Éppen e számunknak egy másik oldalán jelentjük ki, hogy Csurka Istvánról pedig szó se essék. Nem, nem vitatkozunk Csurka képviselő úr és író nézeteivel, ám azt kénytelenek vagyunk szóvá tenni, hogy amit a szeptember 18-i Magyar Hírlapban nyilatkozott, az sajnos megint …khm… nem felel meg a valóságnak.
Csurka azt állítja, hogy a Magyar Fórum minden hozzá érkező helyreigazítás!
Az emlékképek homályos derengése kicsit mélabús, kicsit nosztalgikus. Ezúttal nagyon mélabús, kicsit lehangoló. Lesz valami a hét végén, ami már volt egyszer. Akkor a szabadság első mámorító kortyait nyeltük, úrrá lettünk félelmeinken, először ragasztottuk ezrével plakátjainkat, meghódítottuk a tévét, a nyilvánosságot igenekkel és nemekkel (ki mivel), s feltétlen urunk, a Párt kénytelen volt e szokatlan ringbe szállni. És leszavaztuk!
Most? Maguk a kezdeményezők is mintha csak kedélytelenül tűrnék, hogy telik az idő, közeledik a nap.
Egy felmondás
1990. május 2-án a Rókus Kórház pesthidegkúti Pszichiátriai Osztályának dolgozói „felmondtak” két éve kinevezett főorvosuknak. Közölték vele, hogy a szakmai vezetésre alkalmatlannak tartják, vezetői szerepét – bár respektálni kénytelenek – elfogadni nem tudják. Kérték, hogy a nagy múltú intézmény szétesését megelőzendő, mondjon le.
Jövünk az országúton Csongrád felől Kecskemétre. Kiskunfélegyháza szélén leáll a forgalom, autó autó hátán, de még sokkal több bicikli. Százával parkolnak az útszélen. Vasárnap délelőtti KGST-piac.
Szerkesztőségünk – mint bizonyára számos olvasó felismeri, ha megnézi az impresszumot - rossz hírű környéken talált helyet. Ha már így esett, munkatársaink megkérdeztek néhány állandó éjszakás női foglalkoztatottat a szomszédos utcákban április 8-án, vasárnap este. Egyetlen megkérdezett lány sem szavazott. Nem néznek tévét, nem ismerik a pártokat, ám meg vannak győződve róla, hogy
a) a pártok egyformák, nem jobbak, mint a régi;
b) a világ egyre csak rosszabb lesz.
Szerkesztőségünk világképe nem ilyen egységes, és nem ennyire pesszimista.
Egyetlen ismeretlen útitársammal csöndes egyetértésben alszunk a hajnali expressz fülkéjében. Hangzavarra és lökdösődésre riadunk hét óra tájt. Már szikrázik a napfény a Balaton fölött. Egy jó mázsányi asszonyság szinte rám ül: „az enyém a 72-es, tiéd a 76-os!” – terelgeti hozzá képest csenevész, amúgy jó karban lévő párját. Végül is kiderül, csak négyen nyomakodtak be kíméletlenül, akár aludni is hagyhattak volna, hisz békében elférünk a nyolc személyes fülkében. Két 60-as pár: hatalmas, ormótlan asszonyok, náluknál jóval kisebb férjekkel.
A Beszélő eddig minden parlament előtti sátorról tudósított. Most szomorúan fedeztük fel Krassó György, régi harcostársunk választás-ellenes cirkuszi kellékét a patinás helyen. Az ország a választások mellett döntött, s Krassót demokratikus követelései az MSZMP-nél is szélsőségesebbekkel sodorták egy táborba. Kár.
A Parlament előtt lapzártakor is ott virít a sátor, ami lassan úgy hozzátartozik a Kossuth Lajos térhez, mint Rákóczi fejedelem lovas szobra. A sátor oldalán felirat: A nép adománya.
Az írás igazat mond, ez ugyanis már nem az a sátor, amelyről két héttel ezelőtt írtunk. Azok a sátrak az V. kerületi kapitányság raktárában pihennek (elismervény nélkül, ami azt illeti). Noha a BRFK, valamint a tanács annak rendje és módja szerint tudomásul vette a sátras demonstrációt, később – úgy tűnik – megbánta.
Egyszer már híre kelt, hogy Szeged városa is szállást nyitott a hajléktalanoknak.
Múlt heti számunkban leírtuk az SZDP IX. kerületi képviselőjelöltjének, Dr. Domján Mihálynak, a Hőgyes Endre utca 15/a. sz. alatti kalandjait február 6-án. Azóta megtudtuk, hogy a BRFK helyszínen megjelent nyomozói két nappal később (hétfőn) feljelentést tettek a IX. kerületi kapitányságon a támadó, Derdák László ellen. A IX. kerület a BRFK-hoz fordult tanácsért, a BRFK kedden kivette az ügyet az kerület hatásköréből. A vizsgálati osztály feljelentés kiegészítést kért.
Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével
Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?
A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI
A „kieg” ostroma
1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.
Friss hozzászólások
6 év 15 hét
8 év 40 hét
8 év 44 hét
8 év 44 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 46 hét
8 év 48 hét
8 év 49 hét
8 év 49 hét