Skip to main content

Tartalom

Nyomtatóbarát változatNyomtatóbarát változat


BESZÉLŐ-különszám
1987/2. (20. szám)

Különszámunk

programjavaslattal lép a nyilvánosság elé TÁRSADALMI SZERZŐDÉS avagy
A politikai kibontakozás feltételei

ELSŐ RÉSZ: VÁLSÁGBAN CSELEKEDNI

Kádárnak mennie kell.

A közmegegyezés felbomlásától eljutni a társadalmi szerződéshez.

Ne csak háborogj – követelj!

A gazdasági reform programjának a politikai átalakulás programjára kell épülnie.

Adottnak véve az egypárturalom kereteit, újra föltenni az 1956 óta elnapolt alapkérdéseket.

MÁSODIK RÉSZ: MIT KÖVETELJÜNK?

I. A párturalom alkotmányos korlátozását, szuverén törvényhozást, felelős kormányt.

1. Törvényt a pártról!

A párt „vezető szerepe” korlátozza a népszuverenitást, és mint korlátozást kell tudomásul venni.

Épüljön be a párt az állam jogrendszerébe. Körül kell határolni a Központi Bizottság közhatalmi jogait.

A párt politikai tevékenységét el kell választani közhatalmi szerepkörétől.

A pártnak felelősséget kell viselnie a törvény előtt.

2. Szuverén hatalmakat az Országgyűlésnek!

A képviselőház kezébe kell letenni az alapvető jogviszonyok szabályozását.

A kormányt és apparátusait alá kell rendelni a törvényhozásnak.

Megteremteni a szervezeti és ügyrendi feltételeket az Országgyűlés erős hatalommá válásához.

Módosítani kell a választási rendszert.

A képviselőház pluralisztikus tagozódása felé.

3. Társadalmi ellenőrzést a kormány fölött!

Törvényben kell szabályozni a kormány tájékoztatási kötelezettségeit.

El kell ismerni az állampolgári kezdeményezéseket.

Szólamból valósággá változtatni a területi önkormányzatot.

II. Törvényekkel körülírt sajtószabadságot!

Jogszerű engedélyezési eljárásokat.

Rendezni az alapító és a szerkesztőség közötti jogviszonyt.

Véget vetni az önkényes cenzúrának.

III. Jogi védelmet a munkavállalónak, érdekvédelmi és egyesülési jogokat!

1. Hatóságmentes munkaviszonyt.

Legyen a munkavállalás önkéntes.

A munkáltató ne gyakorolhasson hatósági jogokat.

A hatóság ne avatkozhasson be a munkáltatói jogok gyakorlásába.

2. Munkahelyi önigazgatást!

A pénztulajdonos rendelkezzék a befektetésével, a vállalati szervezettel a választott önigazgató testület.

El kell választani a dolgozók tulajdonosi és érdekvédelmi képviseletét.

Legyen az önigazgatás független a párttól, a kormánytól, a vállalati vezetéstől.

3. A munkavállalók érdekét védő szakszervezeteket.

Alakuljon át a SZOT keretszervezetté.

Azonos érdekű dolgozók munkahelyi érdekvédelmi csoportot alakíthassanak.

Különböző munkahelyek érdekvédelmi csoportjai szabadon egyesülhessenek föderációkba.

Szakszervezeti demokráciát.

Sztrájktörvényt.

4. Érdekszervezetek sokaságát, egyesülési jogokat.

Törvényben kell biztosítani az egyesülés szabadságát.

Az egyesületek önkéntes szövetségekbe tömörülhessenek.

Érdekvédelmi pluralizmust.

Ki kell építeni az érdekegyeztetés működő rendszerét.

IV. Szociális biztonságot, méltányos szociálpolitikát!

1. Krónikus bajok és heveny válság.

2. Szociális szemléletű népességpolitikát.

A gyerekek esélyegyenlőtlenségeit mérséklő juttatási rendszerre van szükség.

Az általános iskola az egységes alapképzés intézménye legyen.

El kell választani az egészségügyi alapellátástól a megfizetendő szolgáltatásokat.

Össze kell kötni a településfejlesztést és a szociálpolitikát.

3. Méltányos nyugdíjrendszert.

Rövid távon: csökkenteni a kiáltó igazságtalanságokat.

Hosszú távon: a nyugdíjrendszert nyugdíjbiztosítási rendszerré átalakítani.

4. Létbiztonságot a munkanélkülieknek.

5. Igazságos közteherviselést.

V. Jogot az állampolgárnak!

Tisztázni az emberi jogok alkotmányjogi státusát.

Felülvizsgálni az állampolgári jogokat érintő törvényeket és rendeleteket.

Összhangba hozni az állam jogi felépítését az emberi jogok tiszteletben tartásával.

Az állampolgári jogokat garanciákkal kell körülbástyázni.

Független és ellenőrzött bíróságokra van szükség.

Jogi védelmet a kisebbségeknek és a kisebbségi közösségeknek.

Az állam és az egyház elválasztását.

HARMADIK RÉSZ: TÁGABB ÖSSZEFÜGGÉSEK

1. Magyarország a szovjet világrendszerben.

2. A határon túli magyar kisebbségek ügye.

3. 1956 a mai magyar politikában.






















































































































































Blogok

„Túl későn jöttünk”

Zolnay János blogja

Beszélő-beszélgetés Ujlaky Andrással az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökével

Egyike voltál azoknak, akik Magyarországra hazatérve roma, esélyegyenlőségi ügyekkel kezdtek foglalkozni, és ráadásul kapcsolatrendszerük révén ehhez még számottevő anyagi forrásokat is tudtak mozgósítani. Mi indított téged arra, hogy a magyarországi közéletnek ebbe a részébe vesd bele magad valamikor az ezredforduló idején?

Tovább

E-kikötő

Forradalom Csepelen

Eörsi László
Forradalom Csepelen

A FORRADALOM ELSŐ NAPJAI

A „kieg” ostroma

1956. október 23-án, a késő esti órákban, amikor a sztálinista hatalmat végleg megelégelő tüntetők fegyvereket szerezve felkelőkké lényegültek át, ostromolni kezdték az ÁVH-val megerősített Rádió székházát, és ideiglenesen megszálltak több más fontos középületet. Fegyvereik azonban alig voltak, ezért a spontán összeállt osztagok teherautókkal látogatták meg a katonai, rendőrségi, ipari objektumokat. Hamarosan eljutottak az ország legnagyobb gyárához, a Csepel Művekhez is, ahol megszakították az éjszakai műszakot. A gyár vezetőit berendelték, a dolgozók közül sem mindenki csatlakozott a forradalmárokhoz. „Figyelmeztető jelenség volt az, hogy a munkások nagy többsége passzívan szemlélte az eseményeket, és még fenyegető helyzetben sem segítettek. Lényegében kívülállóként viselkedtek” – írta egy kádárista szerző.

Tovább

Beszélő a Facebookon