[Bódis Gábor]

Vissza a főcikkhez →

Április 30. hajnal

A Belgrád–Zágráb-autópályán egy szerb nemzetiségű polgár halálosan megsebesül, amikor egy horvát falubelije rálő. Ismeretlen szerb fegyveresek tüzet nyitnak az autópályán közlekedő horvát rendszámú gépkocsikra, ketten életüket vesztik, többen megsebesülnek.

A három érdekelt fél, a „Krajinaí Szerb Köztársaság”, Horvátország és a békefenntartók viszonylag könnyen megállapodnak abban, hogy másnap, május 1-jén reggel hatkor ismét megnyitják az autóutat. Tudjman horvát elnök az incidensek miatt megszakítja svájci hivatalos látogatását, és összehívja a Nemzetbiztonsági Tanács ülését, amelyről azonban igen békülékeny hangú közleményt adnak ki. Vasárnap éjszaka még történik néhány fegyveres incidens, de minden arra utal, hogy megnyugszanak a kedélyek.

Május 1.

Hajnali fél háromkor az ENSZ-békefenntartók nyugati szektora (Nyugat-Szlavónia) parancsnokának átnyújtják a Horvát Hadsereg operatív parancsnokságának levelét, amelyben arra kérik, hogy katonáit a terepen vonultassa fedezékbe. Négy órakor a kéksisakosoknak jelentik, hogy nemsokára megkezdődik a horvát erők támadása Nyugat-Szlavónia ellen. Fél ötkor az ENSZ-katonák parancsot kaptak, hogy vonuljanak barakkjaikba.

5.30 (a horvát és szerb források szerint, az ENSZ szerint 6 óra). A Horvát Hadsereg megkezdi a támadás tüzérségi előkészítését. Erős tűz alá vesznek egy raktárt Pakrac város szerb ellenőrzés alatt levő részében, majd a szerb 18. nyugat-szlavóniai hadtest állásait lövik.

6.15 A horvát erők – két elit brigád és két belügyi egység – összesen mintegy 3500 katona, húsz harckocsi kíséretében három irányból (nyugatról Novska felől, északnyugatról Pakrac irányából és keletről Nova Gradiska felől) benyomulnak a térségbe. A cél már az első pillanatban világos: el akarják vágni az összeköttetést a „Krajinai Szerb Köztársaság” és a „Boszniai Szerb Köztársaság” között a Száva folyónál.

10.45 A horvát egységek elfoglalják a Pakrac város feletti kulcsfontosságú fennsíkot, nemsokára bevonulnak Jasenovacba, szinte semmilyen ellenállásba sem ütköznek. Jasenovac az 1991-es háború óta szerb kézen van, egyébként a második világháború idején a fasiszta Független Horvát Állam haláltábort működtetett ott. Színre lép a horvát légierő is, a nap folyamán két helikopterét lelövik, egy harmadikat pedig csak találat ér. Két MIG–21-es típusú gép megkísérli lerombolni a Stara és Bosanska Gradiska közötti Száva-hidat, de kudarcot vallanak, egyikük lezuhan.

Szürkületkor a két irányból vonuló horvát egységek között az autópályán már csak tíz kilométer marad – az akció előtt a szerbek az út 40 km-es szakaszát ellenőrizték. A horvátok négy km-re megközelítik a régió legnagyobb városát, Okucanit. A mintegy 2000 kéksisakos fedezékbe vonul, de a horvát tüzérség megsebesít három jordániai katonát. A szerb egységek túszként fogva tartanak 120 békefenntartót (kedden elengedik őket).

A „Krajinai Szerb Köztársaság” 18. hadtestét minden valószínűség szerint teljesen váratlanul érte a támadás. Gyér ellenállást fejtenek ki, azt is csupán két hegységben, ahova sikerül visszavonulniuk. Útközben az ENSZ által ellenőrzött egyik raktárból nehézfegyvereket szereznek. Elszigetelődnek, Nyugat-Szlavónia 15 000 lakosa (főleg szerbek) védelem nélkül marad. A menekülthullám azonnal megindul, először kb. 6000-en indulnak a boszniai szerbek ellenőrizte Száván túli területek felé. Branko Bosanac, Okucani szerb nemzetiségű polgármestere életét veszti a harcokban.

Aznap délután a szerb tüzérség lövi Sziszakot, Karlovacot és Dubrovnikot.

Május 2.

10.30 Zágrábra 7-9, 262 mm-es, „Orkán” típusú – tulajdonképpen betiltott – rakéta zuhan. E több robbanófejű (kazettás) rakétákban 100-150 apró bomba van, amelyek nemcsak becsapódásukkor robbannak, hanem időzíteni is lehet őket. Négy lövedék a város központjában robbant. Legalább tíz ember vesztette életét, több mint százra tehető a sebesültek száma, és 150 gépkocsi rongálódott meg. A Zágrábra kilőtt rakéták nem segítenek a szerbeken. A horvát egységek fél kettőkor bevonulnak Okucaniba, ismét szinte harc nélkül. Estefelé világossá válik, hogy szervezett ellenállás csak Pakrac környékén alakul ki. A szerb fegyveresek és a város szerb lakossága a hegyekbe vonul.
Még aznap este megkezdődnek a tárgyalások, a horvátok szerint a fegyverletételről, a szerbek szerint a tűzszünetről. Az ENSZ-főtitkár különmegbízottja, Akasi Jaszusi igyekszik összehozni Borislav Mikelicet, a „Krajinai Szerb Köztársaság” kormányfőjét és Hrvoje Sarinicot, a horvát államfő kabinetfőnökét. Ők ketten hozták tető alá azt az egyezményt, amelynek alapján az év elején ismét megnyitották a Zágráb–Belgrád-autóutat.

Május 3.

Akasi Jaszusi bejelenti, hogy létrejött a megállapodás a horvát kormány és a krajinai szerbek között.
Délben ismét rakétatámadás éri Zágrábot. Egy személy életét veszti, negyvenen megsebesülnek. A lövedékek a Horvát Nemzeti Színház épületénél és egy gyermekkórháznál robbannak. Egy oroszokból és ukránokból álló balettcsoport néhány tagja is megsebesül. Este Tudjman horvát elnök televíziós beszédében arról szónokol, hogy nagy győzelmet arattak a „szerbcsetnikek” és a „jugokommunisták” felett. Ugyanakkor kijelenti: „minden rendelkezésre álló eszközzel” megtorolják, ha Zágrábot ismét bombáznák.

• Külföld