Skip to main content

Rendezzék viszonyukat…

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat
Vannak kiutak?


A vita a Beszélőben egészséges gondolkodásmódra vall. Nem fog ártani az SZDSZ-nek a nyílt színi önboncolgatás, sőt megerősítheti a kívülről szemlélőkben a párt őszinte, demokratikus mivoltát. Ahogyan Kis János is ezt tette döntésével. Iskolapéldát mutatott néhány dölyfös miniszternek demokráciából.

Nem akarok ezen sorokkal befolyásolni senkit a tagságból, hiszen döntésük az elnököt illetően sorsdöntő fontosságú. Az SZDSZ és ezáltal az ország jövője szempontjából, mivel a mai magyar politikai paletta még igen képlékeny. Milyen legyen az új elnökünk? Először arra adjunk választ, hogy szükség van-e elnökre, hiszen felmerült annak a lehetősége, hogy az ügyvivők irányítanának. Egy évig elképzelhető, de választásokra készülődni lefejezettnek tűnő párttal nem lehet. János lemondása nagy feltűnést keltett az egyébként apolitikusnak tűnő emberek körében (itt vidéken!). Bár nagyon elfoglaltak, a mindennapi megélhetéssel küszködnek, de nem igaz a teljes közönyről keltett hisztéria. Ha pedig így felkapják a fejüket, akkor az SZDSZ munkája, ezen belül az elnök megválasztása nagy felelősséget rak a tagság vállára. Azt látom, hogy a párt jelenlegi vezető rétege kampányba kezdett Tölgyessy ellen. TGM véleménye számomra meghatározó jelentőséggel bír. (Népszabadság, okt. 5.) Hack Péter is csak most nyilatkozott a Beszélőben arról, ami a háttérben történt az eddigiek során. Előbb kellett volna a tagságnak tudnia a műhelymunka részleteiről. Mert vegyük észre, az SZDSZ kettős életet élt eddig. Egyet a tagság, amely (többsége) még hálásan emlékezik Tölgyessy Péternek az EKA-ban betöltött szerepére azt látja, hogy akkor – és Péternek a „visszavonulásig” betöltött időben – határozottabb, jobban megfogható politikai arculata volt a pártnak. A másik életet a felső vezetés élte, hiszen a belső információ az ő birtokában van.

Tamás Gáspár Miklós (aki nem szokott mellébeszélni) azt mondta: „Tölgyessy elriasztaná az SZDSZ kulcsfontosságú értelmiségi, szakértői rétegét.” Számomra ez az egyetlen nyomós érv Péter ellen. Az, hogy populista lenne már enyhe túlzás. Jogász létére közérthetően beszél, ami előnye és nem hátránya. Kis János az utóbbi időben megkezdett egyfajta párbeszédet a tagsággal, és a felvitt információk meg is jelentek időnként az SZDSZ hivatalos nyilatkozataiban. Kérdezem, ha a tagság a választók és a választani nem akarók széles véleményét közvetíti a vezetés felé, majd az megjelenik a különböző médiákban, s ez nem a párt szakembereinek nézeteivel egyezik, akkor az már populizmus? (Természetesen nem hangulatjelentésekre gondolok.) Ritkán fordult elő, hogy a pártok a sajtótájékoztatójukon valamelyik régió problémáit feszegették volna. Ehelyett általánosságban politizálnak a nyilvánosság előtt. Az interpellációkat kevesebben kísérik figyelemmel, mint a sokat vitatott Tv-híradót.

Tehát szerintem olyan elnökre van szükség, aki ebben az átmeneti gazdasági helyzetben integrálni tudja az SZDSZ belső áramlatait. Naivitás volna azt hinni, hogy az évek során így marad a párt. Sem ez, sem a többi. Valószínű a gazdaság fokozatos és lassú fejlődésével, a tulajdonviszonyok rendeződésével és ezáltal a különböző érdekviszonyok felszínre kerülésével fog átrendeződni a politikai térkép. De a következő választásig erre nem számíthatunk. Viszont számíthatunk arra, hogy az új alkotmány kimunkálására sor kerül, vagy ennek további toldozgatására. Ekkor megint nagy szükség lesz Tölgyessy szakértelmére, és egy sértődöttségében végképp hátat fordított emberre talán már nem lehet számítani. De nem tartom szerencsésnek a csak Tölgyessy mellett vagy ellene való állandó érvelést sem. A skála széles, csak szét kell nézni. (Mécs Imre, Szent-Iványi István, Konrád György [?], Magyar Bálint stb.) Viszont a tagság dönthet bármilyen bölcsen az elnökjelölt pályázatát illetően, ha az ügyvivők és a frakció számára megint nem lesz megfelelő. Ezért tanácsos lenne, ha azok, akik a felső vezetésben nem tudnak pillanatnyilag szót érteni egymással, rendeznék viszonyukat. Különben kezdődik minden elölről. Hiába dolgozik keményen a frakció, ha a kompromisszumképtelen vezetés törzsekre osztja a tagságot. Nem egy látszategységre gondolok, de a párton belül is érvényesíteni kellene a „liberális minimumot”. Csak képzeljük el, ha megnyertük volna a választást, ez felérne egy kormányválsággal.

Bízom abban, hogy az ország és a szabadságszerető emberek érdekében megtaláljuk Kis János megfelelő utódját.

(Kunszentmiklós)












Hivatkozott cikkek

Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon