Szeles László

Nyomtatóbarát változat

„Eső eshet, nap süthet magától is, időjárás
azonban csak azért van, mert bemondta a rádió,
megírta az újság, mutatta a televízió.”



Panni és Manó ugyan a nagymamánál vannak, mégis elég korán kelünk vasárnap. A gyerekzsivajt pótlandó, irány a rádió. A készülékből a „hiteles” újságíró több évtizede megszokott, míves beszéde hallik. Hogy hiteles, az főként onnan tudható, hogy rendszeresen megszólalhat a Vasárnapi Újságban, de ilyetén minősítését megerősíti kifinomult beszédmódja is. Persze maga a „hiteles” kifejezés sem akármilyen retorikai vívmány. Micsoda invenció kell ahhoz, hogy erényként mutassuk be, ha valaki nem lopott mozdonyt (nem volt párttitkár, nem lövetett gyerekekre)! Mert hát körülbelül ennyit jelent a „hiteles” személy, de menynyivel jobban hangzik!

A míves beszédű újságíró is retorikai kérdésekkel vesződik. Ha jól értem, az a fordulat bőszítette fel, hogy egynémely magyar és nem magyar származású tőkés (bocsánat, a stíl: üzletember, vállalkozó, befektető, becsületes munkával megszolgált pénzecskéjét forgatni szándékozó személy) „működési területének” nevezte Magyarországot. A végkifejlet könnyen kitalálható: az újságíró felháborodva és önérzetesen közli, hogy neki ez az ország nem működési terület, hanem haza.

Mielőtt az olvasóban „működni” kezd a retorikai gépezet, s ajkára tolul a „bitang” jelző, közlöm, hogy amíg a rádióra füleltem, a gáztűzhelyen csendesen olvadozni kezdett a kávéfőző műanyag fogantyúja. S mivel gyatra szókincse miatt hamar elfogynak az indulatszavak, a rádióhallgató gondolkodni kénytelen. Rájön, hogy „hazának” és „működési területnek” talán nem kellene annyira ellentett fogalmaknak lenniük. Miért csak a működésképtelen kávéfőzőt előállító, bár bizonyára hazafiúi indulattal gründolt Fegyver- és Gázkészülékgyár lehet ’honn e hazában? Tovább szőve az eszmék szálát (kávé már úgyse lesz), feltehető a kérdés: mire gondolhat a bülbülszavú publicista, amikor a külföldi befektető (stílusváltozatokat lásd fentebb) hazafias szemléletét kéri számon. Utalják át profitjukat a Nemzeti Alapítvány javára? Dobják be e lángoktól ölelt kis országban kitermelt devizaforintjaikat Torgyán kalapjába?

Egyszerűbb lenne nem is foglalkozni ezekkel a tőkésekkel, s hogy a fennkölt közíró mégis megteszi, ennek feltehetően az az oka, hogy ő is szeret reggel kávézni (vagy valami olyasmit inni, amibe nem csurog olvadt műanyag). Gondolkodásmódjában azonban a „meghaladjuk őket, s mégsem vagyunk gonoszok” szocialista vágyálma immár a harmadikutasság elvévé változott. Vendégeket hívni, hogy hozzanak kávét, kávéfőzőt, de mielőtt elmennek, elmosogattatni velük, s felszólítani őket, hogy csendben tegyék le az asztalra az elfogyasztott dupla árát. Hát igen, haza csak ott van, hol joghurt is van. De lesz-e joghurt olyan hazában, ahol megmondják a joghurtgyárosnak, hogy mennyi osztalékot illik fizetni egy ilyen rossz állapotban lévő gazdaságban. (A kifejezést attól a valóságos, belső és titkos – televíziós frontvonalból sokak bánatára visszavont – tárca nélküli minisztertől kölcsönöztem, akinek a nyakában lóg a szemüvege, de nő, és a bankokat oktatja az etikettre.)

Pedig néha jól jön e hazának, ha egyes népek fiai „működési területüknek” tekintik. Mert a mai lelkesült honfi éppen a külhoni tőke előtt igyekszik kínosan vigyázni hazánk hírének makulátlan tisztaságára. Az azóta eltanácsolt Zwack nagykövet úr például a valóban igaztalan vádakra nem azzal válaszolt a New York Timeshoz írott olvasói levelében, hogy kifejtette, micsoda különbség van a „vannak magyar antiszemiták” és „a magyarok antiszemiták” kijelentés között, hanem káprázatos teóriával hozakodott elő: miként lehetnének antiszemiták a magyarok, ha a választók közel negyede egy „zsidó hátterű” („jewish background”) pártra, jelesül az SZDSZ-re szavazott? A csírázó magyar politikai antiszemitizmus egyik legfontosabb állítását jelenti, hogy van egy párt, amelyik lényegében nem magyar, hanem zsidó érdekeket képvisel. Nos, ezzel a tétellel érvelni a magyar antiszemitizmus jelentéktelensége mellett, ez bizony nem akármilyen ötlet.

A tömegkommunikáció közvetítette élet azonban még csavarosabb érvekkel szolgál. A tévé Fradi-MTK-meccset közvetített, a kommentátor szerint a nézőtéren nyugodt, egyenesen békés a hangulat. Én ugyan a közönségzajból hallani vélem a „mocskos zsidók”-at kántáló szavalókórust, de nyilván hallucinálok, s legfeljebb azt kiabálhatják: „mocskos szónok” (lám-lám, megint a retorika). Ezúttal azonban mégis a fülemnek lehetett igaza. A mérkőzés után alig egy órával a 168 óra bravúros riportot közölt, amelyben egy szociológus a „Fradikát” éltető társaság, majd a meccset követő rendőrszurkoló-párbaj kellős közepéből tudósított. A hangfelvétel egyértelműen bizonyította, hogy a derék fradista had mégsem a rétorokat ócsárolta. A riporter-szociológus a helyszínről próbálta értelmezni az eseményeket. Okosan figyelmeztetett, hogy a szavalókórus mondandója nem írható le egyszerű antiszemitizmusként: furcsa ritualizált agresszióról van szó, amelynek nem kizárólagos és nem kitünteti „tárgyai” a zsidók. Ebben igaza is lehet, hiszen majd mindenkit és mindent (edzőt, játékost, világot) szidalmazott az indulatos társaság. A „mocskos szónok” (?) azonban mégiscsak kínosan vissza-visszatért, míg mennyei közbenjárásra meg nem érkezett az ultima ratio. A Fradinak ugyanis arab vendégjátékosa van, aki nem is játszott olyan rosszul, ám a közönség „hangadói” minden hibáját „mocskos arab” kiáltásokkal jutalmazták. Quod erat demonstrandum! Mintha az éteren keresztül is érezni lehetett volna a tudósító megkönnyebbülését: hogyan lehetne itt zsidógyűlöletről szó, hiszen ugyanúgy szidják az arabokat is. Működik itt az osztó igazságosság!

Az esetből természetesen sokféle tanulságot le lehet vonni. Attól azért óvnék, hogy bárki is az egyetemessé tett xenofóbiában – „világ proletárjai, gyűlöljétek egymást!” – lássa az etnikai ellentétek feloldásának gyökerét. Azt azonban érdemes megfontolni, hogy milyen folt eshetett volna honfiúi becsületünkön, ha ez az arab fiatalember nem tekinti „működési területének” a hazai zöld gyepet. Alig győznénk lemosni magunkról az antiszemitizmus bélyegét.

(Ui.: Akinek eszébe jut, hogy az arab is szemita nyelv, annak már teljesen felesleges Fradi-meccset néznie!)

• Kultúra