Újvárosi Viktor [Somogyi János]

Nyomtatóbarát változat

A csongrádi Fűtőber sérelmére elkövetett, jelentős kárt okozó csalás miatt másfél év szabadságvesztésre ítélt és bebörtönzött Papp Mihálynak azt írta vezérigazgatója a börtönbe, hogy visszavárja a börtönbüntetése letöltése után a megkárosított gyárba.

A volt munkatársak pénzt gyűjtöttek, úgy támogatták anyagilag a „bűnöző” családját.

Papp Mihályt azért ítélték el, mert – a jogerős ítélet szerint – félrevezette, becsapta főnökeit és a vállalati gazdasági munkaközösség vállalati főmunkaidőben végzett tevékenységének egy részét munkaidőn túli munkaként tüntette fél.

A vállalat gondolt egy merészet – és megszüntette a túlórázást a készáruk expediálásánál. A vgmk-ra bízta az egész műveletet. A feladat: többmázsás berendezések csomagolása, majd többnyire daru segítségével gépjárműre emelése volt. A tevékenység két fázisából a csomagolás volt a munkaigényesebb, a rakodás csak mintegy 20 százaléka volt a teljes munkának.

A munkaidő után becsomagolt, szállításra előkészített árut akkor rakták fel a vállalat által megrendelt autóra, amikor az megérkezett. Ez minden esetben a vgmk-tagok vállalati munkaidejére esett, így a rakodás időtartamára munkabért is meg vállalkozói díjat is elszámoltak.

Ez pedig csalás, mondta a Szentesi Városi és a Csongrád Megyei Bíróság. Méghozzá jelentős kárt okozó – 875 ezer forintos csalás. Kérdés persze, hogyan lehetett két éven keresztül tévedésben tartani a gyár vezetőit, akiknek – állítólag – fogalmuk sem volt arról, hogy a gyár késztermékeit elfuvarozó teherautók munkaidőben járnak ki-be a kapun.

A sittről szabadult Papp Mihály polgári pert kezdeményezett. Ekkor kiderült, hogy a büntetőbíróság által megjelölt 875 ezer forint csak 550 ezer forint. Kiderült továbbá, hogy ha – a szakértői véleménnyel egyezően – csak azt a rakodási munkát vették volna figyelembe, amely egybeesett a főmunkaidővel, akkor összesen a tényleges kár 110 ezer forint lenne.

Sőt, ha a 110 ezer forintot egyenlő arányban felosztották volna a vgmk 10 tagja között (mint ahogy a gmk-hoz befolyt vállalkozói díjat a tagok egymás között felosztották). Papp Mihályra csak 11 ezer forint jutott volna, tehát a büntetlen előéletű férfi ekkora összegért ült másfél évet börtönben.

Mindezt a büntetőeljárásban a tényállás megállapítása során kellett volna tisztázni… De van még más is. Érthetetlen, miért a vgmk egyik tagjának a felelősségét állapítják meg, ha a vállalatnál rosszul szervezik meg a vezetők a munkát. Ha a készáruk csomagolását és a rakodást a vgmk végezte, miért nem a munkaidő utánra rendelték a fuvart? Hogyan lehetséges, hogy két éven át sem az igazgató, sem a helyettese, sem az illetékes osztály vezetője nem vette észre ezt az anomáliát? Hogyan hivatkozhat a vállalat sikerrel a polgári perben a saját felróható magatartása miatt keletkezett kárra követelése során. És vajon hányan ülnének börtönben, ha csalás vácijával mindenkit bíróság elé állítanának, aki a felvett munkabérért nem dolgozta ki a teljes munkaidejét?

Az ügyben eljárt bíróságok a mai napig nem tulajdonítanak jelentőséget annak az igazságügyi szakértő által megállapított ténynek, hogy az előkészítés, csomagolás, valamint a rakodás fázisaiból álló munkafolyamatból a rakodás, amely a vgmk-tagok főmunkaidejére esett, csupán 20 százalékot tesz ki.

Amikor 1987 júniusában Papp Mihályt tetemre hívták, a következő hónapban a vgmk-csapat 6853 ezer forint értékű árut csomagolt be és rakodott fel ingyen: munkájukat talán engesztelő kompenzációképpen nem számlázták le. Ezt a tényt a vállalat vezetői is elismerték, talán még az okozott kár is megtérült – de a csongrádi bírók ennek sem tulajdonítottak jelentőséget. Szükségtelennek tartották bírósági szakértő kirendelését is; meggyőzte őket a sértett vállalat dolgozójának a keletkezett kár összegére vonatkozó nyilatkozata.

Papp Mihály a büntetést leülte, de az ügynek nincs vége. Árverezik feje fölül a tetőt, letiltják fele fizetését. A szentesi és a szegedi bíróság szerint változatlanul nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a vgmk tevékenységéből mekkora hányad esett a főmunkaidőre. Vagyis túl azon, hogy 1988-ban – az időközben túlhaladottnak bizonyult felemás gazdasági rendszerben főleg vállalati mulasztások nyomán bekövetkezhetett kisebb súlyú cselekmény miatt másfél évre – bebörtönözték, ma még törvényesen ki is fosztják, miközben régről ránk maradt kormányrendeletek értelmében a főmunkaidőben végzett munkaköri kötelezettség teljesítéséért prémium címén még ma is százmilliókat fizetnek ki haldokló állami vállalatok nagyon is egészséges vezetőinek.

A bíróság – a harmadik hatalmi ág. Természetesen legyen független – de csak a végrehajtó hatalomtól és a politikai pártoktól, és ne a társadalmi kontrolitól. Kinek felelős ma egy bíró? A saját lelkiismeretének. És ha nincs neki?

• A törvény szövedéke