Nyomtatóbarát változat

Dr. Hagelmayer István: Tisztában kell lennünk azzal, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésünkre. Az MSZP lényegében nem rendelkezik még vagyonnyilvántartással, mint ahogy a jelentésben is közöljük: még csak az MSZMP vagyonnyilatkozatát nyújtották be.


(…) ez több problémát okozott: nem volt leltár csatolva, nem is volt leltározás. Néhány olyan adatra is rábukkantunk, hogy a vagyonleltár nem tartalmaz bizonyos objektumokat, ugyanakkor ismereteink szerint mégis az MSZP-hez tartoznak.

Azt hiszem, hogy mindez korrigálható lesz, ha az MSZP március 31-re a mostani helyzetnek vagy az akkori helyzetnek megfelelő vagyonnyilatkozatot nyújt be. Ha ezt a parlament átadja az Állami Számvevőszéknek, természetesen lelkiismeretesen kívánunk vele foglalkozni.

Kérem, hogy vitassák meg ezt a beszámolót, és fogadják el. (…)

Bercsényi Botond kormánybiztos: A kormány álláspontja (…) nem változott. (…)

A népszavazás döntése úgy szólt, hogy elszámoljon-e vagyonával az MSZMP. Az elszámolási kötelezettség tehát a pártra vonatkozik; az elszámoltatás vagy elszámolás módszerére, az ezzel kapcsolatos eljárás rögzítésére pedig a parlament jogosult. A kormány ezt az álláspontját változatlanul fenntartja.

A kormány nem tud olyan parlamenti döntésről, amely konkrét feladatokat írt volna elő az elszámolás, illetve az elszámoltatás kérdésében. Ettől függetlenül természetesen a kormány vállalta és végzi az MSZMP, illetőleg az MSZP vagyonhasznosításával kapcsolatos feladatokat. (…)

Messzemenően egyetértek Hagelmayer professzor úrral, az Állami Számvevőszék elnökével, hogy az a megoldás, az a mód, ahogy az MSZP elszámol a vagyonával, a kormány véleménye szerint is elfogadható; a kormány nincs felhatalmazva arra, hogy más megoldást alkalmazzon.

Dr. Balla Éva (SZDSZ): Nem tudom elfogadni azt a módszert, amit a kormánybiztos úr ajánlott. Ugyanis született egy népszavazási döntés. Igaz, hogy az elszámolás-elszámoltatás nem egy definiált fogalom, de ennek értelmezésére az MSZP eddig nem vállalkozott; az elszámolást tulajdonképpen még nem végezte el, pedig kötelezve van rá.

Azt elfogadom, hogy a kormány nem érez felhatalmazást az elszámoltatásra a jelenlegi jogszabályok alapján. Azonban, mivel itt állami vagyonról van szó, és az állami vagyon kezelése a kormányzat feladata, ezért a kormánynak igenis feladata az elszámoltatás. Ha erre nincs felhatalmazása, akkor a parlamentnek adnia kell felhatalmazást. (…)

Ez állami vagyon kérdés. Nem a párttörvényre tartozó pártról van szó, ezt a számvevőszéki jelentés is leszögezte, hiszen az MSZMP nem egy egyszerű párt volt, hanem állampárt, amit az alkotmányban rögzített vezető szerepe is bizonyított. Azt, hogy állami szerv volt, bizonyítja az is, hogy adót szedett be, márpedig csak állami szerv jogosult adóbevételek megszerzésére.

Tehát nem a párttörvényben leírt jogszabályok alapján kell az elszámoltatást elvégezni.

Én azt javaslom, hogy a parlament a terv-és költségvetési bizottság javaslatára hozzon egy olyan törvényt, amelyben megadja a kellő felhatalmazást a Minisztertanácsnak az elszámoltatásra. Készítettem egy tervezetet, ha ezzel egyetért a bizottság, a kodifikációja a bizottságra maradna.

Amit mondtam, szeretném alátámasztani Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter úr egyik nyilatkozatával, amely október 14-én jelent meg a Magyar Nemzetben: „Minthogy a párt és néhány társadalmi szervezet kezében levő vagyon állami tulajdon, amelynek e szervezetek nem tulajdonosai, csak kezelői, ezt a kezelői jogot a kormánynak mindenkitől vissza kell venni, és újra elosztani a vagyont, pontosabban a kezelői jogot vagy bérleti lehetőséget a különböző politikai szervezetek között. A vagyon jelentős részét nem pártcélokra kell felhasználni; nem indokolja semmi, hogy olyan apparátusok fenntartására költsük, mint amilyen az MSZMP-é volt.

A vagyon kérdéséről egyébként az új párt sem dönthet, a határozat a kormány joga. Kideríthetetlen, hogy mennyi folyt be a párttagdíjakból, és az is, hogy mire költötték. Fizetést is kaptak a pártalkalmazottak, s működtetni kellett egy kiterjedt rendszert.

Ez tehát nem igazán jó érv. Ezen az alapon jogilag a probléma nem oldható meg. Az egész problémát jogszabállyal kell rendezni, s nem az a kérdés, hogy a vagyon miből állt össze. Amikor államosítottak ingatlanokat, akkor sem kérdezték, hogy állami költségvetésből épült vagy sem.” (…)

Az állampárt jellegének lebontása sürgős feladat. Hiszen ez a parlament mondta ki a többpártrendszert, és alkotta meg az új módosított alkotmányt.

Röviden ismertetem, hogy mit kellene tartalmaznia egy olyan törvénynek, amelyik rendezné végre ezt a problémát.

„Az országgyűlés megbízza a Minisztertanácsot, hogy számoltassa el az MSZP-t a jogelődtől származó vagyonával. Az elszámolás tartalmazza az 1989. szeptember 30-i állapot szerint az MSZMP kezelésében, tulajdonában, használatában lévő ingó és ingatlan vagyon, vállalatok, önálló intézmények teljes körű forgalmi értékben való számbavételét, a vagyon eredetvizsgálatát.”

Tehát meg kellene vizsgálni, hogy 1945-től az MKP, majd az MDP hogyan tett szert a vagyonára, hogy 1956-tól az MSZMP a folyó költségvetésből kapott támogatásból, vállalati befizetésekből, adó-visszatérítésekből, különböző kedvezmények révén, egyszerű könyvjóváírással hogyan szerezte vagyonát.

Tudatában vagyok, hogy ez egy hosszú folyamat, történészek, politikusok, szakemberek komplex közreműködése szükséges, és több hónapot vesz igénybe. Azonban az elszámoltatás ezt jelenti, és a népszavazási döntést végre kell hajtani. (…)

A probléma végleges megoldása érdekében javaslom azt is, hogy az országgyűlés hatalmazza fel a Minisztertanácsot az egykori MSZMP-tulajdon államosítására, illetve minden kezelői jog visszavonására és újraelosztására.

A Minisztertanács biztosítsa az MSZP működési feltételeit, a többi pártra vonatkozó normatív elvek alapján. Ez biztosítaná az esélyegyenlőséget, és azt, hogy az MSZP egy párt legyen a többi között. Az állampárt jelleg felszámolását ez oldaná meg. (…)

Simon Péter képviselő: Az a véleményem, hogy az Állami Számvevőszék elvégezte azt a munkát, amit a hivatkozott országgyűlési határozat számára meghatároz. Azaz elvégezte az 1989. szeptember 30-a szerinti vagyonmérleg vizsgálatát.

Véleményem szerint ez a vagyonmérleg a párttörvény előírásainak megfelel. (…)

Devcsics Miklós képviselő: (…) Ezt az ügyet is a párttörvény – amit tulajdonképpen ez az Országgyűlés alkotott meg – keretében kell kezelni. Nem volna szerencsés az egyik pártot így, a másik pártot úgy kezelni.

A Magyar Szocialista Párt már nem fogható föl állampártnak. Az eseményekre sincs olyan befolyása; a parlamentben is kisebbségben van. Tehát nem hiszem, hogy őt másképpen kellene kezelni. (…)

Fabriczky András (MSZP): Mindenekelőtt szeretném bejelenteni, hogy személyes véleményem szerint a szocialista párt valószínűleg jobban járt volna – nem csupán politikailag, hanem anyagilag is –, ha a tavaly októberi kongresszusán a kezelésében vagy tulajdonában lévő vagyonról teljes egészében lemondott volna. S ezzel egyidejűleg a pártok esélyegyenlőségét azzal garantálta volna, hogy senki semmilyen tisztázatlan vagy külföldi forrásból nem fogad el támogatást.

Ebben az esetben valószínűleg nekünk lenne több plakátunk az utcán, amiből következtetni lehet arra, hogy egy pártnak hány forintja van a választási kampányra, s nem a legmélyebb tisztelettel üdvözölt politikai ellenfeleink szervezeteinek plakátjaival lenne tele a város.

Ez azzal az előnnyel is járt volna, hogy az esélyegyenlőséget ilyen módon két oldalról is garantáltuk volna. Hogy mondjuk az elmúlt év utolsó hónapjaiban pártunk szervezés és propaganda helyett nem leltárak és mérlegek készítgetésével lett volna elfoglalva, ellenfeleink legnagyobb örömére. Folyamatos támadásaik kereszttüzében, izzadó homlokkal próbáltuk meg összeszedni, ami az állampárt után maradt, hogy tisztességesen megosztozzunk politikai feladatvállalásunknak megfelelően.

Az MSZP alakuló kongresszusán tisztességes álláspontot foglalt el akkor, amikor azt mondta, hogy nem kíván állampárt lenni, és minden olyan eszközt, ami állampárti mivoltából volt a kezében, vissza kíván szolgáltatni azoknak, akik ezeket a feladatokat a jövőben el fogják látni, természetesen a feladatokkal együtt.

A múltat lehet megkérdőjelezni, lehet elítélőleg nyilatkozni róla. Mi a maradékot, amik a feladatokhoz rendelt eszközökből nálunk voltak, átadtuk vagy átadjuk. Ez magában foglal épületeket és természetesen egyéb anyagi javakat, így ingóságokat is. A pénzt is, amennyiben maradt volna.

Ám – hogy tisztán lásson a bizottság –, itt feladatra kapott pénzekről van szó. És a feladatot ez a párt teljesítette. Birtokomban van a Pénzügyminisztérium vonatkozó döntése, amely szerint konkrét célcsoportokra állami támogatást biztosított az MSZMP-nek. Még a neve is az volt, hogy költségmegtérítés, elsősorban oktatási és szociális feladatok ellátására.

Ezeket a feladatokat a párt teljesítette, erre a célra a pénzt elköltötte.

Lehet persze visszamenőleg sok mindent kutatni a történelemben, de ezzel valahogy úgy vagyok, hogy ha bemegyek egy moziba, akkor előadás után, ha nem tetszett a film, nem kérhetem vissza a jegy árát, csak ha elmaradt az előadás! Itt az előadás megtörtént. Lehet minősíteni. De a jegy árát visszakövetelni 45 évre visszamenőleg, azt hiszem, ez nemcsak a jognak, hanem az elemi logikának is ellentmondana.

Természetesen mi nyitottak vagyunk mindenfajta kérdésre, semmi titkolnivalónk nincs. Sem anyagi, sem egyéb ügyekben. Bármely, a vagyonra vonatkozó vagy gazdálkodásunkra vonatkozó információs igény előtt nyitottak vagyunk, a törvényes kötelezettségeken túlmenően is. Ez azonban, azt hiszem, pontos, konkrét kérdés alapján kell hogy történjék.

Az, hogy mit értünk vagyonelszámoltatás alatt, soha, sehol, semmilyen autentikus dokumentumban még eddig lefektetve nem volt, s e kérdés tudatos bizonytalanságban hagyása – azt hiszem, nyilvánvaló – elsősorban pártunknak okoz károkat, hiszen bármikor nekünk szegezhetik a kérdést, hogy miért nem számoltunk el. Valóban, a népszavazás arra kötelezett bennünket, hogy számoljunk el az MSZMP-től maradt vagyonnal. Arra nem kötelezett bennünket a népszavazás, hogy számoltassuk is el saját magunkat. Ha van, aki elszámoltat erről a vagyonról, ehhez mi minden információt rendelkezésre bocsátottunk eddig is, most is és a jövőben is. Nem rajtunk múlik, ha ez nem történt meg az eddigiekben, hanem azt hiszem, a probléma nehézsége, értelmezhetetlensége vagy korrekt végrehajtásának többéves időszükséglete az, ami a kérdést politikai ínyencfalatként folyamatosan a választási kampányban napirenden tarthatóvá teszi. (…)

Csak egyféle elv lehetséges, csak egyféle szempont szerinti elszámoltatás lehetséges, de én azt hiszem, hogy a törvény előtti egyenlőség is követelmény kell hogy legyen ebben az országban minden politikai párt számára. És aki liberális elveket vall, és normatív szabályozást követel, nem teheti meg, hogy hozzáteszi, hogy „de”. Egyformán kell minden pártnak elszámolnia. És még valami a népszavazásról.

Ez a nép elszámoltatást szavazott meg, nem felszámolást és nem leszámolást. A népszavazás tehát semmifajta vagyonelkobzáshoz jogalapot nem teremt. Erre való hivatkozással ilyen követelésekkel előállni megítélésem szerint azt jelenti, hogy utólagosan próbálunk meg olyant belemagyarázni a nép döntésébe, amiről őneki nem állt módjában dönteni. Mert ha ezt gondolták, ami itt most elhangzott ebben a javaslatban, akkor miért nem volt bátorságuk úgy föltenni népszavazásra a kérdést, hogy megfosszuk-e az MSZMP-t teljes vagyonától?! Akkor így kell népszavazásra föltenni a kérdést, ha ez a szándék; akkor talán más lett volna az eredmény is. Csak sajnos ez nem így történt meg!

Akkor pedig felfogásunk szerint a vagyonelszámolás a következő tételeket kell hogy tartalmazza, a szokásos – és most itt én mondom azt, hogy szokásos – szabályok szerint: a vagyonmérleg valódiságát kell ellenőrizni; kell egy eredetvizsgálatot végezni, valóban, csakhogy az eredetvizsgálat nem az, ami az imént elhangzott. (…)

Természetesen lehet többéves történelmi kutatómunkát indítványozni. Azonban a gazdasági, pénzügyi bizonylatok törvényes megőrzési határideje kis hazánkban nem 45 év! Valószínűleg egy ilyen történelmi kutatás becsléseken fog alapulni. De elvégeztethető! – ha van erre valakinek ideje, szakembere és pénze! Merthogy az állami döntésből adódó terhek – és ilyennek tekintendő a népszavazás is – a magyar államot terhelik!

Tehát pártunk arra nem kötelezhető, hogy több száz ember többéves munkával kutatásokkal foglalkozzon valamilyen politikai igény kielégítése érdekében, és ennek a terheit is álljuk, mondjuk, a tagdíjainkból. Aki ezt kívánja, biztosítsa hozzá a feltételeket – és mi állunk elébe!

Még valamit az eredetvizsgálatról. A Magyarországon hatályos törvények szerint egy vagyon eredetvizsgálata egészen egzakt módon azt jelenti, hogy aki az adott időpontban a vagyon birtokában van, az annak megszerzését a megszerzéskor hatályos törvények szerint jogosan hajtotta-e végre. Másmilyen törvény alapján, visszamenőleges eredetelszámolást végezni sehol nem lehet. Illetve lehet, ha olyan urak lesznek, akik vállalják annak a politikai ódiumát, hogy az elmúlt 45 év minden megszerzett tulajdonát eleve törvénytelennek minősítik. Hiszen azt nem lehet, hogy az akkori jogszabályok hatályosságát egy szervezet vagyonánál megkérdőjelezem, de mindenki másnál elfogadom! Akkor rettegjen tízmillió magyar állampolgár, hogy mikor mennek be a szobájába a televízióját elvinni, mert arra lehet hivatkozni, hogy kérem, az állampárt diktatórikus viszonyai között Ön, uram, tíz évig sokkal többet keresett, mint amennyi munkája után szerintünk megillette volna!

Lehet ilyet, természetesen, csak ezt nem békés átmenetnek, nem demokráciának, nem jogállamnak hívják, és nem törvény előtti egyenlőségnek hívják – legalábbis a pártok tekintetében. (…)

Felhívom a figyelmet arra, hogy pártunk jogfolytonos jogutód gazdasági értelemben. Tehát nem lehet előzmények nélküliként kezelni gazdálkodási szempontból a folyamatokat. Ebből adódóan sajnos azt kell mondanom, hogy gazdasági értelemben nem történt meg az elődpárt felszámolása, nem készült zárómérleg, és így nem is nyitómérleggel indítottuk a párt gazdálkodását.

Ezért nem zártuk le év közben a főkönyvi számlákat, hiszen egy folyamatos gazdálkodásról volt szó. Ezért nem lehetett leltárral alátámasztani a vagyonmérleget, mert ki tudta azt, hogy a kongresszuson új párt fog születni.

Azt azonban önöknek is be kell látniuk, hogy ha csak a mintegy három hónapi munkát igénybe vevő teljes leltárt – amit elvégeztünk, jelenthetem, hogy elvégeztük – követte volna a párt bírósági bejegyzése, ebben az esetben valószínűleg a választásokon el sem indulhattunk volna. (…)

Egy dolgot kérek tisztelettel: pontos, világos, végrehajtható feladatot és kérdéseket kapjunk, s ne adjon teret senki olyan törekvéseknek, amelyek egy választási kampány küszöbén azt szeretnék elérni, hogy állítólagos törvényes eszközökkel még az utolsó csirizesvödröt is vegyék el a plakátragasztók kezéből, mert az is állami tulajdon, és akkor azt is le kell foglalni. Köszönöm.

• gazdaság