Skip to main content

Beszélő hetilap, 44. szám, Évfolyam 3, Szám 45

(Ráday Mihály): T. Beszélő!

(Fleischer Tamás): Központ, Közrekedés

lt [Solt Ottilia]: Egyéves mérleg

n.w.a. [Pleszkán Éva–Nagy W. András] - p.é.: 1991. október / Védőernyő / Bukaresti parlament / Közakarat Egyesület

Eörsi János: A pozíciómegmaradás elve

Révész Sándor: A végig nem gondolt lépés

Beszélő-beszélgetés Orosz Éva közgazdásszal az egészségügyről

Újvárosi Viktor [Somogyi János]: Széllel szemben

Zsobrák Róbert: [Feljelentés]

: Gerenda a te szemedben

Bánkúti Gábor

Győri Péter: Jön a tél

A távfűtési díjakról

: Talált tárgy

Garai Viktor: Aki magyar?

Beke Kata: 160 ezer pedagógus…

–lt [Solt Ottilia]: Baracskai távlatok

Zádori Zsolt: Én elfogadom az európai játékszabályokat

Interjú Bertha Zoltán SZDSZ-es képviselővel

Mink András: Zűrzavar és késő bánat?

– pesszimista tudósítás –

–nk– [Mink András]: Nosztalgia – no

Fővárosi koncert-külpolitika

Tamás Gáspár Miklós: Ecsetvonások Kis János arcképéhez

Piotr Pacewicz: Új mítoszokat választottunk?

:

Vajna János: Az iraki háborútól a madridi konferenciáig

Tamási Judit: Egy nap Gázában

Karel Kríz - Petr Husák: Az ünnep elmarad…

Földvári Zsuzsa: A fölzárkózni vágyók reménysége?

Körvonalazódik az európai gazdasági térség

Langmár Ferenc: A második magyar jegybank

Preisich Gábor: Budapesti távlatok

Megjegyzések Demszky Gábor programjához

Laki Mihály: A fővárosi vagyongazdálkodás rendszeréről

Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

a közpénzek gyarapításának egy ez idáig tekintetbe nem vett lehetőségéről

Török Viola: Kérdezni szabad?… (demokrata)

Gyenes Zsigmond: Rendezzék viszonyukat…

Fodor Csaba: Ők, együtt

Laki Mihály: Pontosítás

Vitalij Moszkalenko: Én és „Az”

Perneczky Géza: Haláli

Hajdu: És most egy darabig Műcsarnok sincs

[Kisbali László]: Sajtó, nyilvánosság

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon