Szabó Lívia

Nyomtatóbarát változat

Munkatársunk utánajárt az egri garzonház körüli bonyodalmaknak, ami nem tanulság nélküli. Dokumentálja a kompromisszumkeresés rögös útját.

Tavaly novemberben 150 panaszos levél érkezett a nemrég hivatalba lépő egri polgármesterhez. Tollat ragadtak a „derék” egriek, mikor hírét vették, hogy környékükön, a Lajosvárosban, állami gondozásból kikerülő gyerekek számára ideiglenes otthont nyújtó garzonlakások épülnek.

Fotó: Szilágyi Lenke

A folyamatban levő beruházást még a megyei tanács kezdte. „Örüljünk, ha az első ütemben az első szint, azaz tíz garzon elkészül június 30-ig” – mondja az új megyei önkormányzat elnöke, Jakab István. Ez húsz fiatalnak lenne ugródeszka az életkezdéshez. A tiltakozó aláírások pedig gyűltek, gyűltek az alpolgármesternőnél is.

A lajosvárosi lakossági érdekek szószólóit meghívta a Gyermekváros. Kettőjük közül az egyiket sikerült is meggyőzni arról, hogy az állami gondozásból kikerülő gyerekek nem bűnözők, a lakóknak nem kell tartaniuk attól, hogy a ház bűnfészek lesz a lakótelepen. A közgyűlés 1990. december 11-i alternatív határozatot hozott.

Az egyik változat

A Temesvári u.–Veres u. sarkán épülő 10 lakásos, húsz férőhelyes Otthonház a Gyermekvédő Intézet (GYIVI) kezelésébe kerül, de az intézmény, illetve a környék rendjének fenntartása érdekében az épületben állandó felügyeletet kell biztosítania. Az Otthonház rendszabályait megszegőket és a tágabb lakókörnyezetben nem megfelelő magatartást tanúsítókat a GYIVI kiközösíti.

Az Otthonházban való elhelyezés a gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó szakemberek szerint azért kedvező, mert fokozatosan térhetnek át az önálló életvitelre, helyben és intézményesen kaphatják meg azt a segítséget, amit anyagi, munkáltatói és személyes ügyekben igényelnek. A hasonló sorsú fiatalokkal való együttélés segítheti a beilleszkedést a társadalomba, erősebb lelki támogatást jelent, mint más környezet. Az Otthonház egyébként sincs messze a Gyermekvárostól, javasolták még a vacsoráztatást a régi helyen.

A GYIVI igazgatója ezzel az elképzeléssel értett egyet ezen interjú elkészültéig.

A másik változat szerint

Az Otthonház a GYIVI kezelésében marad, de lakóinak csak 50 százaléka lesz volt állami gondozott, 50 százalékban pedig fiatal házaspárok lakhatnának ott a Polgármesteri Hivatal kijelölése alapján. A GYIVI viszont a város más területén megkapja öt lakás örökös bérlőkijelölési jogát, hogy ezeket állami gondozottak számára ideiglenes lakásként hasznosítsa. Tulajdonos a megyei önkormányzat.

A képviselő-testület és a polgármester ezzel a megoldással értene egyet: „Kapjanak öt garzont a háromszáz férőhelyes »Ifjúsági garzonházban« az állami gondozásból kikerülő fiatalok, s ott nem is kell ezt tudni róluk, így egy épület sem lenne kijelölve csak volt állami gondozottaknak.”

A levélíró panaszosok csitítását az alpolgármesternő – egyben a körzet képviselője – vállalta magára. Egyébként ő sem tartja célszerűnek a lakók tiltakozása közepette ezeket a fiatalokat egy helyre tömöríteni. Nem ismer olyan fiatalt, aki 18. éve betöltése után a saját lábán meg tudna állni, s bár a jelenlegi GYIVI nem tudja betölteni feladatát, de legalább a fiatalok szociális utógondozását végezze. Több felügyelő, több munka! A GYIVI-munkatársak az ifjúsági garzonházban is felügyelnék a volt állami gondozottakat könnyebb szocializációjuk érdekében.

Tessék választani! Legkésőbb nyár közepén, ha kész lesz az Otthonház.

• Önkormányzat