Építő Pál [Révész Sándor]

Nyomtatóbarát változat

Hazánk tájékozott polgárai előtt világosan áll, hogy gazdasági életünk egymással szembeható megfontolások harapófogójában vergődik. Egyfelől a nemzetgazdaság úgy szomjúhozza a működőtőkét, a szabad vállalkozás gyenge palántáit tápláló, éltető nedveket, mint a kiégett, cserepes föld az égi áldást. Másfelől viszont tudván tudjuk, hogy a könnyebben s gyorsabban felfakasztható pénzforrások társadalmi s gazdasági méreganyaggal súlyosan szennyezettek. Akik botor hevülettel kapkodnak a magát csalfán kellető, könnyűvérű tőke felé, nem bánják, ha a nemzetgazdasági eszközök idegen kézre jutnak, melybe az idegen érdekeket ez idáig is buzgón szolgáló hűbéres kezek kapaszkodnak, hogy el ne sodorja őket a korábbi gazdáik fövényre épített házát elrontó, megtisztulást ígérő történelmi áradat; nem bánják, ha a drága termelőeszköz, melynek árát mindmáig véres verejtékkel fizetjük szigorú hitelezőinknek, ócskavásárban kótyavetyélődik el; nem bánják, ha a privatizáció kényes megfontoltságot igénylő folyamata a föld alá búvik a nemzet érdekeit tekintő, aggódó szemek elől.

Mi más emelhet ki bennünket ebből a harapófogóból, mint a közgazdászat dogmatikáján túlemelkedő kreatív gondolat. Mostani helyzetünkben nem űzhetjük azt a luxust, hogy valamely ideát – légyen az bármily szokatlan – érdemi vizsgálat nélkül elvessünk. Ezért ajánlom fel bátorsággal érdemi vizsgálatra a következő elképzelést.

Ha végigvesszük azon dolgok csekély körét, melyekkel a mi hazánk is éppoly bőséggel rendelkezhet, mint a leggazdagabb országok, ott találjuk a névvel illetheti közterületek, az utcák, terek, rakpartok, az erdők, hegyek, völgyek, források, dűlők s települések fölöttébb tekintélyes tömegét. Mindezek neve a közélet szférájában születik, válik hivatalossá, a névadás a politikai-közéleti szférában zajlik nálunk éppúgy, mint földünk boldogabb tájain. Holott kétségbe alig vonható, hogy a névadás joga olyan jog, mely jelentős anyagi értékekkel bír, s ezen anyagi érték kiaknázása szinte befektetés nélkül, rövid idő alatt kivihető. Versenytárgyalások útján bel- és külhoni természetes és jogi személyeknek engedhetnénk át szerződésben meghatározott időre azt a jogot, hogy valamely közterület nevét meghatározza. A bérbe vevők tőkeerejükhöz és szándékaikhoz képest kisebb vagy nagyobb, frekventáltabb vagy félreesőbb közterület elnevezésével emelhetnék közszájra saját nevüket, avagy más nékik kedves személyek, tárgyak, fogalmak nevét, öregbíthetnék utcanévhez másképp aligha jutó elhaltak emlékezetét. Avagy színesíthetnék reklámtevékenységüket eleddig kihasználatlan reklámhordozók segítségével.

Úgy vélem, hogy azon aggályok, amelyek javaslatommal szemben megfogalmazhatók, bölcs szabályozással eloszlathatok. Kiemelhető például a bérleti rendszerből a közterületek bizonyos szűkebb köre, hogy nemzeti emlékezetünk fényesebb csillagainak neve közterületeinkről ki ne szoruljon. A bérleti időszak meghatározható úgy, hogy a névváltoztatással járó kényelmetlenségek és a bérleti díj egy részét amúgy is lefoglaló költségek ne merüljenek föl túlzott gyakorisággal. Jogszabályban rögzíthetőek a névadási jog korlátai is, hogy alkotmánysértő tartalmakat, szélsőséges elemeket, különböző típusú érzékenységeket, illetve a közerkölcsöt sértő nevek ne éktelenítsék el térképeinket és utcaképeinket.

Aki pedig külhoni példák s tapasztalatok hiányára hivatkozik, annak azt felelem: szűz területet törhetnénk itt fel a privát tőke vetőmagja előtt, s inkább legyünk mi e szűz területen a nyugati világ iskolamestere, mintsem a közönséges privatizáció gyarmatosított imitátora.

• Önkormányzat