„Piszkos dolgok fognak történni” – mondotta a tulajdonreformmal kapcsolatban még 1990-ben Tardos Márton a Beszélőnek (4. szám). A piszkos dolgok itt vannak, és mi némi zavarodottsággal állunk előttük. A Törvény és Rend buzgó őre, a BRFK fogdájának parancsnoka a tévékamerák és fotóapparátusok kereszttüzében hátrabilincselt kézzel vezettette elő a bírói meghallgatásra – 72 óra fogva tartás után – Kunos Pétert, az Agrobank vezérigazgatóját, s kegyesen csak elöl bilincselve a bank elnökét, a 68 éves Kovács Mihályt. A tévénéző közönség nyilván érzett némi kaján örömöt – na végre, az igazi gazemberek is megkapják a magukét –, de tán ugyanúgy meg is ütköztek: azért ez nem szokás. Elvégre nem rablógyilkosokról van szó, a ’89-es pénzügyminisztériumi államtitkár és a kicsi, idős üzletember bizonyára nem kísérli meg, hogy kitörjön a rendőrök gyűrűjéből. Az ország modernizálásán fáradozó vagy másképpen a kapitalizmust építő politikusok és pénzügyi szaktekintélyek a magyar bankrendszer stabilitását féltik az efféle rendőri erődemonstrációtól. Szó se róla, aki megszegi a törvényt, azzal szemben el kell járni. Na de nem így, mint az elefánt a porcelánboltban! E minden értelemben kényes problémákhoz óvatosan kell nyúlni, diszkréten nyomozni, együttműködésre késztetni a gyanús bank vezetőit, s csak aztán lépni, mikor a bank maga már biztonságban van. Semmi hajnali letartóztatás! Hisz az eredmény a többmilliárdos betétkivét, s az Agrobank – amelynek üzleteitől a jobb pénzügyi körök ugyan már régebb óta fintorognak, de ettől eltekintve stabilan állt a lábán – akár le is húzhatja a redőnyt. Ezt aligha heveri ki.
Másrészt óvatosságra kell késztetnie a látványosságot kedvelő, rettenthetetlen rendőröket annak a lehetőségnek is, hogy a végén – orrfacsaró üzleti manőverek ide meg oda – az Agrobank vezéreire talán nem is lehet rábizonyítani semmit, legfeljebb néhány bankfelügyeleti rendelkezést megszegő szabálysértést. Egy igazán ügyes könyvelő már rég eltüntethette azokat a nyomokat, amelyek sikerre vezetnék a bűnvádi eljárást, s különben is, az országban alig-alig van olyan bankszakember, aki képes lenne leleplezni ilyen trükköket – mondják azok a szakértők, akiket megkérdeztünk. A monetáris szféra törvényi szabályozása még nem eléggé finom, s a hézagok között vígan megtörténhetnek azok a bizonyos piszkos dolgok. A „liberális monetaristák” még azt is hozzáteszik, hogy a legpiszkosabb dolgokat éppen a politikai indíttatású gazdasági törvények, illetve kormányintézkedések teszik lehetővé: nevezetesen az E-hitel-konstrukció és az előző kormány nagyszabású bankkonszolidációs programja. Az Agrobank gyanús tőkeemelései és uzsoraízű E-hitel-folyósítási feltételei (a legtöbbet ezekről a Magyar Hírlap nov. 16-i számában Bartus László cikkéből tudhatunk meg) nem saját betéteseit sodorják veszélybe vagy károsítják meg – ellentétben például az Ybl Bank mutatványaival –, hanem végső soron a két fent említett konstrukció jóvoltából az adófizető magyar polgárt. Mindet.
Az Agrobank botrányával kapcsolatban nekünk, a Beszélőnek is két lelkünk van. Él bennünk bizonyos plebejus indulat a kínkeserves átmenet viszonyaiból különös leleménnyel hasznot húzó „ördögi” pénzemberekkel szemben, másrészt ha máshonnan nem, ama bizonyos 1990-es tardosi tanítások alapján belátjuk, hogy a kapitalizmus építése nem lovagi torna, nem kis úttörők napi jócselekedete. Nem az ízlésnek és a morális intuícióknak, hanem a törvényeknek kell uralkodniuk, ráadásul, mint az előző ciklusban megtanultuk, a törvények morális indíttatású igazítgatása csak zavart és még nagyobb disznóságokat eredményez. Az alig elviselhetőség határán lavírozva kell kiböjtölnünk a kapitalizmus üdvözítő eljövetelét.
Bár mi aligha fogunk üdvözülni.
Kapcsolódó cikkek
- Néző-pont [7]