SZ. J. [Szabolcsi János]

Nyomtatóbarát változat

A franciák idén igazán kiválasztották magukat. A kétfordulós elnökválasztás után néhány héttel tartották meg a helyhatósági választásokat szintén két fordulóban, június 11-én és 18-án. A részvételi arány 65 százalék körül járt, amitől a franciák fintorogtak, mi pedig irigyeltük őket…

A helyhatósági választásokon már nyoma sem volt a Chirac-effektusnak. A jobboldali pártszövetség nem tudta kiszorítani a baloldalt a városok és megyék vezetéséből, mint ahogy a megelőző évek választásain kiszorította őket a parlamentből és az elnöki palotából. Sőt, számos helyen, például Párizs néhány kerületében a szocialisták (gyakran a többi baloldali erővel szövetségben) igen jó eredményt értek el. Ennek egyébként az is az oka, hogy a szélsőjobboldal listája általában elérte a második fordulóban való induláshoz szükséges 10 százalékot, és nem léptek vissza a klasszikus jobboldal javára.

Meglepetések

A fő esemény Le Pen Nemzeti Frontjának további, most már valóban aggasztó méreteket öltő előrenyomulása volt. A szavazók mintegy harmada adta szavazatát a szélsőjobb jelöltjeire, akik ügyesen használták ki a közbiztonsággal és a bevándorlással kapcsolatos feszültségeket. A munkanélküliségért és a bűnözésért a Franciaországban élő arabokat és feketéket teszi Le Pen felelőssé, és az idegenellenes demagógia egyre érzékenyebb fülekre talál.

Azoknak a városoknak egy részében, ahol az első forduló után a Nemzeti Front győzelme fenyegetett, összefogtak a demokratikus erők. Dreux-ben (16 211 választó – a zárójelben lévő számadatok a továbbiakban is a választók számára utalnak – Sz. J.) a baloldal visszalépett, így az első forduló után vezető Marie-France Strirbois-t, a Nemzeti Front egyik vezető politikusát legyőzte az RPR (a hatalmon levő gaulle-ista párt) jelöltje. A párt másik frontembere, Bruno Mégret sem lett polgármester Vitrolle-ban (19 771), ebben a hirtelen reflektorfénybe került Marseille környéki modern városban, ahol a Nemzeti Front jelöltje 43 százalékot ért el az első fordulóban! A baloldal hatalmas kampányt folytatott, megjelent az elítélt, de fellebbező Bernard Tapie (aki a legújabb hírek szerint főszerepet kap Lelouch következő filmjében), és a Vitrolle-ba áttelepült marseille-i futballcsapat is bedobta magát. Néhány városban, így az erősen fenyegetett Mulhouse-ban (57 823) Republikánus Front alakult, azaz a szocialisták és a mérsékelt jobboldal összefogott. Így maradhatott a szocialista Bockel Mulhouse polgármestere.

A Nemzeti Front jelöltjei győztek Toulonban (110 200), Orange-ban (16 497) és Marignane-ban (20 218). Toulonnal – az első százezer lakosúnál nagyobb városban, ahol Le Penék győzni tudtak – kapcsolatban Henri Emmanuelli, a szocialista párt főtitkára azt mondta, hogy a szocialisták nem sok különbséget láttak az RPR és a Nemzeti Front jelöltje között, ezért nem léptek vissza. Ami biztos: a szélsőjobb véglegesen megvetette a lábát a francia önkormányzatokban.

A kommunista párt elvesztette Le Havre-t (123 881), a legnagyobb kommunista irányítás alatt álló várost, amelynek RPR-vezetése lesz, viszont Alain Clary személyében kommunista polgármester lesz Nimes-ben (79 062). A legtöbb helyen baloldali egységlistákon indultak a szocialistákkal.

Városépítők és várostakarítók


Az elemzők természetesen azt hangoztatják, hogy ez a választás nem az országos, hanem a helyi viszonyokat tükrözi, a választók a lelépő helyhatóságokról alkotott véleményüket fejezik ki. Ez a magatartás volt a döntő például Strasbourg (132 028) esetében, ahol a szocialista jelölt, Catherine Trautmann már az első fordulóban magabiztosan győzött, holott az elnökválasztáson a többség Chiracra szavazott. Trautmann győzelmét a villamosnak köszönheti, vagyis annak, hogy a város központját kitakarította, és az idegenforgalom érdekeinek megfelelően alakította át. A városközpontba, ahol a világon a legnehezebb parkolóhelyet találni, csinos, halk metró-villamos repíti az utasokat. Annak idején ezt az egész tervet a városi ellenzék erősen támadta, a polgármesternő viszont sikeresen végigvitte, és most megkapta érte jutalmát.

Szintén az első fordulóban választották meg Bordeaux (116 443) polgármesterének a miniszterelnököt, Alain Juppét. Azok, akik nem egészen értik, hogyan lehet a Matignon-palotából vezetni Bordeaux-t, gondoljanak arra, hogy a miniszterelnökség arrafelé sem nyugdíjas állás… (Egyébként a nagyvárosok választóinak száma azért viszonylag ilyen csekély, mert a többség az elővárosokban lakik, amelyek saját önkormányzattal rendelkeznek.)

Strasbourg-hoz hasonló, ellenkező előjelű Toulouse (212 313) képlete, ahol az elnökválasztáson Jospin kapta a több szavazatot, most azonban rögtön az első fordulóban simán győzött, és harmadik ciklusát kezdheti meg a liberális-centrista Dominique Baudis.

Hatalmas csata dúlt Clermont-Ferrand-ért (71 106). A szocialista fellegvárnak számító gyönyörű auvergne-i városban a kormánykoalíció képviseletében maga Valéry Giscard d’Estaing, volt köztársasági elnök küzdött a polgármesteri székért. A várost 1973 óta vezető Roger Quillot csak nagyon nehezen, néhány száz szavazat előnnyel tudta megőrizni pozícióját.

Ejtőernyősök, börtöntöltelékek

Az ejtőernyősöket Franciaországban is övező ellenszenv első számú áldozata Elisabeth Hubert, a Juppé-kormány egészségügyi minisztere lett, aki Nantes-ban (167 862) megalázó arányú vereséget szenvedett már az első fordulóban a szocialista Jean-Marc Ayrault-tól.

A mindig erősen jobbra szavazó Nizza (231 477) évtizedeken keresztül a Médecin család kormányzása alatt állt. Jacques Médecin azonban börtönben van korrupció miatt. Utóda Jacques Peyrat lett, aki sokáig a Nemzeti Front helyi vezetője volt, azután kilépett Le Pen pártjából, és a helyi hatalmi körökhöz közeledett. Munkatársául választotta az egyik Médecin lányt, és a gazdag nyugdíjasok városának polgármesteri székét gond nélkül nyerte el.

Az elmúlt hónapokban számos polgármestert fogtak perbe és ítéltek el hatalmukkal való visszaélés miatt. Közülük azok indulhattak mégis, akik fellebbeztek az elsőfokú ítélet ellen.

Grenoble (82 924) elítélt polgármestere, Alain Carignon (RPR) nem indult, csapatát a szocialisták, összefogva az itt jól szereplő környezetvédőkkel, legyőzték. Michel Mouillot, Cannes (47 709) liberális (UDF) polgármestere viszont fölényesen győzött, és most már csak azt kell elérnie, hogy a bíróság másodfokon ne nyilvánítsa megválaszthatatlannak. Meg kell jegyezni, hogy Cannes – Nizzával ellentétben – a kisemberek városa, és Mouillot – a filmfesztiváltól eltekintve is – fanatikusan támogatja városa kulturális életét.

Michel Noir, Lyon (245 659) nagyhatalmú, ám szintén nem jogerős bírósági ítélet alatt álló polgármestere jobbnak látta nem indulni. Helyettesét, a kissé ismeretlen Henry Chabert-t küldte harcba. Az intézményes jobboldal (Noir kivált az RPR-ből) a nagyágyút, Raymond Barre exminiszterelnököt vetette be. Ez a két lista, valamint a baloldalé és a Nemzeti Fronté nagyjából egyenlően szerepelt az első fordulóban. Chabert így összefogott Barre-ral, együtt győzni tudtak, és Barre lett a polgármester.

A sokáig biztosan baloldalinak számító Marseille (435 842) polgármestere Jean-Claude Gaudin, a jobboldal helyi vezetője lett, aki immár negyedszer indult harcba a polgármesteri székért! A városi tanácsban is abszolút többséggel rendelkezik.

Párizsban (1 179 706) rendkívül alacsony, mindössze 50 százalékos volt a részvétel az első fordulóban. A városi tanácsban Jean Tiberinek, Chirac utódjának és bizalmi emberének kényelmes többsége lesz, de hat kerületben a baloldal jelöltjei győztek a második fordulóban. Ez azért meglepő, mert eddig mind a 20 kerületben Chirac hívei voltak a polgármesterek. Az eredmények ilyetén alakulásában talán az is közrejátszott, hogy a Leláncolt Kacsa néhány nappal ezelőtt közreadta: a polgármester gyermekei szociális bérlakásban laknak, ami pedig csak a legszegényebbeknek járna. Tiberi nem tudta megfelelően cáfolni ezt az értesülést. Párizs kerületei közül a 3., a 10., a 11., a 18., a 19. és a 20. került baloldali irányítás alá. A 18. kerület elvesztése különösen kínos a kormánykoalíciónak, mivel a belügyminiszter, Jean-Louis Debré a vesztes jelölt.

Több választás nem lévén, a franciák elégedetten mehetnek el nyaralni, és átadhatják városaikat a nyári hónapokra a japán turistáknak.

• Külföld