Asszonyom!
A Beszélő július 21-i számában Rendszerváltás? címmel olvasói levél jelent meg az Ön aláírásával, amely a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának dékánjáról – rólam – a következőket állítja:
„Eddig 4 egyetem 12 tanszékéről vannak információim, mely szerint a Párttörténeti Intézetben, valamint a Pártfőiskolán a leépítések következtében állás nélkül maradt sztálinista kádereket különböző felsőoktatási intézmények elsősorban történeti tanszékei átveszik.
Kirívó eset a szegedi és a budapesti bölcsészkar, ahol még egy-egy tanszéken is három-négy, sőt öt ilyen ejtőernyős ért szerencsésen földet, köztük nem egy akad, akiket a korábban velük együtt dolgozó kollégáik béemesnek tartottak. Mindkét bölcsészkaron előfordult, hogy maga a dékán utasította a tanszékvezetőket az új kollégák alkalmazására. Igaz ugyan, hogy itt is lehetséges parancsmegtagadás, hiszen tudok olyan tanszékvezetőről, aki nem volt hajlandó kötélnek állni…”
Kérem, szíveskedjék állításait konkrétumokkal alátámasztani: Mely tanszékeken helyeztem el a sok ejtőernyőst? Kik azok a tanszékvezetők, akiket a sztálinisták átvételére kényszerítettem? Ezt azért kérdezem, mert az Ön által leírtak nem felelnek meg a valóságnak, s valamilyen félreértésre gyanakszom, ami a konkrétumok kapcsán kiderülhet.
Föltételezem, hogy akkor is újra jelentkezik a Beszélőben, ha állításait nem tudja tényekkel alátámasztani.
Szeged, 1990. augusztus 12.
- Visszabeszélő [6]