Skip to main content

Ássuk el a csatabárdot!

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


 Mi lehet a parlament állampolgári klubjának szerepe azok után, hogy úgy döntöttek, támogatják Lech Walesa jelöltségét, Adam Michnik viszont ellenezte ezt?

– Adam Michnik döntése személyes döntés, emocionális, nem pedig racionális jellegű. A parlament állampolgári klubja már nem létezik, megszűnt a létjogosultsága. Különféle politikai csoportokra hullott szét.

 Politikusként mi a véleménye a Tyminski-jelenségről?

– Szerintem a Centrum Szövetség és a Lech Walesa körüli csoportok által kezdeményezett politikai kampány indította el ezt a káros folyamatot. Megkérdőjelezték a kormány politikájának alapelveit, megrendült a kormányba vetett bizalom, megtört a konszenzus. Próbára tették a társadalom türelmét. Azzal, hogy megindult a demagógia és a populizmus kampánya, megnyílt az út a Stanislaw Tyminksi jellegű jelöltek előtt is.

 Nem gondolja, hogy a társadalom már a kampány kezdete előtt is türelmetlen volt?

– Ez így van, de ha nem következett volna be az, hogy egy csoport érdekei az állam érdekei fölé kerekednek, akkor ez a türelem akár egy évig is kitarthatott volna, s ez esetben Tadeusz Mazowiecki gazdaságpolitikáját meg lehetett volna valósítani – az első fázist, a privatizációt is beleértve. Az a fő probléma, hogy lassan a tetőfokra hágnak a társadalmi elégedetlenségi mozgalmak: Lech Walesa olyan erőt szabadított el, amelyet már nem képes ellenőrzése alatt tartani.

 Mi lehet a szerepe a helyzet stabilizálásában az ön munkatársainak, akik oly sok éven át dolgoztak együtt?

– Lech Walesa azt ajánlotta, hogy ássuk el a csatabárdot azonnal, és állítsuk vissza az egységet. Ez azonban nem olyan egyszerű. Nem hiszem, hogy egy új miniszterelnök kinevezésével meg lehetne állítani ezt a hat hónapja zajló folyamatot. Mély szakadék jött létre a kétféle hatalomfelfogás között. Ebben a pillanatban lehetetlennek látom, hogy szövetség jöjjön létre a Walesát és a Mazowieckit támogató politikai tábor között.

 Azelőtt olyan politikai vonalat képviselt, amely az ország javát helyezte mindenek fölé. Most mi az álláspontja?

– Nehéz erre a kérdésre válaszolnom. A tárgyalás, amelyet Lech Walesával folytattam, még nem zárult le. Ha az egység nem áll helyre, és politikai ellenzék jön létre, én mindenképpen, abban veszek részt, és akkor tárgyalások kezdődnek ellenzék és az államért felelős erők között.

 Számos politikai táborban azt mondják az emberek, hogy Mazowiecki kormánya túlságosan eltávolodott az egyszerű emberektől. Hogyan válaszolna ezekre a vádakra?

– Azt hiszem, hogy a Tyminski-jelenség az éretlen demokrácia jele. Mazowiecki kormánya az egyedül lehetséges gazdaságpolitikát folytatta, de valóban nem sikerült kapcsolatot kiépítenie a közvéleménnyel, hogy teljes megértésre és támogatásra találjon a társadalomban.

Ez a kormány a társadalom 90%-os támogatásával kezdte meg a működését, ami világraszóló esemény volt. Hogy ez a bizalom odaveszett. Mazowiecki vereségéért azonban nem a lakosság a felelős, hanem a választási kampány stílusa, a Mazowieckit jelölő politikai tábor és maga a kormány.


























Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon