Skip to main content

Tűz van, Lajos!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Ez az izé, parlamenti demokrácia mégsem egészen olyan, mint a tűzoltóbál a „Tűz van babám!”-ban (csehszlovák film, r.: M. Forman). Ugye emlékszik a Nyájas Olvasó? A tombola céljából összehordott kincseket a bálozó fejesek hipp-hopp szétlopkodják. Kínos, elvtársak, borítsunk rá fátylat, eloltjuk a villanyt, mindenkinek lehetőséget adunk visszatenni az elcsórt javakat. Sötétség – ezalatt a maradék is eltűnik. Egyetlen szegény hülye vette komolyan az alkalmi szabályt, s a sötétség leple alatt visszaóvakodta volna az eltulajdonított sódart. Egyedül ő lepleződik le. Felgyújtják a villanyt – ott áll a sódarral a kezében. Pfúj. Egyébiránt mi történt? Semmi. A javak mindenképpen a jelenlévők körén belül maradtak volna, csupán a tombola vakszerencséje helyett a szemfülesség és a pozíció osztja el.

A „Tűz van babám!” a létező szocializmus. Most állítólag mást játszunk. Most nem a homályban dugdossuk ide-oda a közös vagyont, nem a hatalom felkentjeinek belső ügye, hogy honnan hová csúsztatják. S nem saját állításuk az utolsó verdikt arról, hogy mi jó nekünk, akiké ez a vagyon. A Budapest Bank is meg az ÁV Rt. is, akik ide-oda csoportosítgattak potom 12,3 milliárdot. A felkenteket választottuk, nekünk felelősek. Úgy tűnik, nincsenek hozzászokva, azért beszélnek annyira összevissza. Mindennap mást, mindegyik mást, még a régi tűzoltóbálról ismerős urak, naponta többször is.

No, de a világért se essünk a populista demagógia bűnébe! Ne jöjjön itt senki azzal, hogy ez a csöndben a privatizálandó BB-nek dugott 12,3 milliárd (egyébként a BB saját tőkéjének 60%-a…) jól jött volna családi pótlékra, iskolafenntartásra, nyugdíjemelésre stb. Nem herdálhatjuk a közpénzt, a közvagyont. Egy jóvá tett bank a belefeccölt pénz sokszorosát hozza, nem is beszélve az ország pénzügyi imidzséről. (Hol fial ennyit Kovács néni nyugdíja, Szabó Ferike családi pótléka és a gazdaságtalan abaújbürgözdi általános iskola, s egyáltalán, a gazdaságtalan Abaújbürgözd?) Ez a 12,3 milliárd nincs is, ez csak egy könyvelési trükk, egy fillérjébe sem kerül az államnak. A felelős (s többé-kevésbé régről ismert) férfiak most éppen azt mondják, hogy a BB kamatostul köteles megfizetni az év végéig, ha nem veszi meg közben senki. (A BB közgyűlésén egyébként még mást mondtak.) Ha pedig megveszik, akkor a vételárából jön vissza a pénz hiánytalanul. Ráadásul szabályosan elkönyvelték minden lehetséges rovatban – bevétel, kiadás, tőke-tartalék-átcsoportosítás, tehát minden törvényes volt. A könyvvizsgáló rendben találta. (Ha nem lett volna így, nem is derült volna ki az egész a BB közgyűlésén; még a kisrészvényesek is láthatták a hipp-hopp 12,3 milliárdot leírva, a saját szemükkel. Csak hát itt véget ért a tűzoltóbál. Pedig még a kisrészvényesek is jól jártak, hiszen részvényeik árfolyama tekintélyesen emelkedik, ha a BB stabil. Csak hát ez a törvény által biztosított nyilvános közgyűlés, ez az ún. demokrácia, ún. jogállam! Az ún. független sajtó, az ún. parlamenti ellenzék. Most azt firtatja, hogy mi volt ez az egész. Titkos kormányhatározat 12,3 milliárdról? Vagy szerződés a BB és az ÁV Rt., két szuverén gazdasági társaság között? Akár az egyik, akár a másik, honnan volt itt szabad 12,3 milliárd! Felelős kormány és pártférfiúk, pénzügyi szaktekintélyek sértetten hajtogatják, hogy a banki ügyleteket nem szokás dobra verni, a hangoskodók mérhetetlenül sokat ártanak az ország megítélésének, értéktelenítik a nemzeti vagyont. Ez biztosan igaz. Csak az a hézag, hogy a BB nem igazi bank. Az államé. A miénk. Az a 12,3 milliárd a mi adóforintunk. Irtó hatékony lenne titkosan kezelni, de sajnos nem lehet.

Uraim, belső megítélés is van a világon. Tán már késő is felébredni: nem vagyunk a tűzoltóbálon.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon