd a helyhatóságin helyi szinten úgyis összefognak velük – mondják a szocialisták fanyarul.)

A baloldaliak viszonylag fegyelmezetten Jospinre szavaztak – a kommunisták menetrendszerűen, a „trockisták” annak ellenére, hogy Ariette Laguiller tartózkodásra hívta fel őket, mondván, semmi különbség a két jelölt között.

A kampány egyik fő kérdése éppen az volt, érvényes-e még a hagyományos jobb–bal felosztás. Chirac szerint ennek már nincs értelme, elavult megközelítés. A két forduló között mégis klasszikus jobb–bal párharc bontakozott ki a jelöltek között. Jospin fő témái (sorrendben) a munkanélküliség, az egyenlőtlenségek elleni harc és a szociális vívmányok megőrzése voltak. Chirac is a munkanélküliség elleni harcról beszélt a legtöbbet, de mindjárt utána az illegális bevándorlás elleni küzdelemről és Franciaország nagyságáról. Még jellemzőbb az a felmérés, amely arról készült, melyik jelöltet mely rétegek támogatták. Chirac hívei a parasztok, a kereskedők, a vállalkozók és a szabadfoglalkozásúak, Jospin támogatói a munkások, az alkalmazottak és a tanárok. Ez persze nem csoda: Chirac gazdasági programja a vállalkozásélénkítésen, liberalizáláson, Jospiné a kereset- és keresletnövelésen alapult.

Az elnökválasztás a személyiségek harca is. Chiracot a franciák nehezen, lassan fogadták el. A kamerák előtt sokáig nehézkesnek és merevnek látszott. Hívei emberségét, a gyengék, a kirekesztettek iránti megértését, a nehéz időkben tanúsított szívósságát említik. Nem adta fel, amikor öt hónappal ezelőtt Balladur látszott biztos győztesnek, hihetetlen tempójú kampányba kezdett, fiatalokat vett maga mellé – és győzött. Ellenfelei viszont hamisnak érzik. Chirac mindig azt mondja, ami az adott pillanatban hasznosnak látszik, gyakran keveredik ellentmondásba korábbi kijelentéseivel. Most például azt állítja, gyengíteni fogja az elnöki rendszert, nem kíván beleszólni a kormányzásba – ez azonban nem túl valószínű.

Lionel Jospin képességei és hatása messze felülmúlták a várakozásokat. Az elmúlt években szétzülleni látszó, egyik súlyos vereséget a másik után szenvedő szocialista pártot feltámasztotta, a tradicionálisan balra szavazókat visszahódította. Világosan, konkrétan beszél, a nagy francia retorika jobbik, racionalista ágát képviseli. A francia értelmiség jelentős részének rokonszenvét megnyerte – vége a PS önpusztító belharcainak, megtalálták a megfelelő vezetőt. Jospin-ről valamennyi vetélytársa (Le Pent beleértve!) tisztelettel nyilatkozott!

A francia elnökválasztás ezúttal is nagy cirkusznak bizonyult. A franciák imádnak tüntetni, agitálni, kampányolni, népünnepélyt tartani a győztes és a vesztesek tiszteletére egyaránt.

A következő hetekben Chiracnak azonnal bizonyítania kell. Oly mértékben sikerült a franciákat fellelkesítenie és mozgósítania, hogy a csalódás, az ígéretek be nem tartása nagyon veszélyes lehet. A június 11-i helyhatósági választásokon a baloldal most már igazán szeretne néhány szeletet a tortából, hiszen most gyakorlatilag a teljes intézményrendszer az RPR vezetése alatt áll. Chirac első három intézkedése szándékai szerint: 1. A közpénzek elosztásának reformja, takarékossági kampány (Balladur kellően meg is van sértve emiatt…). 2. A régóta munka nélkül lévők helyzetének rendezése. 3. A vállalkozások adóterheinek csökkentése új munkahelyek teremtése érdekében.

Na ugye, hogy kormányozni akar!

• Külföld