Újvárosi Viktor [Somogyi János]

Nyomtatóbarát változat

Pelléné dr. Eke Ágnes gyöngyösi bírónő szerint az izgatás olyan bűncselekmény, melynek elkövetője az emberek életét, testi épségét közvetlenül veszélyezteti.

A bírónő ezzel a véleményével nem áll egyedül. Dr. Kamarás, dr. Katona és dr. Juhász egri megyei bíró urak álláspontja is az, hogy a népköztársaságot, az MSZMP-t, a szocialista társadalmat bíráló tartalmú röpcédulával testi sértést, életveszélyt, árvizet lehet okozni, kútmérgezést, gyújtogatást lehet elkövetni. (Természetesen nem a röplap gyújtó hangnemére, kőkemény kritikai élére gondoltak a bíró urak.)

De ne gondoljon senki arra, hogy a hevesi bírók gyatra szakmai felkészültségűek, netán elmeállapotuk szorulna vizsgálatra. Éppen ellenkezőleg. Az elébük került vádlottról – akit rendszerellenes röpcédulázás miatt, izgatás vádjával tuszkoltak a vádlottak padjára – állapították meg, hogy beteg, elmebeteg, büntetőjogilag felelősségre nem vonható.

A bíróság – mást nem tehetett – Víg Oszkárt az izgatás vádja alól felmentette. Az igazságon (szocializmuson) esett sérelem azonban megtorlatlanul nem maradhatott, ezért a beteg ember kényszergyógykezelését rendeltek el. Ezt a dr. Béla Árpád vezette – Rusai László másik röpcédulázós ügyében ismertté vált – gyöngyösi kórház elmeosztályán (zárt osztályán) hajtották végre. Az egykori vádlott, beteg sorsát olyannyira a szívén viselő Eke bírónő még háromszor hosszabbította meg a kényszergyógykezelés egyéves időtartamát, így Víg tanár úr 4 évig élvezte Béla főorvos szakavatott vendégszeretetét. Mielőtt még meghatódna a t. Olvasó ennyi humanizmus, gondoskodás láttán, le kell szögezni, hogy a hevesi bíróságok eljárása törvénysértő volt. A törvény (Btk.) egyértelműen és félreérthetetlenül úgy rendelkezik a kényszergyógykezelés elrendeléséről, hogy ez az intézkedés csak azzal szemben alkalmazható, aki személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó bűncselekményt követett el. Önmagában az, hogy valaki beteg, nem nyújt törvényes alapot a kényszergyógykezelés bírósági elrendelésére. A kényszergyógykezelés törvényi feltétele, hogy az illető – betegség következtében – közvetlen fizikai veszélyt jelentsen embertársai életére, a sérelmükre ilyen tartalmú bűncselekményt kövessen el. Röplapírással, -terjesztéssel ezt megvalósítani lehetetlen.

Tapasztalható azonban a betegekről való „gondoskodás” mellett a betegek „gyártása” is. Aki nincs „beoltva”, nehezen kerül ki egészségkárosodás nélkül az elvtársurak által teremtett helyzetekből (akik még ma is – vajon meddig még? – teremtik a helyzeteket). Dr. Kiss János még egészséges.

A 42 éves közgazdász, a számvitel doktora, üzemgazdasági és ellenőrzési csoportvezető volt éveken keresztül a Taktaharkányi Petőfi Mgtsz-ben. Az ez év februárjában megtartott küldöttgyűlésen félórás hozzászólásában elemezte a tsz helyzetét. Értékelése nem arathatott nagy sikert a vezetőség körében, mert két hét múlva átszervezés címén megszüntették a munkakörét, és újabb két hét múltán már a tagok sorából is kizárta a vezetőség.

A Miskolci Munkaügyi Bíróság közelmúltban hozott ítélete a felszólalás-szervezés-kizárás eseménysorában nem látott semmi okozati összefüggést.

Kiss dr. nem hagyta magát. Rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte a tagság körében.

A tsz vezetősége sem maradt tétlen. Rémhírterjesztés, hamis vádak, kényszerítés alapos gyanúja miatt feljelentés tett ellene a szerencsi ügyészségen. Az ügyészség – esetleges magánvádas eljárás céljából – az ügyet áttette a bíróságra, ahonnan (magánvádló hiányában) visszaküldték. Az ügyészség végül is megtagadta a nyomozást a nevetséges, képtelen vádak ügyében. Pedig történt bűncselekmény. Dr. Kiss János lakásának ablakait éjjelente újra és újra kővel bedobja egy ismeretlen tettes.

Nemrégen pedig egy ukrán vagy belorusz nyelvű levelet kapott egy miskolci feladótól. A levél a dunántúli állandó lakására volt címezve, oda, melynek szomszédságába egy szovjet katonai parancsnokság van telepítve. A levél feladójának zavaros magyarázata szerint egy különleges megbízású szovjet tiszt rajta keresztül kíván kapcsolatot tartani a miskolci levélíróval. Kiss dr. nem érti, mi ez. Mindenfélét gondol. Eszébe jut a meghurcoltatás (kizárás, munkaügyi vita, feljelentés, ablakbetörés), a téesz vezetősége, elnöke, igazgatási előadója. (Az igazgatási előadó nyugdíjas rendőr ezredes, néhány éve még a BAZ megyei rendőrfőkapitány állambiztonsági helyettese volt.) Itt megáll az esze. Mert megáll az ész. A józan, ha nem beteg.

A számviteli doktor – felsőbb fokú bírósági ítéletekre várva – ma angolnyelv-oktatásból él Tiszalúcon, és reméli, hogy az egykori (?) III/III-nak nem sikerül belőle szovjet kémet fabrikálnia.

• A törvény szövedéke