Skip to main content

Építő Pál [Révész Sándor]

Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

a közpénzek gyarapításának egy ez idáig tekintetbe nem vett lehetőségéről
Konstruktív sarok


Hazánk tájékozott polgárai előtt világosan áll, hogy gazdasági életünk egymással szembeható megfontolások harapófogójában vergődik. Egyfelől a nemzetgazdaság úgy szomjúhozza a működőtőkét, a szabad vállalkozás gyenge palántáit tápláló, éltető nedveket, mint a kiégett, cserepes föld az égi áldást. Másfelől viszont tudván tudjuk, hogy a könnyebben s gyorsabban felfakasztható pénzforrások társadalmi s gazdasági méreganyaggal súlyosan szennyezettek.

Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

az állampolgárok karitatív áldozatvállalásának optimális hasznosítására


A kormány nem maradhat tétlen, amikor azt látja, hogy számos, szolid életű polgártársunk sorsa a sivár szegénységbe süpped. A létbiztonság fenntartásának hatalmasra növekedett terhei alatt már-már összeroskadni készül a költségvetés, a társadalombiztosítás és az önkormányzatok. Teherbírása határáig jutott az adófizető polgár s a vállalkozó, kinek kezében jövendőnk kulcsa van. Inát szakíthatjuk-e azoknak, akik az ország kátyúba ragadt szekere elé fogva feszítik meg legjobb erőiket? Nem szakíthatjuk!

Építő Pál [Révész Sándor]: Javaslat

a Világkiállítás szimbolikus létesítményének megalkotására


„Esküszünk, esküszünk,

hogy nagyot soha nem teszünk” – dalolják a főváros jövőromboló urai a Magyar Fórum publicistájának szellemes parafrázisa szerint. S valóban, mi mást gajdolhatnának a Világkiállítás eszméje, a nemzetet összefogó nagy tett tagadásának a tagadása ellen. Figyelmezzünk most arra: mi légyen a maga tárgyi valóságában az a Nagy, amit teszünk, s mi légyen az, amire ezt a Nagyot tesszük.


Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon