–efhá– [F. Havas Gábor]

Nyomtatóbarát változat

Mondják, ha a kormány által előterjesztett költségvetés kikel, keserves aratásnak nézünk elébe. Az ellenzéki pártok egyöntetű véleménye szerint úgy rossz, ahogy van. Átgondolt koncepciónak a nyomát sem találni benne. Hol kissé megcsapolt, hol érthetetlenül felduzzasztott továbbvezetése az idei tételeknek. Nem koncepcióváltással viselős, csak a fejreállás ígéretét hordozza magában. Ráadásul az idő rövidsége miatt lényegi változtatásra semmi esély, hiszen az ellenzéki pártoknak jószerivel arra sem volt alkalmuk, hogy alaposabban megismerjék és szakértőikkel meghányják-vessék. Márpedig első ránézésre mit kezdjenek az olyan szintű részletezéssel, mint amilyen pl. a Magyar Honvédségnél szerepel: béralap, társadalombiztosítási járulék, dologi kiadások, lakástámogatások; ahol a dologi kiadásokba egyaránt beleértendő a vécépapír és a tank. Erre a költségvetésre még ráférne néhány havi kemény munka, s addig az idei költségvetés 1/12-ed részével tovább lehetne döcögni egyik hónapról a másikra, de nemzetközi kötelezettségeink miatt sajna nem tehetjük, ha törik, ha szakad, jóváhagyott új költségvetésre van szükség. Így az ellenzéknek nem marad más, mint a rezignáció, és hogy sebtében módosítsa a módosíthatót. Szerencsére a kormánytervezet kutyafuttában átnyálazva is bőven kínál alaposan megcsapolható tételeket. Noha a pénzügyi államtitkár expozéjában végig ott rezgett a kényszerű megszorítások miatt érzett fájdalom, az ellenzéki vezérszónokok később bebizonyították, hogy néhány tételnél bizony igencsak vastagon fogott a ceruza. Hogyan lehetséges – kérdezte például Békesi László –, hogy ily ínséges időben növekedjenek a központi és területi igazgatási költségek. Ami igaz, az igaz, a Minisztertanács bérköltsége 1988-ban 72 millió Ft-ot tett ki, a Miniszterelnöki Hivatalé az új költségvetésben 200 milliót. Ekkora különbség még az időközben bekövetkezett tetemes inflációval sem magyarázható. Nem csoda hát, ha az MSZP is és az SZDSZ is talált hamarjában 40 milliárd lefaragható forintot.

Tekintve, hogy a két párt leleményei csak részben fedik át egymást, ketten együtt legalább 60 md-ot csipegettek össze.

A „talált pénz” átcsoportosítását is hasonlóan képzelik. Az MSZP 20 md-dal csökkentené a személyi jövedelemadó terheit, 10 md-ot az önkormányzatok támogatására, további 10 md-ot pedig a Munkanélküliek Szolidaritási Alapjára fordítana.

Az SZDSZ 20 md-os adócsökkentést jelentő módosításokat eszközölne a személyi jövedelemadó tábláján (feljebb csúsztatott és szélesebb sávok), és 20 md-dal növelné az önkormányzatok szociális alapjait.

Az ellenzéki pártok azonban a sikeresnek mondható pénzvadászat ellenére sem kívánnak maguknak még egy ilyen lidérces költségvetés-gányolást. Nem véletlenül javasolta hozzászólásában Békesi László idejekorán: jövőre a költségvetést két ütemben kell tárgyalni. Augusztusban a koncepcionális kérdésekről, novemberben pedig a számszaki részletekről.

• Harmadik oldal