Skip to main content

Hidegvérrel

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Hátborzongató gyilkosságok sokkolják Dél-Magyarország lakosságát. Kecskeméten, Orosházán s legutóbb Szegeden – de nem messze onnan, a déli határ túloldalán, Szabadkán és Palicson is – családokat irtanak ki hidegvérű szörnyetegek. Kacziba Antal bűnügyi főigazgató titkosszolgálati jogosítványokat igényel a rendőrségnek.

Tanács Istvánnak a Népszabadságban a géppisztolyos szegedi családirtásról az jut eszébe, hogy Magyarországon nem érdemes szorgos munkával vagyont szerezni, mert nincs hová legálisan befektetni az összegürizett pénzt, s ráadásul megölik érte az embert. A szabadság, amivel az új politikai elit olyan nagyra van, többek között a gyilkosok szabadságát jelenti. (Nsz. január 26.)

A Szociáldemokrata Párt elnöke, Király Zoltán tüntetést szervez Szeged közbiztonságáért, ahol aztán felhevült polgárok a halálbüntetés visszaállítását követelik. Ugyanerre a konklúzióra jut Pozsgay Imre híve, Varga Zoltán, Orosháza parlamenti képviselője is. A szabad demokrata szegedi Rózsa Edit egyebek közt bejelenti, hogy pártja 40 évre kívánja emelni a legsúlyosabb börtönbüntetést. Kónya Imre belügyminiszter újabb határőr-akciószázadok felállítását helyezi kilátásba.

A rendőrség pedig, a nyomozást mintegy kiegészítve, a pénzügyőrséggel karöltve, nagyszabású razziát rendez Szegeden, s lefülel 135 vám- és devizaszabály-sértőt, előállít 195 személyt „közrendvédelmi okból”, talál hét jogellenesen itt tartózkodó külföldit és néhány munkanélkülit, aki seftel a Cserepes sori piacon, noha munkanélküli-járadékot élvez. A többszörös gyilkosságok miatt rettegő lakosság biztonsága érdekében tartott razzia végén (dr. Túrós András közrendvédelmi főigazgató helyett) Becker Pál pénzügyminisztériumi államtitkár jelenti be, hogy ez csak főpróba volt. Eztán a rendőrség a munkaügyi központtal és az APEH-hel fog razziázni.

Egészen olyan, mint 1988-ban. Akkoriban Miskolcon tartottak nagyszabású razziákat, munkásőrökkel dúsítva. (Megyei főkapitány: dr. Túrós András.) Akkor is előállítottak pl. egy jól sikerült piaci délelőttön 117 személyt, akik közül 82-őt a helyszínen megbírságoltak, s egy ellen eljárást is indítottak devizagazdálkodási bűncselekmény miatt. Csak 1988-ban nem munkanélküli-járadékosok, hanem közveszélyes munkakerülők akadtak hurokra.

A térségi gyilkosságsorozat (13 áldozat…) egyik gyanúsítottja Magda Marinko magyarországi letelepedési engedéllyel is rendelkező jugoszláv állampolgár. Volt már idegenlégiós, aztán bíróság előtt állt szórakozásból elkövetett, házfalmegmászással egybekötött betörések miatt, a zaklatott vajdasági élet ismert kétes figurája. Fegyvereket mindenesetre találtak nála, s a feltételezések szerint megbízásból, magyarán pénzért vett részt a leszámoló akciókban. Bárki is komolyan gondolja, hogy a piaci razziák megvédenek bennünket a militarizmus tenyésztette Magda-féle szörnyektől?

Csak az fáj, hogy csalódást okozunk Kónya belügyminiszternek, aki kecses eleganciával, öt nappal a szegedi holttestek felfedezése után a helyszínen magyarázta, miszerint a közbiztonság a látszat ellenére javul Csongrádban. Szóval a belügyminiszter úr ez alkalommal reményét fejezte ki: ezúttal azok a politikai erők sem fognak akadékoskodni, amelyek egyébként hajlamosak egy-egy határozottabb intézkedésben a rendőrség túlhatalmát látni. Hogy a Beszélő szerkesztői politikai erőknek tekinthetők-e, azt nem tudom. De akadékoskodunk.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon