Skip to main content

Kérdések Vág Veronikához

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Asszonyom!

A Beszélő július 21-i számában Rendszerváltás? címmel olvasói levél jelent meg az Ön aláírásával, amely a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánjáról – rólam – a következőket állítja:

„Eddig 4 egyetem 12 tanszékéről vannak információim, mely szerint a Párttörténeti Intézetben, valamint a Pártfőiskolán a leépítések következtében állás nélkül maradt sztálinista kádereket különböző felsőoktatási intézmények elsősorban történeti tanszékei átveszik.

Kirívó eset a szegedi és a budapesti bölcsészkar, ahol még egy-egy tanszéken is három-négy, sőt öt ilyen ejtőernyős ért szerencsésen földet, köztük nem egy akad, akiket a korábban velük együtt dolgozó kollégáik béemesnek tartottak. Mindkét bölcsészkaron előfordult, hogy maga a dékán utasította a tanszékvezetőket az új kollégák alkalmazására. Igaz ugyan, hogy itt is lehetséges parancsmegtagadás, hiszen tudok olyan tanszékvezetőről, aki nem volt hajlandó kötélnek állni…”

Kérem, szíveskedjék állításait konkrétumokkal alátámasztani: Mely tanszékeken helyeztem el a sok ejtőernyőst? Kik azok a tanszékvezetők, akiket a sztálinisták átvételére kényszerítettem? Ezt azért kérdezem, mert az Ön által leírtak nem felelnek meg a valóságnak, s valamilyen félreértésre gyanakszom, ami a konkrétumok kapcsán kiderülhet.

Föltételezem, hogy akkor is újra jelentkezik a Beszélőben, ha állításait nem tudja tényekkel alátámasztani.

Szeged, 1990. augusztus 12.














Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon