Skip to main content

A piszkos dolgok

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


„Piszkos dolgok fognak történni” – mondotta a tulajdonreformmal kapcsolatban még 1990-ben Tardos Márton a Beszélőnek (4. szám). A piszkos dolgok itt vannak, és mi némi zavarodottsággal állunk előttük. A Törvény és Rend buzgó őre, a BRFK fogdájának parancsnoka a tévékamerák és fotóapparátusok kereszttüzében hátrabilincselt kézzel vezettette elő a bírói meghallgatásra – 72 óra fogva tartás után – Kunos Pétert, az Agrobank vezérigazgatóját, s kegyesen csak elöl bilincselve a bank elnökét, a 68 éves Kovács Mihályt. A tévénéző közönség nyilván érzett némi kaján örömöt – na végre, az igazi gazemberek is megkapják a magukét –, de tán ugyanúgy meg is ütköztek: azért ez nem szokás. Elvégre nem rablógyilkosokról van szó, a ’89-es pénzügyminisztériumi államtitkár és a kicsi, idős üzletember bizonyára nem kísérli meg, hogy kitörjön a rendőrök gyűrűjéből. Az ország modernizálásán fáradozó vagy másképpen a kapitalizmust építő politikusok és pénzügyi szaktekintélyek a magyar bankrendszer stabilitását féltik az efféle rendőri erődemonstrációtól. Szó se róla, aki megszegi a törvényt, azzal szemben el kell járni. Na de nem így, mint az elefánt a porcelánboltban! E minden értelemben kényes problémákhoz óvatosan kell nyúlni, diszkréten nyomozni, együttműködésre késztetni a gyanús bank vezetőit, s csak aztán lépni, mikor a bank maga már biztonságban van. Semmi hajnali letartóztatás! Hisz az eredmény a többmilliárdos betétkivét, s az Agrobank – amelynek üzleteitől a jobb pénzügyi körök ugyan már régebb óta fintorognak, de ettől eltekintve stabilan állt a lábán – akár le is húzhatja a redőnyt. Ezt aligha heveri ki.

Másrészt óvatosságra kell késztetnie a látványosságot kedvelő, rettenthetetlen rendőröket annak a lehetőségnek is, hogy a végén – orrfacsaró üzleti manőverek ide meg oda – az Agrobank vezéreire talán nem is lehet rábizonyítani semmit, legfeljebb néhány bankfelügyeleti rendelkezést megszegő szabálysértést. Egy igazán ügyes könyvelő már rég eltüntethette azokat a nyomokat, amelyek sikerre vezetnék a bűnvádi eljárást, s különben is, az országban alig-alig van olyan bankszakember, aki képes lenne leleplezni ilyen trükköket – mondják azok a szakértők, akiket megkérdeztünk. A monetáris szféra törvényi szabályozása még nem eléggé finom, s a hézagok között vígan megtörténhetnek azok a bizonyos piszkos dolgok. A „liberális monetaristák” még azt is hozzáteszik, hogy a legpiszkosabb dolgokat éppen a politikai indíttatású gazdasági törvények, illetve kormányintézkedések teszik lehetővé: nevezetesen az E-hitel-konstrukció és az előző kormány nagyszabású bankkonszolidációs programja. Az Agrobank gyanús tőkeemelései és uzsoraízű E-hitel-folyósítási feltételei (a legtöbbet ezekről a Magyar Hírlap nov. 16-i számában Bartus László cikkéből tudhatunk meg) nem saját betéteseit sodorják veszélybe vagy károsítják meg – ellentétben például az Ybl Bank mutatványaival –, hanem végső soron a két fent említett konstrukció jóvoltából az adófizető magyar polgárt. Mindet.

Az Agrobank botrányával kapcsolatban nekünk, a Beszélőnek is két lelkünk van. Él bennünk bizonyos plebejus indulat a kínkeserves átmenet viszonyaiból különös leleménnyel hasznot húzó „ördögi” pénzemberekkel szemben, másrészt ha máshonnan nem, ama bizonyos 1990-es tardosi tanítások alapján belátjuk, hogy a kapitalizmus építése nem lovagi torna, nem kis úttörők napi jócselekedete. Nem az ízlésnek és a morális intuícióknak, hanem a törvényeknek kell uralkodniuk, ráadásul, mint az előző ciklusban megtanultuk, a törvények morális indíttatású igazítgatása csak zavart és még nagyobb disznóságokat eredményez. Az alig elviselhetőség határán lavírozva kell kiböjtölnünk a kapitalizmus üdvözítő eljövetelét.

Bár mi aligha fogunk üdvözülni.








Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon