Skip to main content

Csábító ígéretek tárháza

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


Nem mondjuk, hogy nem ért bennünket váratlanul, de az első meglepetésből ocsúdva azért próbáltunk tiszta szívvel örülni annak, hogy a májusi nyárelőn a leendő kormány képében megérkezett a Télapó, s van zsákjában – azaz kormányprogramjában – minden jó.

Ha hinni lehet a vázlatosan fogalmazott irányelveknek, akkor például olyan sűrű szövésű szociális hálót kanyarítanak itt hamarosan alánk, hogy aki azon is átesik, az magára vessen.

Hiszen egyaránt gondoskodni kívánnak arról, hogy a létminimum alatt élők kiemelkedhessenek a szegénységből, és a veszélyeztetettek ne süllyedjenek oda. Az új kormány felelősséget érez polgárai létbiztonságáért, és azok számára, akik nem képesek munkát végezni – gyerekek, betegek, öregek –, szavatolni kívánja a létfeltételeket. Törekszik a területi különbségek kiegyenlítésére, különös figyelmet szentel a munkanélküliség sújtotta iparvidékeknek és az elmaradott agrártérségeknek. Biztosítja a lakhatás minimális szintjét, visszaadja a kisfalvaknak az iskolákat, és hatékony átképzést ígér.

A felsorolásból nem maradt ki jóformán egyetlen olyan probléma megoldásának ígérete sem, amely egészen mostanáig joggal gyötörhette a nemzet szociális lelkiismeretét. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a jövendő népjóléti miniszter a bizottsági meghallgatás során kilátásba helyezte ugyancsak szociális megfontolásból a gyerekek nyelvtanulásának adókedvezménnyel történő támogatását, akkor igencsak nagyra kell becsülni a tárca és a kormány anyagi teherbíró képességét.

Mégis bujkál bennünk a félelem, hogy a fentebb idézett szép és nagyra törő tervek finanszírozási garanciái nincsenek igazán végiggondolva, és a későbbiekben – amikor a hangzatos ígéretek megvalósítási szándéka beleütközik a valóság rideg tényeibe – a már jól ismert prioritási szempontok kerülnek előtérbe, és nem a hálót engedik lejjebb, hanem a szövés lesz ritkább. Annál is inkább, mert ígéretekkel a többi tárca sem fukarkodik.










Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon