Skip to main content

Mit csinál a Liga ?

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
„Hosszú harcra kell felkészülni”


A nemzeti háromoldalú tárgyalások nem alkalmasak arra, hogy gazdasági kérdésekben megállapodás jöjjön létre. Ezért az Ellenzéki Kerekasztal megfigyelői státusú tagjának: a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának nem szabad felőrlődnie a II. bizottságokban zajló huzavonában. A független szakszervezeti mozgalom építésére, a meglévő és leendő szakszervezeti aktivisták képzésére és a helyi konfliktusok rendezésében való részvételre, tanácsadásra kell helyezni a súlyt – nyilatkozott a Beszélőnek Bruszt László, a Liga ügyvivője. „Ez kétségtelenül aprómunka – ismeri be –, és csak hosszabb távon van eredménye; viszont a háromszög-tárgyalásoknak biztosan nincsen semmi haszna.”

A független szakszervezeti szövetséget a drákói sztrájk-törvénytervezet miatti felháborodás, az ellene megindult közös tiltakozás hívta életre az év elején; jelenleg a Liga 11 szakszervezetet és ennek révén összesen negyvenezer szakszervezeti tagot képvisel. Az egyes szakszervezetek három-három küldöttet delegálhatnak a hetenként ülésező Ligatanácsba. Hét teljesen független szakszervezet teljes jogú tagságot élvez a Ligán belül: három SZOT-tagságát megtartó csoport, valamint a megfigyelőként résztvevő Szolidaritás Munkásszövetség viszont nem teljes jogú Liga-tag (így nincs vétójoga, nem képviseltetheti magát az ügyvivők között és – elméletileg – kizárható a tanácsülésből).

Hogy miért nem várhatunk eredményt a nemzeti háromoldalú tárgyalások gazdasági bizottságaitól (a Liga csak ezek munkájába kapcsolódott be), azt Bruszt László a résztvevők megegyezési készségének teljes hiányával magyarázza. A régi gazdasági elit jól bebiztosította hatalmának átmenthetőségét a törvényhozás terén; és mivel a nagyvállalatok eddig minden támogatáscsökkentő törekvésnek sikerrel ellenálltak, azt is mondhatjuk: a költségvetési kormányzat szintén a régi elit kezében van. Állami támogatás címén az idén 230 milliárdot szórnak ki a levegőbe, miközben a dolgozói érdekeket változatlanul elhanyagolható költségvetési tényezőnek tekintik. A SZOT pedig – folytatja Bruszt – alkalmas arra, hogy demagóg jelszavakkal embereket vigyen ki az utcára, alkalmas bizonyos béremelések kieszközlésére is, de arra már nem, hogy struktúra-politikai, munkahely-megszüntetési ügyekben garanciákat harcoljon ki az érintettek számára jól előrelátható megoldásokra, a megfelelő ellentételezésekre.

„Hogy itt megállapodás legyen gazdasági és szociális kérdésekben, ahhoz az egésznek kell megváltoznia” – jelenti ki Bruszt László. A háromszög-tárgyalásokon a Liga javaslatot tett egy, a „parlament által kijelölt játéktérben” működő tárgyalásos rendszer kiépítésére, melyben az országos szintű érdekegyeztetés és a helyi munkaerő- és struktúrapolitikai tanácsok tárgyalásai egymást kiegészítve folynának. (A SZOT-tal ellentétben a Liga úgy vélekedik: a szakszervezeteknek nincs helyük a parlamentben, nekik a részérdekeket kell megjeleníteniük a külön e célra szolgáló fórumokon.) Mindehhez azonban az szükséges, hogy a munkavállalói érdekek alulról és ne a szakszervezeti bürokrácia által fogalmazódjanak meg. Ma a munkavállalók ki vannak szolgáltatva a hatalmához mereven ragaszkodó régi elitnek, mert hiányzik, vagy csak szórványosan működik a munkavállalói önvédelem. Ez a helyzet nem változhat meg egyik napról a másikra, „itt hosszú harcra vagy inkább állóháborúra kell felkészülni”, melynek során fokozatosan ki kell épülnie a szabad szakszervezeteknek és ezek szabad szövetségeinek.

A szervezett dolgozóknak egyelőre alig 1%-át tömörítő Ligának ehhez a folyamathoz kell hozzájárulnia – folytatta Bruszt László. Már eddig is egyre sűrűbben keresték fel a független szövetségei egy-egy konkrét munkahelyi ügyben: lehet-e az adott helyzetben bérkövetelő sztrájkot indítani; adjon segítséget a Liga munkástanács megalapításához: értesítse a sajtót, erősítve a sztrájkon résztvevők követeléseit stb. (Ezekre az ügyekre a Beszélő még visszatér.) Ebből és a lengyelországi KOR példájából jött az ötlet: önvédelmi bizottságot kell alakítani. Szeptember elején megkezdte működését a Jogvédelmi és Jogszolgálati Bizottság, amely a segítségnyújtást és tanácsadást, a szabad szakszervezetek szervezését, valamint a munkahelyi konfliktusok és ezek típusai felmérését, dokumentálását tekinti feladatának. A bizottság a Liga által koordinált pártközi szervezet – eddig a szabad demokraták, a szociáldemokraták, az MDF szálltak be. Konkrét, munkahelyi ügyekben a pártok a Liga aktivistáival együtt járnak el.

A Liga másik új tevékenysége a szakszervezeti aktivisták és általában a munkavállalói önvédelem iránt érdeklődők képzése. Október elején indítják meg a „Liga-akadémiát” („hivatalos” nevén: a Független Szakszervezetek Akadémiáját). Réti Tamás, a kéthetenként tartandó előadás-sorozat szervezője elmondta: ezzel a régi szakszervezetek hagyományait kívánják feleleveníteni, hiszen 1944-ig működött hazánkban pártbefolyástól mentes szakszervezeti képzés. Az előadásokat az adott témában jártas szakemberek tartják; ám amellett, hogy oktatnak, tanulni is szerelnének a tanfolyam hallgatóitól. Az ingyenes foglalkozásokra 20-30-an jelentkeztek eddig – szerencsére nem csak értelmiségiek.












Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon